Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Korábban már beharangoztuk, hogy szombaton kipróbáljuk a Telekom Zenekocsi alkalmazását, és vonat helyett így jutunk le a Soundra. Ez meg is történt, most elmondjuk, milyen volt.
Igazából három dolgot vártam előre a Zenekocsitól. Az első kettőt, nevezetesen hogy gyorsabban és kényelmesebben jussak le Zamárdiba, mint vonattal, bármilyen telekocsitól megkaptam volna. A harmadik elvárás beteljesítésére viszont a Zenekocsi tűnt a legalkalmasabbnak, ez pedig az volt, hogy már az odaúton megismerjek pár olyan fesztiválozót, aki jobban képben van a Sound fellépőit illetően, mint én.
Végül öten jöttünk össze a kocsiba a sofőrrel együtt, köztük ketten a barátnőmmel, életünk első Soundjára készülve. A többiek mind tök jófejek voltak, és ők is csak egy napra jöttek, mint mi. Sok mindenről beszélgettünk a munkától a focivébéig, de az a zenei továbbképzés, amit vártam, nem jött el. Két útitársam is inkább a társaság és a bulizás kedvéért vette az irányt Zamárdi felé, és nem azért, mert egy konkrét fellépő érdekelte volna. Egyikük azonban kifejezetten azért vett szombatra napijegyet, hogy megnézhesse Wiz Khalifa esti koncertjét. Ő mesélte még, hogy olyan helyen dolgozik, ahol egész nap megy a rádió, de annyira sok azokon az ismétlés, hogy ma már inkább webrádiókat rak be, és a zenéről innentől már nem nagyon esett szó. A Sound fellépőiről pedig pláne nem.
Visszanézve a szombat estére, ez teljesen érthető számomra. Mármint azért, mert úgy láttam, hogy az emberek nagy részének tényleg mindegy, ki az aktuális előadó, annyi a lényeg, hogy lehessen rá veretni. Ez talán csak a legnagyobb fellépőkre nem igaz, és Wiz Khalifa koncertje egyébként tényleg tök jó is volt. Ezen kívül azonban bebizonyosodott az, amiről már egyszer olvastam valahol, csak akkor angol fesztiválozókkal kapcsolatban: maga a fesztivállapot, a buli fontosabb az emberek nagy részének egy fesztiválon, mint a konkrét fellépők. Azért én azt hiszem, hogy pl. a Volton vagy a Szigeten ez nem teljesen így van, de a Soundon biztosan. Ennek a zenekocsis útnak pont ez volt a legnagyobb tanulsága: egyértelművé vált számomra, hogy a Balaton Soundon a feeling sokkal fontosabb, mint az, hogy ki hozza meg.
