Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Black-Out húszéves. A húsz év azért kicsit hézagos, hiszen a zenekar megtorpant néha-néha, sőt most sem olyan aktív, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ettől függetlenül a Black-Out dolgozik, és most össze is rakott egy születésnapi eseményt, ami a Barba Negra Klubban lesz látható november 16-án. A koncert és úgy általában az évforduló a témája az alábbi beszélgetésnek, és a tagok a régi lemezeket is kommentálják.
Kinek mi az első emléke a megalakulásról?
Csányi Szabolcs (gitár-vokál): A ’92-es budapesti Monsters Of Rock fesztiválon összefutottam az akkori Cathouse gitárossal, és miután kiderült, hogy Kowalsky már nem tagja a bandának, elkértem a számát. Meg persze az első koncert, ami konkrétan a Tabánban volt. Az akkor még Mickey Mouse néven futó Machine Mouse zenekar keresett angolul éneklő előbandát a bulijukra. Illetve ’92. augusztus 20. Andrics Lacinak, az első basszusgitárosnak köszönhetően az első klipünk is itt készült, ami hűen mutatja a hatalmas lendülettel, energiával és lelkesedéssel bemutatkozó Black-Outot.
Kowalsky (énekes): Éppen a korábbi zenekarommal való szakítás válságát éltem, amikor Szabi megkeresett, hogy énekesre lenne szüksége az új csapatához. Még neve sem volt a formációnak, és a Csányi testvéreken kívül Andrics Laci fogadott nagyon szívélyesen. Szinte egyből belekezdtünk a számok írásába, de ez akkor még erőteljesen útkeresés volt. Az első meghatározó dal a Zuhanás lett véleményem szerint, amely alapjaiban határozta meg később a Black-Out zenei világát.
Csányi Zoltán (dobos): Az albérletünkben vetettük fel hogy legyünk "blackout in the Bulipest". Terveztem egy logót, amit később a sapkámra mintáztam, ez azóta is családi ereklye.
Attila, te hogy találkoztál először a Black-Outtal?
Fehérvári Attila (basszusgitáros): Véletlenül, talán ’94-ben, azt hiszem egy Totálkár nevű helyen a Nyugatinál láttam őket élőben. Csodálkoztunk a haverokkal, hogy Zoli szinte a földön ülve dobol.
Ki volt a motorja a zenekarnak?
FA: Régen egyértelműen Szabi hajtotta leginkább az ügyeket. Szerintem most is így van, csak kevésbé vagyunk aktívak.
K: Egyetértek. A motorja egyértelműen Szabi volt, hiszen a zenei alapok mellett a szervezéssel kapcsolatos teendők is hozzá tartoztak.
CsZ: Attól is függött, ki pörgött jobban, kinek volt jobb frissebb ötlete, ki ugrált, ki zenélt, ki videózott.
Valakinek egy életérzést jelentett a Black-Out, amire a mai napig nosztalgiával gondol vissza. Milyen érzés ezzel húsz év után szembesülni?
FA: Mindig öröm látni, hogy mit jelentett a Black-Out, de kicsit fáj is a szívem, hogy már elmúltak azok az idők. Hálásak is lehetünk a sorsnak és a közönségnek, hogy vették az adást, és fontos lemezek születhettek.
CsSz: A mai napig összefutunk olyan régi rajongókkal, akik rendszeresen vagy ritkábban, de eljönnek a bulikra és hallgatják a lemezeinket. Nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos nekik a Black-Out, hogy milyen sokat adott, ad nekik ez a fajta zene, megfogalmazás. Egy-egy ilyen találkozás, koncert, egyfajta osztálytalálkozó, amire mindenki eljön, aki szívesen gondol azokra az időkre. Nagyon jó érzés, hogy, amit alkottunk, sok embert megtalált és jut el ma is olyanokhoz, akik kíváncsiak és nyitottak az e-féle életérzésre.
CsZ: Nagyszerű érzés számunkra, ha valaki elmondja magáról, hogy egy életérzést adtunk neki, hiszen ezt mi teremtettük.
