Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szombat este ismét Budapesten lépett fel a hiperkarma, az október végi visszatérő koncert óta először, amiről itt írtunk. Bár azóta sok minden nem történt a zenekarral, a tegnapi fellépés mégsem volt tét nélküli. Sőt, igazából nagyon is fontos volt több szempontból is – egyrészt kérdés volt az, hogy a kezdeti lendület után is működik-e majd a hiperkarma a józan Bérczesi Robival, és az is, hogy az új album dalai mennyire állják meg helyüket hosszú távon a régi számok mellett. A kérdésekre pedig nagyjából választ is kaptunk. (Fotók: Sarkadi Bálint/JéPicture)
Kezdjük ott, hogy az nagyon jó dolog, hogy tavaly visszatért a méltán népszerű hiperkarma. A zenekar egy olyan különleges színfoltja a magyar zenei életnek, ami egy kicsit mindenki mástól különbözik, kár lett volna veszni hagyni. A visszatérés persze semmit nem érne, ha a zenekar mára csak régi önmagának sótlan árnyéka lenne, és ebben az esetben persze a népszerűsége is gyorsan elkopna.
Szerencsére azonban nem ez a helyzet, és a zenekar most is jól működik élőben. Mindennek a kulcsa pedig természetesen Bérczesi Robi, aki másfél évvel ezelőtt még nagyon mélyen járt, de most már jó ideje józan, és így vissza tudott térni a színpadra is. Sőt, jobban, egészségesebben néz ki, mint ősszel, és legalábbis számomra abszolút érdekes ember és előadó maradt úgy is, hogy már nincs minden nap bedrogozva. Ezen kívül érdekes volt azt is látni, hogy mennyire máshogy áll hozzá a hiperkarma egy fellépéshez, mint mondjuk anno a csúcsán lévő Kaukázus. Utóbbi zenekar koncertjei gyakran a minél nagyobb hatás eléréséről szóltak, sokszor indokolatlanul is hergelték a közönséget a kiállásokkal, a hosszú dobpörgetésekkel. Ezzel szemben a hiperkarma-dalok egyáltalán nem úgy vannak megírva, hogy a klasszikus értelemben véve jó popdalok legyenek, és annak ellenére is működtek a koncerten, hogy sokszor például még egy refrénnel, vagy másfajta befejezéssel ütősebbek lettek volna.
Szóval az első kérdésre elég nagy igen a válasz, ami pedig az új dalokat illeti, az összképet ebben az esetben is pozitívnak mondanám. Így, több mint fél évvel a konyharegény megjelenése után úgy tűnik, hogy bár az első két hiperkarma-lemezen több volt a maradandó szám (szinte az összes az volt), a konyharegényre is jutott pár olyan, ami egy tíz évvel későbbi koncerten is biztosan el fog hangozni, már ha lesz még olyan. Leginkább a címadó dalt és a tesséklássékot emelném ki, ezeknek a számoknak a közönség legalább annyira örült, mint mondjuk a felejtőnek vagy az üresnek, és a szövegüket is egészen sokan tudták.
És akkor, ha már szóba került a közönség, kell beszélni a negatív dolgokról is, mert hiába volt tényleg rendben ez a koncert, azért annyira nem lesz emlékezetes, mint az október végi. Ennek több oka is van, de a legfontosabb az, hogy az egyszerre volt visszatérő, lemezbemutató és halloweeni koncert is, amitől alapból különlegesebb volt, pláne a Pecsa zárt, bensőségesebb terében. Szombat este a Budapest Parkban ez a hiperkarmához egyébként abszolút illő személyes légkör nem volt meg, de igazából a nyári fesztiválhangulat is hiányzott még, ezért a közönség is kicsit visszafogottabbnak, gátlásosabbnak tűnt, mint októberben. Az az igazi különleges hangulat tehát, ami a legjobb hiperkarma-koncertekre jellemző, egy kicsit hiányzott a Budapest Parkból. De talán nem is lehet meg mindig, mert akkor már nem is lenne annyira különleges.
Ahogy az októberi koncerten is, a Szörfdeszka ismét készített egy csomó videót a koncertről, ilyen volt például az összevisszaélet:
