Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Akkora rocker vagyok, hogy még az sem tart vissza a mulatozástól, ha egy fesztivál elmarad. Meg egyébként is, baromi kiszámítható, hogy odamegyek egy helyre, és nagyjából percre pontosan az történik, ami a műsorfüzetben ki van írva. Semmi spontánság, csak a strigulázás, hogy most akkor épp melyik világsztárt kell megnézni. Hajnalban meg lehet pityókásan léggitározni valami rockdiszkóban, az is dögunalom. Azonban a "csináld magad" elvét követve fesztiválozhatunk zenekarok meg sörsátrak nélkül is, csak némi kreativitás szükséges hozzá.
Szóval a szerda már Tokajban ért minket. Hogy-hogy nem, a vonaton némileg alulreprezentáltak voltak a lóhajú, szörnyespólós fiatalok, magamon kívül egyet sem láttam. A legmetálosabb akciót két nyugdíjas mamóka szolgáltatta, akik a kupéban épp arról beszélgettek, hogy azért reggelente egy-egy kupica tiszta pálinkát még ma is lehúznak, meg egyébként is, az ember múltkor is reggel jött haza a kocsmából, úgyhogy őket aztán ne szólja meg senki, hogy megisszák.
A városba behaladván ismét szembetűnő volt a fesztiválozók hiánya. A korábbi években ahhoz szoktam hozzá, hogy minden lehetséges pincészet és/vagy vendéglátóipari egység előtt seregestül tobzódnak a fiatalok ilyenkor. Egyesek - például én - már reggel takonyrészegen énekelték valamely szép emlékű Pokolgép-slágert az épp megismert cimborákkal. Ez most kimaradt, de legalább sehol sem kell félóráig sorbanállni valami piáért. Már vagy tizenöt éve kettesével rendelek emiatt, ami persze egyáltalán nem kedvező a józanság szempontjából, de szerencsére ezt a problémát most zárójelbe is tehetjük ezáltal.
A délután folyamán a főtéren álló Bacchus-szobortól eltekintve összesen egy, azaz egy darab felismerhetetlenségig részeg arcot sikerült lokalizálni Tokaj utcáin. Ő, amikor nem épp Diósgyőr-indulókat énekelgetett magában, buzgón tarhálta a cigit a járókelőktől, emellett ismerkedni próbált az arra járó hölgyekkel, életkorra, családi állapotra és vallási felekezetre való tekintet nélkül. Talán egy fizetett hangulatcsináló, akinek nem szóltak, hogy mégsem kell jönni.
Délután négykor jött egy kis eső, de szerencsére sártenger nem alakult ki a fesztivál helyszínén, szalmával sem kellett felszórni a földet, hiszen rajtunk kívül senki nem volt ott, leszámítva azt a hat-hét rockerből álló baráti társaságot, akik valószínűleg szintén nosztalgiázni jöttek ide poénból. Meg is kérdeztem tőlük, hogy melyik koncertet várják a legjobban, de aztán inkább elmentünk inni. Bónuszként odafelé a Tisza-holtágban láttunk egy vidrát, ilyen élményem még sosem volt fesztiválon.
Ma amúgy a Nightwish játszott volna, becsületből meg is hallgattam pár számot. Maradjunk abban, hogy Floor Jansen személyében egy kifejezetten szemrevaló metál lidércet találtak a frontra, de mivel számos férfitársammal ellentétben nem fasszal hallgatok zenét, nekem még a metálos hangszerelés ellenére is dizsi ez sajnos. Bocs mindenkitől. Ettől függetlenül a Pecsa szabadtéren biztosan sokan meghallgatták őket, remélem, jól érezték magukat. Holnap folytatjuk, már ha a helyi borok is úgy akarják.