K: Azt gondolom igazán aktív és sikeres az első tíz évében volt a csapat. Aztán nyilván a saját magunk hozzáállása kissé keretek közé szorította a Black-Out eredményességét is. Ott voltam az alapításnál, tehát rengeteg élmény és emlék él bennem, amelyre szívesen emlékszem vissza, de némi hiányérzet is, hiszen volt olyan időszaka a zenekarnak, amely sokkal, de sokkal fényesebb jövőt sejtetett. Most végiggondolva mégis azt mondom, semmi nem történt hiába. Rengeteget tanulhattunk ebből a húsz évből, és aki hajlandó ennek a megértésére, az felbecsülhetetlen kincsekkel gyarapodott a Black-Out évekből.
Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy többek között Kowa élete is nagyban meghatározta a Black-Out hangulatát is, gondolok itt például az Ezüstkötet, VVV közötti váltásra, de a Szabadlábon és a Radioaktív is konkrétabb szövegileg és zeneileg. Belülről ti ezt hogy éltétek meg?
FA: Ez így van. Ha változol, változik a mondanivalód is. Ha az énekes-frontember a szövegíró is egyben, akkor minden változása, fejlődése karakterében befolyásolhatja a csapat üzenetét, kommunikációját. Szerencsére elfogadjuk egymást, és hiszünk egymás üzeneteiben. Ha nem is értjük mindig a konkrét jelentését, bizalommal segítjük azzal, hogy a saját dolgunkat odaadással végezzük.
K: A lemezek zenei hangulatáért mindig is Szabi volt felelős. Az általad említett változásoknak csak részben a mondanivaló csiszolódásának a következményei. Nagyrészben az érezhető, hogy Szabi is újabb és újabb zenei megoldásokon törte a fejét.
Attila, te figyelemmel kísérted a zenekart, amíg nem voltál tag?
FA: Igen. Eleinte heti szinten, aztán egy kicsit több távolságot tartva.
Kowa távozását a zenekarból utólag hogyan látjátok?
FA: Nem voltunk nyitottak a javaslatára, hogy egy évig jegeljük a dolgokat. Rettentő feszültségben volt és őrlődött. Még a média is választás elé állította, amikor mindkét zenekarát képviselni próbálta. Mi meg szerettünk volna lemezt csinálni, dolgozni, próbálni. Néha úgy gondolom, hiba volt tovább vinni a Black-Out nevet Robival, de akkor hosszú tépelődés után erre a döntésre jutottunk. Mi továbbra is akartunk Black-Out-műsort játszani, Black-Outként koncertezni.
Kowa, egyébként a Szív diktál lemezzel neked milyen érzés volt találkozni?
K: El voltam foglalva a saját dolgaimmal. Kezdetben nem is igazán értékeltem magamban a lemezt. Később már figyelmet szenteltem neki. Ez is egy jó album.
Csordás Róberttel mennyire volt más dolgozni, mint Kowával?
FA: Úgy emlékszem, szándékosan nem kerestünk Kowa-hasonmást. Eltérő a személyiségük is, illetve Robi frissen érkezett. Olyankor az embert más is motiválja, mintha a kezdetektől fogva tagja lett volna a bandának. Ugyanakkor nincs meg még a közös rutin, a jól bevált szerepek hiánya új feladatot állított mindannyiunk elé, ami izgalmas és terhes is volt egyszerre. Kowa emlékeim szerint elvonulós, majd mindent megfejtve megérkezős fajta. Robival talán többet agyaltunk közösen.
A zenekar működik, de alacsonyabb hőfokon. Szerintetek mi ennek az oka? Nektek sincs energiátok vele foglalkozni, vagy már a közönség sem tesz bele annyi energiát?
FA: A közönséget nem okolnám semmiért. Az egyik fő ok, hogy idővel változik az ember. Ki többet ki kevesebbet, de ez elkerülhetetlen. A való életben való boldogulás igénye is különböző feladatok elé állít minket, amik eltérő irányba vezetnek minket.
K: Volt idő, amikor hiába vártam az aktívabb munkát a többiektől, abban az időben háttérbe húzódott mindenki. Én akkor Dorogon éltem, és valójában belevetettem magam a szellemi útkeresésbe. Később kirajzolódott előttem egy új út lehetősége. Létrehoztam a Kowalsky meg a Vegát, bár ez igencsak hosszadalmas szülés volt. Aztán élvezettel vetettem magam a munkába. Ez később alapjaiban határozta meg, hogy mennyi energiát tudok a Black-Outba invesztálni. Bár ezzel a legtöbb Black-Out-tag így van, csak más formációk vonják el főbb energiáikat.
Nem gondoltatok arra, hogy a régi lemezeket újra kiadjátok, akár egy dobozban, vagy digitálisan?
FA: Üdvözölnék egy ilyen digitális megoldást. Nem ismerem a mikéntjét ezeknek a dolgoknak. Ha a kiadó is támogatná, miért is ne?
Mivel készültök a jubileumi koncertre? Új dalokkal esetleg?
FA: Nagyon ütős koncertre készülünk. Rég nem hallott dalok is terítékre kerülnek szép számmal, de megoldottuk, hogy ne legyen maratoni hosszúságú ettől a koncert. A vendég fellépők személyét illetőleg a nagy meglepetések most elmaradnak, de az eddigi legfrappánsabb, legátfogóbb műsort igyekszünk a színpadra vinni. A két gitáros hangzás kedvéért a koncerten végig velünk zúz Nagy Dávid (Helland, ex Pokolgép) barátunk. Továbbá velünk ünnepel Temesi Berci (ex-Black-Out), Andrics Laci (ex-Black-Out) és Jamie Winchester is, aki a vendégszereplése mellett saját zenekarával fogja nyitni az estét.
*****
A Black-Out-lemezek visszanézve
Black-Out
K: Útkeresés volt, amelyen azonban már megjelent egy két olyan szám, amely előrevetítette a Black-Out különleges világát.
CsZ: Kazetta - Kowa zuhan - Strandmetál - Zene még kialakulóban.
CsSz: Még az első albérletünkben berendezett próbateremben kalapálgattuk össze az első ötleteket, meg egymást. Az eleinte az olyan "ritmikus, vokális, funkys, sportgimnasztika rock"-nak induló dalokat, mint a Rossz út rossz felé vagy a Nagy köpés, de ezek mellett már az olyan súlyosabb témák, mint a Zuhanás, a Várom még, a Magányos, a Ne nehezítsd meg, a Fehér hamu vagy a Másik oldal is jelen voltak.
Fekete-Kék
K: Meghatározó lemez, amellyel az országos ismertséget is elértük. Olyan örökéletű számok vannak rajta, amelyek így húsz év távlatában is fantasztikus atmoszférát teremtenek a színpadon, és előtte is szerintem.
CsSz: A már kikalapált Black-Out stílusirányzat első nagybetűs hírnöke. Sallangmentes, aktuális modern rocklemez, amely védjegyévé vált a zenekarnak. Ezzel a minimál költségvetésű, három nap alatt felvett kazetta albummal, sikerült kivívnunk a közönség a szakma és a kiadók érdeklődését, figyelmét.
CsZ: Borítós kazetta - Hajszerkezet - Létrejött a stílus, amit alkottunk.
Esőnap
K: Az első hivatalos lemezkiadónál megjelent album. A legnagyobb sikereink záloga volt ez a dalgyűjtemény.
CsSz: Hatalmas lépés a zenekar életében. Nagykiadós, nagy stúdiós, nagy volumenű nagylemez. Minden valóra vált, amiről egy magunkfajta banda álmodozhatott. Csodálatos dalok, különleges szövegek, képek, borító Kowa festményeivel, jó hangzás a TOM-TOM stúdióból, Jamie Winchester segítségével. Amit eszel-iszol dínom-dánom!
Zoli: Lemezszerződés a Sonynál - pezsgő - Csillaghegy TomTom Studio - producer: Jamie Winchester
Ezüstkötet
K: Egy sötétebb, de mindenképpen remek hangulatú album. A felvételek élőben, az ének szinte egy napon lett rögzítve. Ettől elég sajátos a hangzása. De hát sajátos hangulathoz, sajátos hangzás. Jól sikerült album volt ez is.
CsSz: Az élő zene, zenélés, hangzás, dinamika erejét szerettük volna átmenteni erre az albumra. Jamie a Multimédia hangmérnökét Gellért Tibit és a cég professzionális koncert technikáját állította csatasorba ehhez a különös kihíváshoz. Hatalmas és felejthetetlen élmény volt.
CsZ: Egy újabb álmunk vált valóra: homestudio - tél.
