Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Úgy alakult, hogy az aktuális dalmegosztást a rock könnyedebb műfajai dominálják. Nevezetesen van itt indie a Popeye-től és a Jáde Nyúltól, garázsrock a Foreheadstől, pop rock a Half Note City-től, és blues rock a No Added Sugartól. A lista híres előadói mégsem ebből a műfajból jönnek, hiszen alább megtaláljátok a Punnany Massif és a Red Bull Pilvaker (ebben az esetben Halott Pénz, Diaz, Wolfie és Fábián Juli) új dalát is.
Kezdjünk a kaposvári Popeye zenekarral, amely idén lesz kétéves, és már második EP-je jelent meg nemrég, méghozzá Beke István gondozásában. Az indie rockot pszichedélival kiegészítő csapat kislemeze baromi jól indul, az első pár hang nagyon tetszett. Aztán a lelkesedésem már az első szám közepétől alábbhagyott, de ettől függetlenül ez nem egy rossz anyag. Sőt, zeneileg tulajdonképpen még mindig tetszik, csak mintha a szöveg nem illeszkedne olyan harmonikusan rá, meg mintha az angol sem jönne olyan természetesen az énekes számára. Na jó, a címadó dal, az A Universal Dream mindenestől tök jó.
Beke István közreműkdött a Jáde Nyúl új kislemezén is, ami ezek után nem meglepő módon szintén indie-s, és amúgy több szempontból is figyelemre méltó. Érdekes például az, hogy a kislemez mindhárom dala egész jó, de úgy néz ki, hogy a srácok refrént még nem tudnak írni. Azokon kívül tényleg teljesen rendben vannak a dalok, a három refrén viszont akárhogy nézzük, egyáltalán nem jó. És az persze király, hogy különleges hangja van az énekesnek, de az viszont megint nehezen érthető, hogy miért kell egy helyen (persze egy refrénben) elővennie a rock hőskorát idéző, és a dalba szerintem egyáltalán nem illő üvöltéseket. De mindegy, érdemes azért meghallgatni a dalokat, és egyébként a zenekar látható a poszt elején is.
Garázsrock és indie rock között mozog a Foreheads bemutatkozó EP-je, a We Did What We Came For. Amin a legjobb dal a sablonriffekkel operáló Please Darlin’, a legjobb gitárszóló meg az egyébként gyengébb Cuts and Bruisesben van, de a vége felé csökkenő színvonallal együtt is az egész anyag eléggé rendben van, főleg bemutatkozáshoz képest. Azért itt is kötözködnék egy kicsit, hiszen az éneket illetően van még hova fejlődnie a zenekarnak, de ebben a műfajban ez persze megbocsájtható.
Először szeptemberi szezonzáró koncertjén játszotta az Utolsó Tánc című dalát a Punnany Massif, amihez most klipet is forgattak a srácok. Ráadásul egy több jelenetes, csicsás, látványos videót, amivel talán ellensúlyozni próbálták azt, hogy maga a flörtölős témájú dal egyébként elég unalmas. Ez a szám is rajta lesz egyébként majd a csapat következő lemezén, a FEL #2-n.
Március 15-én újra lesz Red Bull Pilvaker az Erkel színházban, az eseményről pedig a legújabb bemutatott dal József Attila Mamájának modern átdolgozása Halott Pénz, Diaz, Wolfie és Fábián Juli által. Az ötlet tök jó, de a megvalósítás sajnos elég gyengére sikerült, főleg ha összehasonlításnak eszünkbe jut az eredeti vers. Talán Wolfie verzéjén kívül tele van a dal közhelyekkel, amik a refrénben aztán abszolút kicsúcsosodnak – sikerült a „mint folyónak a part, keretnek a kép” tízmilliárdszor lerágott hasonlatokat használni annak költőnek a nyomán, aki ilyen hasonlatokkal beszélt a szerelemről.
Egy New York-i jazzklub nevét viseli a Half Note City zenekar, aminek klipjében egyébként meglepően szokatlan módon tökéletes az összhang a szöveg és a látható történések között. Nevezetesen a klasszikus bűnügyi teleregények által ihletett Cetropelliben a főszereplő rablót annyira magával ragadja a lelkiismerete, hogy mindenhol Poirot-kat és Kojakeket lát, akik rá vadásznak. Ja és az még azért fontos, hogy mindez alatt könnyed rádióbarát rock szól.
A jazz rockban és blues rockban nyomuló No Added Sugar már a második EP-jén dolgozik, de most még csak az elsőt mutatom meg, amit a napokban küldtek el bemutatásra. A Minden Rendben egy korrekt bemutatkozó anyag, aminek a legjobb száma a Head and Heart, ami zeneileg is tökre rendben van, meg a szövegének is valahogy jól áll, hogy angol. Egyébként leginkább Balla Zsófia énekesnő hangjáért (aki egyszer még azt is énekli, hogy lángoló, ami pluszpont) és a gitárszólamokért érdemes végighallgatni az öt számot, amire élőben legközelebb március 6-án a Légó klubban lesz lehetőség, különböző feldolgozásokkal együtt.
