Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Köszönjük, Robi, hogy újra vagy.” Körülbelül így foglalta össze a gondolatait Marsalkó Dávid, a hiperkarma visszatérő, lemezbemutató és halloweeni koncertjének vendége a színpadon. Bennem valami hasonló fogalmazódott meg 2011-ben, amikor egyszer már visszatért a zenekar. Egy évvel korábban ugyanis feloszlott a Kispál, és bár már jóideje alig csinált új zenét, ezzel mégis keletkezett egy elég nagy lyuk a hazai alternatív zene élvonalában. Ezek után pedig nem nagyon tudtam, hogy ki fogja ezt betölteni – a Quimby volt már annyira fent korábban is, hogy számottevőt már ne nőjön, más meg nem közelítette meg ezt a szintet a hasonló zenekarok közül. A hiperkarmában viszont bíztam, és vártam a beígért új albumra.
Bérczesi Robi viszont egy idő után újra nem volt, és ezzel együtt hiperkarma sem, az űrbetöltés tehát elmaradt. Vagy legalábbis késett, idén ugyanis remélhetőleg végleg felhagyott a zenekar frontembere a drogozással, és nekiállt kezdeni valamit az eddig felhalmozott dalfoszlányaival. Ezekből készült el a konyharegény című lemez, aminek a bemutatója egybeesett a szokásos hiperkarma-halloweennel.
Aminek most első ránézésre igen nagy tétje volt, egy csomó ember ugyanis látszólag nem hitt abban, hogy a hiperkarma tisztán is olyan érdekes tud lenni, mint amilyen régen volt. Egy próbát azért elég sokan adtak neki, úgyhogy teltház jött össze a Pecsába, pedig a jegyek nem voltak olcsók. A szkeptikusoknak azonban nem lett igazuk, a koncertnek baromi jó hangulata volt. Egyáltalán nem volt erőltetett vagy steril a zenekar és Robi sem, sőt a díszletek, a sminkek meg persze a zene olyan szürreális, pszichedelikus érzést keltettek, mintha mindaz, amit láttunk és hallottunk nem is történt volna meg igazából.
Marsalkó Dávidon kívül egyébként fellépett még a zenekarral Szekeres András, Müller Péter Sziámi és Fluor Tomi is, különböző dalokban közreműködve. Ők kb. egyenletesen szét voltak szórva a több mint két órás koncert alatt, amelyen a zenekar eljátszotta szinte az összes eddig megjelent dalát. Ez pedig egyáltalán nem volt unalmas, amiből látszik, hogy a hiperkarmának rengeteg jó száma van. Az időnként bemutatott új dalok egyébként eléggé elváltak a többitől, és nem csak azért, mert a közönség még nem tudta a szövegüket. Egyelőre annyit tudok mondani róluk, hogy talán abban különböznek a régiektől, hogy hangsúlyosabb szerepet kap bennük a zene, de több olyan dal is van, amiben elsőre is fel lehet fedezni azt a pluszt, ami jellegzetesen hiperkarma-dallá teszi. Korábbi interjúnkban Robi azt mondta, hogy a konyharegény egy többszöri hallgatás után megszerethető lemez lesz, és ez valószínűleg igaz is, de mondjuk a pont, az új vagy a konyharegény már most is nagyon jó számok.
Ahogy telt az idő és jöttek egymás után a régóta nem hallott dalok, valahogy egyre jobban egymásra hangolódott a közönség és a zenekar, és egyre boldogabb atmoszféra alakult ki a teremben. Így visszagondolva az teljesen egyértelmű, hogy a közönségnek nagy szüksége volt arra, hogy visszatérjen a hiperkarma, de a zenekarnak és Robinak is, aki el is érzékenyült attól a sok szeretettől, amit a nézőtérről kapott. Az űrbetöltés nem történt még meg, de már nem is akarom annyira, hogy megtörténjen. Most pár dolog biztos csak: a hiperkarma egy emlékezetes estén tudott visszatérni, és az is nagyon jó dolog, hogy elkészült a konyharegény. Hogy mi lesz ez után, azt majd kiderül. A legjobb persze az lenne, ha innentől még sok hiperkarma-Halloween lenne, és új lemezek is születnének, de egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy Robi most van.
A Szörfdeszka egyébként csinált videókat a koncerten, ilyen volt a zöldpardon:
