Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Amíg valamit ki nem találunk arra, hogy hogyan jussunk be az állandóan telt házas A38 sátorba, addig csak szabadtéri koncertekről írunk. Alább a csütörtöki adag. (Galéria: Martin Wanda)
Esőűző unalom
A Bastille-nak pechje volt, mivel pont a nap legnagyobb esője után léptek színpadra. Ezért aztán a nagyszínpadhoz képest elég kevesen voltak a koncerten, de legalább kényelmesen rá lehetett férni a leborított területre, és nem kellett a sárban dagonyázni. A közönség nagy része persze lányokból állt, akiknek vélhetően a zene mellett Dan Smith énekes is tetszett, vagy ha a zene épp nem is, Smith biztosan. Bajban voltam egyébként ma kicsit ezzel a beszámolóval, mert miközben ment a koncert, legtöbbször az jutott eszembe róla, hogy olyan semmilyen. Az ingerküszöbömet csak kb. minden harmadik szám lépte át, azokon kívül se éreztem rosszul magam, de leginkább csak úgy elvoltam.
Ők is megcsinálták azt a – szerintem méretes – hibát, amit tegnap az Imagine Dragons, hogy a leghíresebb számaikat berakták utolsónak, és így a koncert többi része kicsit üresnek tűnt. Mondjuk ők legalább nem lépték meg azt, mint Macklemore, és nem játszották el kétszer a leghíresebb dalukat. Összességében hasonló érzésem van velük kapcsolatban, mint az Imagine Dragons kapcsán, hiszen mindkét koncerten érződött az, hogy még kevés száma van a zenekarnak egy igazán jó bulihoz. A lehetőség azonban mindenképp megvan bennük is arra, hogy pár év múlva egy későbbi sávban térjenek vissza a nagyszínpadra. Az pedig nagyon jó, hogy ezeket a zenekarokat már ebben a korszakukban is megnézhetjük itthon. (Magyar Ádám)
A húdekemény cuki lány
Lily Allen nekem mindig olyan csajnak tűnt, aki igazából cuki, de közben rohadt kemény is szeretne lenni, összességében pedig egy kicsit bénácska lesz az eredmény. A dalai szintén. Be is szólogat, politizálgat, meg káromkodik is, de mindezt könnyen felejthető, gyorsan emészthető langyos popdalokra teszi. A koncert is hasonlóan jellegtelenre sikeredett. Lily Allen addig turnézott Miley Cyrussal, hogy teljesen szerepet tévesztett és néha átment nagyon gyenge Cyrus-imitátorba, a táncosaival együtt. Aztán meg ő maga láthatóan tényleg jól érezte magát, nagyon jól elkacarászott a saját poénjain, csinált néhány szelfit, meg még Snapchetelt is, szóval ő tényleg nagyon jól szórakozott, csak a közönséget sikerült jórészt kihagynia a saját kis bulijából.
Pedig zeneileg sem volt rossz a koncert, sőt a háttérzenekarral együtt remek teljesítményt nyújtottak, tényleg mindent hibátlanul elénekelt, még a 2013-as karácsonyi John Lewis-reklámdalt is, ami a Keane Somewhere Only We Know átdolgozásából született és a koncert vége felé még szexizni is próbált. Viszont a rihannáskodás sem ment Allennek igazán és az ’Are you hungry?’ poén sem üt nagyon 6 éves kor felett, de ennek ellenére úgy tűnt, hogy ő mindent próbál beleadni. Csak hát jó frontembernek születni kell, és ha tanulni meg is lehet a dolgot, úgy látszik Lily Allennek ezt még nem igazán sikerült elsajátítania. A tervezett interjúkat pedig ő is ugyanúgy lemondta az utolsó utáni pillanatban, mint a Blink 182 vagy Brody Dalle. (Juhász Edina)
A prédikátor
Már szerdán is nagyon sokan voltak a nagyszínpadnál Skrillexen, de tegnap Macklemore-on konkrétan akkora volt a tömeg, hogy az A38 felől érkezőket egy biztonsági őrökből álló sorfal fogadta, és csak a nagyszínpad bal oldala felé mehettek tovább, ha be akartak jutni a koncertre. Az érdeklődés tehát elképesztően nagy volt, és Macklemore igyekezett is olyan bulit csinálni, ami megfelel ennek. Azzal kapcsolatban, hogy ez sikerült-e neki, ambivalens érzéseim vannak.
Fotó: Szemerey Bence/sziget.hu
Ha azt vesszük, hogy én alapból nem különösebben szeretem a zenéjét, és mégis a koncert nagy részén elég jól éreztem magam, akkor azt kell mondani, hogy sikerült. Erre utal az is, hogy a közönség minden szavát itta a rappernek, aki kénye-kedve szerint csináltatott azt a tömeggel, ami épp eszébe jutott. De azért vannak olyan momentumok is, amik megkérdőjelezik ezt a sikert. Leginkább azok a monológok, amikből egyrészt rengeteg volt, másrészt pedig nagyon hosszúak voltak. Volt olyan, hogy két szám között több mint 10 perc telt el, miközben a rapper mesélt valamit, és időnként azt mondta, hogy „make some fucking noise”. Sokáig még ez sem vette el teljesen a koncert lendületét, és voltak érdekes bejelentenivalói is, például az, hogy európai turnéja után nekiáll egy új nagylemeznek, meg hogy a banda hegedűse magyar gyökerekkel rendelkezik. De a műsor vége felé aztán mégis kezdett elegem lenni az állandó rigmusokból (pl. Budapest-Budapest), és a szimpla hatásvadászat helyett, ami azért az egész koncertet jellemezte, kezdtem egyre inkább parasztvakításnak látni az egészet. Ennek a csúcsa az volt, mikor a koncert végén ismét eljátszották a Can’t Hold Ust, pontosan ugyanúgy – még Macklemore hadonászása is ugyanolyan volt – mint kb. háromnegyed órával azelőtt. Ekkor már végképp elment a kedvem az egésztől, de az utolsó tizenöt percet kivéve mégiscsak jól éreztem magam. (Magyar Ádám)
A G
Mikor 1997-ben osztályfőnöki figyelmeztetésben részesültem, amiért a sulirádióban le merészeltem adni a Keleti oldal, nyugati oldal című alapvetést, még nem sejtettem, hogy 17 évvel később Big Daddy Laca egy fellépésen engem is belefoglal annak obszcén soraiba. No, de nem ez volt az egyetlen tényező, amiért ez volt az új felállású Kartel történetének egyik legjobb performansza. Pedig a legkevésbé sem indult annak. A programfüzetben „Ganxsta jazz” fedőnéven meghirdetett koncertnek szerencsére annyi köze volt a jazzhez, mint Lemmynek a zöldteás tisztítókúrához. Ellenben meglehetősen ótvar hangzás valamint a Zoliék kezdeti enerváltsága sem sejtetett semmi jót. Ám a másodikként eljátszott Való világ már úgy szólalt meg, ahogy az kell, ráadásul a két frontember is kivirult, mint a sárgatök. A felállás racionalizálása (értsd: a színpadi biodíszletek kirúgása) jót tett a csapatnak, Döglégy pedig lassan rászolgál a „legfittebb devizahiteles” titulusra. A Vanilla Ice-féle Ice Ice Baby zenei felemlegetése azonban bőven öv alá ment, ezt az ütés okozta fájdalmat pedig a House Of Pain tökösen abszolvált Jump Aroundja sem tudta teljesen feledtetni. (nausea)
