Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az, hogy a Naked and Famous fellépett Budapesten az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy azért lassan, de biztosan fejlődik a magyar koncertfelhozatal. Az új-zélandi zenekar ráadásul különösen jól sikerült második lemezét hozta ide, és bár nálunk egy dalt sem játszottak annyira szarrá a rádiók, mint a bemutatkozásról a Young Bloodot, az In Rolling Wavest mindenkinek kötelező hallania, aki csak egy kicsit is tinédzser maradt belül. A koncert előtt leginkább az volt a kérdés, hogy a monumentális, leginkább az MGMT és 2000 környéki Flaming Lips mintájára belőtt monumentális hangzás mennyire jöhet át a hajón, összemosva ezzel a tinédzserkori pettingelések korszakát a leggiccsesebb vállalati himnuszok közösségteremtő erejével.
A válasszal meg kellett várni a szintén új-zélandi, jóval kevésbé felhőtlen hangulatban utazó Black City Lights fellépését, akik tényleg semmit nem gondoltak túl: a kéttagú zenekar szomorkodó elektropopja pont arra volt alkalmas, hogy még jobban szemléltesse a kontrasztot a felnőtt élet nehézségei, és a gondtalan fiatalság között. A fékezett habzású fellépés után már végképp csak vidámkodni akart a szépen megtelt A38.
És akkor itt tennék egy személyes vallomást: engem így 30 felé közeledve is lenyűgöznek a buborékok, a hülyén világító kütyük, de még a delfineket is őrült szórakoztatónak tartom, az unikornisokról nem is beszélve. Ennek köszönhetően tökéletesen le tudtam szarni, hogy a Naked and Famous zenéje valójában egy akkora büdös giccs, hogy még akkor is szirupos lesz a szám széle, ha egy levegőt szívok a zenekarral, hiszen pont imádom ezt a szirup ízt. A 14 dalos koncert még a visszafogottabb részeknél is azt sugallta, hogy ennek a nyárnak már soha nem lesz vége, akár már ma este is fürödhetünk a Dunában, holnap pedig nem kell dolgozni.
A valóság sajnos arcon csapott, semmi pénzért nem fürdenék a Dunában, a nyárnak legkésőbb szeptember közepére vége lesz, ráadásul dolgozni is kell, ami miatt gyorsan el is múlt a halhatatlanság érzése. De az a bő másfél óra, ameddig a Naked and Famous zenélt még így is nagyon jó volt.
