Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Évi első dalmegosztásunkban elsősorban még decemberi anyagokkal jövünk, azt is a szokásosnál több idő elteltével. Év végén persze kicsit belassultak a hazai zenekarok is, mostanra viszont csak összejött egy posztnyi új anyag, ráadásul a rockabillytől az elektroig sokféle stílussal találkozhat az, aki tovább olvas, a Mátyás Pribojszki Band, a Rustic Shades, a Fran Palermo, a Salvus, a Klusters, a Margaret Island és a Napkutya előadásában.
A mostani összeállításból az egyik kedvencem a Mátyás Pribojszki Band, úgyhogy kezdjünk is velük. Méghozzá azért, mert egy ötletes és jópofa klipet hoztak össze, és még a zene is rendben van. A videó azt mutatja be, hogy a nők úgy játszadoznak szegény férfiakkal, mintha csak kártyalapok lennének (és a klipben azok is). Mindez alatt kellemes rockabilly szól. Többet erről nem is érdemes mondani, nézzétek meg!
A Rustic Shades zenekarral már többször is foglalkoztunk, de aki lemaradt ezekről, annak elmondom, hogy angolszász gitárzenét játszanak a srácok, amit a saját képükre igyekeznek formálni. Ha megnéztétek a fenti linkeket, akkor azt is láthatjátok, hogy a négyszámos EP-ről (amiből az egyik egy másfél perces intro) kettőt is megmutattunk már. A Back of the Car az egyetlen szám tehát, ami még nem volt. Nos, ez elég jól sikerült elsősorban a refrénje miatt, de a Catch Me azért még mindig jobb szám. Az intro pedig leginkább egy olyan dalkezdeménynek tűnik, ami végül nem teljesedett ki, de azért nem akarták kidobni.
És ha már összeállt EP-k, akkor itt van a Fran Palermo kislemeze is, amelyről az előző dalmegosztásban már mutattunk két számot. Azóta már kijött az egész, a srácok pedig januárban már el is kezdenek dolgozni a folytatáson. Ez várhatóan tavaszra fog elkészülni, és ha az is olyan színvonalú lesz, mint a Sun in Splendour N°14, akkor örülhetünk, a három új szám ugyanis mind igazán rendben van. Ha lány lennék, azt hiszem nagyon odalennék ezért a zenekarért, de azért így is tök jó ez a vagány westernes folkos indie, amit csinálnak.
A Klusters elektronikus popban nyomul, és ezzel a háromszámos bemutatkozó EP-vel januárban megjelenő első nagylemezét készíti elő. Az Olbers’ Paradox pedig konceptlemez lesz, a dalszövegek az ember tudatalattijában játszódó eseményeket dolgozzák fel, például az emlékeket vagy az álmokat. Az itteni kislemez címadó dalában, a Hearts Decline-ban arról hallhatunk, hogy egy lány érzéseit teljesen eltorzítják a gondolatai, mialatt magyarázatot keres egy megfejthetetlen jelenségre, az első csókját követő dejavu érzésre. A dalból mindjárt van egy remix is, ami nekem jobban is tetszik, mint az eredeti, de egyébként aki szereti az ilyen kicsit elszállós, pszichedelikus, lassú, mély elektrót, annak tetszeni fog a lemez.
A Salvus néhány kemény riffel megtámogatva mondja el társadalomkritikáját a tévében látható díszes jelmezekről, született tehetségekről, világraszóló produkciókról, és nem túl félreérthető módon egy jó nagy birkanyájat is mutogat a klipben. És még azt is megtudhatjuk, hogy az élet a legnagyobb rendező, de túl sok a díszlettervező. A Világra Szóló egyébként egy új nagylemez előfutára, ami február 9-én fog megjelenni Lélektartó címmel.
Érdekes dalt és klipet hozott a fenti képen is látható Margaret Island, ami a nőket érintő bántó helyzetekkel foglalkozik. Láthatunk egy kislányt, akire nem figyelnek a szülei, egy háziasszonyt, aki kiszolgálja a férjét, egy lányt, aki nem tartja magát szépnek és egy nénit, aki fél, hogy elfelejti a külföldön élő családja. Ezeket a szereplők ki is írják kis átlátszó táblákra, a klip végére pedig a dombon sétáló lány (aki az énekesnő, Lábas Viki) végleg megszabadul tőlük, és feltartja az utolsó táblát, amin csak ennyi áll: szabadságra vágyom. Semmi extrát nem vonultat fel a klip, mégis érezni lehet rajta a szereplők boldogtalanságát. Leginkább a nénin, akinek a témája talán kevésbé agyonrágott, mint a többieké. Ja, és emellett a szám is szép, valószínűleg ezért nincs nagyon lerágottcsont-hatása dolognak, a zenét pedig Bródy János írta.
A Napkutya új klipje a zenekar koncertjei és útjai során készített rengeteg képből állt össze, és a volt 30Y-os Gradvolt Endre készítette. A klip célja Oplasznik Péter frontember szerint az, hogy a maga tökéletlenségében mutassa meg a világot. A az itthon leginkább az alternatív kategóriába sorolható Ég a gyertya című dal nem túl jó, főleg, ha eszébe jut az embernek, hogy a verzék miatt összehasonlítsa a Quimby Unomjával, de a refrén üzenete legalább megér egy megosztást. Egyébként január elején új nagylemezzel is jelentkezik a zenekar Hol a labda? címmel.
