Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Fates Warning - Darkness in a Different Light
(Inside Out)
Ezt talán a legvégén kéne elmondani, de a Fates Warning új lemezéről bizonyosan nem ilyen hosszan emlékeznénk meg, ha az utolsó lemezük óta nem telt volna el majdnem tíz év, és ők is kétévente, erőltetetten adnának ki egy-egy új lemezt, mint a Dream Theater. Ennek az a legfőbb oka, hogy hiába volt dinamikus fejlődési íve a zenekarnak, ez az utolsó két albummal megrekedt, most már ők is maguk körül járják a táncot, hozzák a megszokott elemeket.
A Fates Warning sosem volt olyan népszerű, mint a Dream Theater. Egyrészt mert sosem volt olyan könnyen befogadható. Nem a témahalmozás miatt voltak sosem progresszívek, hanem a sajátosan megragadott hangulattól. Erre legjobb példa az A Pleasant Shade of Gray, aminél kevés mélyebb album van a progszíntéren. Ezután a zenekar elindult egy sokkal hidegebb, távolságtartóbb irányba, ami az egyre ridegebb, technikaorientált társadalom kritikája is volt egyben. A Disconnected és az FWX kissé futurisztikus hangulatával kimerítették a témát, emiatt szomorú kissé, hogy a Darkness in a Different Light is ebből táplálkozik leginkább. Hangulati megújulást szóval senki ne várjon.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez a lemez sokkal emészthetőbb, mint az előző kettő. A keménykedést feloldják néhány lazább dallal, és nem csak kiállásokkal. A Falling például az elképesztően tiszta zeneiségével villantja meg, hogy milyen is a Fates Warning tehetsége, hiába alig több mint fél perc, sőt ez előnyére válik. A záró szám sem tud felmászni ilyen érzelmi csúcsra, pedig tizennégy perce van rá. Az album változatos, van minden, tört ütemek, lassan bontakozó dallamok, morcos riffelés, és a Tool szelleme is meg lett idézve egy dalkezdés erejéig.
Az viszont teljességgel érthetetlen, hogy hogy szólhat ilyen rosszul egy ilyen kaliberű zenekar lemeze, bár valójában sosem voltak azok, akik letaglóztak a vaskos mélyekkel, de azért ez a dobhangzás tényleg méltatlan, a lábdob például valódi erő nélkül puffog. Ha jellegzetes hangzást akartak, az sikerült, de a keményebb részeknél kifejezetten bántja a fület.
Jó lemez a Darkness in a Different Light, el lehet lenni vele, de semmivel sem érezni nagyobb késztetést ezt hallgatni, mint bármelyik korábbi Fates Warning-lemezt. Nem lenne jó, ha csak külső kényszer miatt írnának új dalokat, mint a nagy konkurens, mert ez az életmű van olyan nagy, hogy bármikor lehet turnézni vele. Sosem fog a csapból is ez a zene folyni, a metál szaklapok sem fogják úgy a seggüket nyalni, mint a progvonal legnépszerűbbjének. Nem biztos, hogy így van jól, de akinek ez a hangulatorientált zene jobban fekszik, úgysem foglalkozik ezzel, csak élvezi, márpedig azt lehet, de a nóvumokat ne várja senki.