FA: Az első lemez, amin már én játszom. Sokáig lázas voltam a felvételek alatt. Hangszeresen teljesen egyszerre lett felvéve az egész egy raktárban. Debütálásom után egy pár nappal már vettük is fel a lemezt. 19 éves voltam és addigi életem messze legizgalmasabb időszaka volt.
Valaki vagy valami
FA: Sok csodálatos órát töltöttünk a számok csiszolásával a próbateremben. Kialakult egy fantasztikus alkotási folyamat, amiből mindenki kivette a részét. Kowa egy izgalmas koncepciót faragott a zenei anyag köré, egy kis novellával. Színes, izgalmas lemez lett.
CsSz: Már Attissal közösen íródott anyag. Azt hiszem ez elég erősen érződik is rajta. Rendkívül színes és technikailag is magas színvonalú lemez lett. Magas fordulatszámon pörögtünk, dőltek az ötletek és a legjobb hangzást sikerült összehozni. Szerintem ez az album szól a legfrankóbban. Tekerd csak fel bátran! A V.V.V. basszusa vagy például a Zöld Kedd dobjai biztos leviszik a fejedet, az tuti!
CsZ: Komplex zenélés, szöveg-festmény - sínen vagyunk!
Szabadlábon
K: Szeretem lemez. Jó dalok és egészen jó hangzás. Kedvencem a Gyönyörű zombi és a Szabadlábon.
CsSz: Újabb kísérleti periódus. A H-ra lehangolt gitárok egy modern új hangzást és koncepciót adtak (kölcsönöztek) a lemeznek és a bandának. Ilyen mélyen azóta sem zörögtünk.
CsZ: Hidasi Barnabás megfejtette, napi sok óra dobolás, kíméletlen munkatempó! (Attis pihenő / Berci érkező), lehangolt gitár.
FA: Az előkészítésnél még jelen voltam, az útkeresős résznél. Aztán a kézproblémám miatt Temesi Bercivel került befejezésre az anyag. Sokáig ez volt a kedvenc lemezem annak ellenére, hogy nem is voltam a csapatban. Annyira rajongtam érte, hogy ismerősöket kerestem fel és mutogattam, hogy ezt hallgasd meg, ez a legjobb valaha készült Black-Out-lemez. Berci egyébként mesterien bőgőzik rajta. Kedvenc dalok: Nem ez a tét, Van ilyen, Ami érted összetört.
Radioaktív
FA: Hosszú tapogatózás előzte meg a végleges koncepciót. Vagy három stúdióban is demóztunk, mire a negyedikben felvettük. Nyáron történt, és elég komolyan megcsúsztunk időben, mind felvételileg, mind keveréssel. Több súlyos sláger is született: Tetovált sorszám, Olyan az élet, Ragadozó stb.
CsZ: Az Olyan az élet életem egyik éneklése. A többi meg félúton a rádió felé.
CsSz: Egy letisztult, sterilebb, groove-os-loopos rádiós-hangzású tökös rock lemez. Kár, hogy a rádiók ezt nem így gondolták. Még megfertőztük volna a hallgatottsági indexüket. Viszont: 2007 Mahasz Fonogram magyar zenei díj: az év hazai modern rock albuma: Black-Out - Radioaktív!
A szív diktál
FA: Soha semmilyen zenei anyagba nem fektettem annyi munkát, mint ebbe. Mivel megváltozott a felállás, kivettem a részem a szövegírásból is. A stúdiózás jelentős része éjszaka zajlott. Akkoriban csalódást okozott ennek a periódusnak a mérsékelt sikere. Mai szemmel már értem, elfogadom a dolgot. A dalokat a mai napig imádom és örülök, hogy Csordás Robi énekessel volt egy közös időszakunk csomó remek emlékkel, állat koncertekkel, és ezzel a fantasztikus albummal.
CsSz: Ezt a lemezt, utólag lehet, hogy más néven kellett volna megjelentetni, mint új projekt, de annyira mi voltunk ez is zeneileg, csak épp' teljesen más énekhanggal tálalva, Csordás Robi (ex-SoundShine) személyében. Sokan lenyelték, sokan kiköpték, de mi erre is nagyon büszkék vagyunk.
CsZ: Számomra jó dalok, jó stúdió, és egy újabb nagyon jó lemez. Aztán lehet "Robi és az imádkozó sáskák" néven sikeresebb lett volna.
