Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jex Thoth – Blood Moon Rise
(I Hate Records)
Tavaly azt jósoltam, 2013 nagy éve lesz a retró rocknak, de már most be kell látnom, hogy tévedtem. Ugyan az érdeklődés, egyelőre legalábbis úgy tűnik, nem csappan a közönség részéről, és újabb zenekarok is szép számmal bukkannak fel (ahogy az lenni szokott, egyre több a selejt), a húzónevek más-más okból sorra csalódást okoznak. A The Devil's Blood, legnagyobb sajnálatomra, visszatért a nemlétbe, habár a nemsokára megjelenő utolsó lemezük dalai még így, demós verzióban hagyva is messzemenően bizonyítják, lett volna még jogosultsága földi tartózkodásuknak. A Ghosttól az Infestissumam nem rossz, és hype-olják is rendesen, de szórakoztató mivolta sem feledtetheti, hogy sekély e kéj. A titkos reménységek közül az Uncle Acid & The Deadbeats rendesen feladta a leckét rajongóknak és kritikusoknak egyaránt, a Purson viszont könnyűnek találtatott, legalábbis nálam. A Blood Ceremony még villanthat május végén érkező harmadik nagylemezén, igaz, a már ismert két szám nem ígér túl sok jót. Csendben érkezett viszont egy album, amelyet kevesebben vártak, mint mondjuk a Ghostét, de jóval többet adhat percnyi élménynél.
Nagyszabású koncerttel ünnepli 30. születésnapját az Aurora a július 18-tól 20-ig, Várpalotán zajló
Májustól hivatalosan is majdnem eredeti felállásában működik a Korn. A numetál hullám egyik prominens zenekarába ugyanis már hivatalosan is visszatért az a
Itthon viszonylag gyakran panaszkodnak arra a zenészek, hogy sokszor tíz év kell ahhoz, hogy egy produkció igazán befusson. Azonban vannak olyanok, akik előbb kapják kézhez a nyugdíjat, minthogy fesztiválszínpadon szerepelhessenek. Ilyen Seasick Steve, aki több évtized hobó életmód, szezonális munka és állandóan változó irányítószám után egy brit szilveszteri műsornak köszönhetően 65 évesen érte azt el, hogy végre a világ felfigyeljen rá. A veterán blueszenészt azóta pártfogoltságába vette John Paul Jones és Jack White is, kiadott egy rakás lemezt és az összes fontos angol fesztiválon headlinerként lépett fel, miközben a hirtelen jött rocksztár életmódnak hála sportkocsik és luxus házak helyett megelégedett egy új John Deere traktorral. Seasick Steve most ismét új stúdióalbummal jelentkezik, és ennek kapcsán sorra vesszük, hogyan jutott el a 13 évesen otthonról elszökő Steven Gene Wold a Glastonbury nagyszínpadáig.
A Queens of the Stone Age lassan a Daft Punkkal vetekszik az év legerőteljesebb albumpromóció díjáért, hiszen lassan
Kieran Hebden, vagyis ismertebb nevén Four Tet átütő sikerű harmadik lemezének tízéves évfordulóját üljük éppen, a brit producer és stábja a Domino Recordsnál pedig kellőképpen megadják a módját az ünneplésnek. A 2003-ban kiadott Rounds a napokban számtalan verzióban jelenik meg újra, azonban mindegyik közös tulajdonsága, hogy az eredeti albumhoz egy korhű, Dániában készült élő szettet is hozzádobtak. És ha ez nem lenne elég, Hebden ingyenesen letölthetővé tette az Unspoken c. felvétel eddig soha nem hallott, legelső verzióját, melyben egy Tori Amos-zongoraminta is helyet kapott. Ez annyiban különbözik az albumon hallható változattól, hogy a minta itt nem reprodukció. A Roundson Four Tet, mivel képtelen volt kifogástalanul kitisztítani a dallamot, önmagának játszotta fel és koreografálta újra Amos játékát, ez viszont egy érintetlenül hagyott korai munkadarab, ami Hebden saját bevallása szerint megvan már vagy
Július 16-án jelenik meg
Akik azon fanyalognak, hogy Henry Rollins nélkül milyen lehet már egy Black Flag-lemez, azoknak elmondjuk, bármilyen okoskodásnak tűnik is, hogy a kaliforniai hardcore punk zenekar már azelőtt menőnek számított, hogy Rollins beszállt volna hozzájuk. Ez most amiatt buggyant fel megint, mert még egy friss dal kijött a több mint két évtized szünet után, de Rollins nélkül, valamikor idén megjelenő új Black Flag-albumról. A most, alább is hallható The Chase, és mellesleg a