Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A csehországi Mighty Sounds fesztiválon láttuk a Terrort pár hete, igen furcsa felállásban. Nem volt ott ugyanis a nagyon intenzív színpadi ember, Scott Vogel énekes, akinek hátproblémái miatt kellett lemondania a turnét. A Los Angeles-i hardcore-zenekar viszont megoldotta, aki nem nagyon ismeri őket, akár azt is hihette minden oké a színpadon. A koncert után Nick Jett dobossal beszélgettünk egy kicsit. (Képek: Monster)
Mi a történt Scottal? Azt tudni, hogy valami nincs rendben a hátával, de mi a baj pontosan?
Az évek alatt egyre romlott a háta állapota és a gerincsérve egyre súlyosabb lett. Mostanra már addig fajult az egész, hogy az idegeket is veszélyeztette, ráadásul meg is sérült az egyik koncert közben. Azért azt tudta, hogy akkor nagy a baj, mert elment a kórházba, ahol azt mondták, hogy már utolsó pillanatban kért segítséget. Állítólag még egy-két napot várt volna és járni sem tudott volna. Mondjuk most sem kellhet nagyon fel, csak ha fizioterápiára megy, amit ráadásul naponta kell csinálnia, hogy megerősödjön a háta.
Rendbe fog jönni annyira, hogy megint színpadra álljon?
Nagyon reméljük, azt mondták egyelőre úgy néz ki, hogy megússza műtét nélkül, csak ezt a kezelést kell végigcsinálnia, ami viszont hosszú időbe telik.
Mennyire volt nehéz újrapozícionálni a zenekaron belüli szerepeket?
Nem volt annyira durván nehéz, meg egyébként is, ha egy hardcore-zenekarban játszol, ott mindig vannak akadályok, amiket le kell küzdeni. Sokszor utolsó pillanatban kell valamit kitalálni és variálni, hogy le tudjuk nyomni a koncertet, szóval mindig történik valami. A basszusgitárosunk, David Wood énekel is egy másik zenekarában, így ő lett az az énekes, mert tudtuk, hogy jó frontember. Na jó, ez így nem igaz, mert kurvára nem tudtuk, csak úgy gondoltuk, hogy legalább megpróbálkozunk ezzel a felállással mielőtt lemondunk minden koncertet. De jól sikerült, úgyhogy most itt vagyunk.
Nemsokára az új lemezetek is jön, azt mondtátok a koncerten, hogy nagyon kemény lesz. Mit lehet tudni róla?
Az a címe, hogy The 25th Hour, a Century Media adja majd ki és a Reaper Recordsnál jön ki bakeliten. Valószínűleg ez a legagresszívebb lemez, amit valaha írtunk, nagyon nyers és lényegre törő lemezt akartunk, ezért egyben vettük fel az egészet. A többi albumnál ugye megvan az a sorrend, hogy először a dobok, arra építkezik a basszus, és jön minden sorba, de most arra jutottunk, hogy úgy tudjuk elérni, hogy a kellő energia átjöjjön a lemezt hallgatva, ha egyben vesszük fel, mintha egy koncert lenne. A dalok rövidebbek, nagyon kemények, és ahogy mondtam lényegretörőek, nincs túlcicomázva az egész, hanem igazi, tiszta hardcore.
Mondtad, hogy agresszív lesz, szövegben is?
A szövegre is érvényes, amit elmondtam. Scott nagyon személyes szövegeket írt a dalokhoz, ugyanakkor nem kell érzelgősségre gondolni, hanem kemény, egyenes szövegek, igazi hardcore-dalok lesznek.
Három éve lemondtátok a cseh koncertetek, Randy Blythe ügye miatt (lelökött egy cseh rajongót a színpadról, aki később meghalt, ezért letartóztatták - a szerk.). Gondolod, hogy a rajongóitok nehezteltek rátok?
Nem foglalkoztunk azzal, hogy ki mit gondol arról, hogy lemondtuk azt a koncertet, ugyanakkor nem is emlékszem arra, hogy bármilyen negatív megnyilvánulás eljutott volna hozzánk amiatt. Valószínűleg a legtöbben megértették, hogy vannak olyan esetek, amikor keményen ki kell állni egy ügy mellett. Ha lehetőségünk van egy ilyesfajta kinyilatkoztatásra, mert hiszünk abban, ami mellett kiállunk, akkor nem foglalkozunk azzal, hogy valaki esetleg megsértődik. Nem félünk attól, hogy megvédjünk valakit vagy éppen kiálljunk valaki mellett. Ráadásul abban az esetben rendkívül fontos volt, hogy jelezzük, hogy nem oké, ami történik. Néha nagyon nehéz egy zenekarban lenni és az is nehéz, hogy az emberek kicsit is átérezzék milyen egy zenekarban lenni. Nagyon sok dologért vagy felelős abból, ami egy koncerten történik és ahogy az este alakul, de azért van egy határ. Meg kell védeni a zenészeket, meg kell védeni a zenekarod. A mi körünk azért járja a világot, hogy valami pozitív üzenetet adjon a világnak, a zene már alapvetően egy pozitív dolog. Szeretjük Randyt és az egész Lamb Of God zenekart, nagyon jó emberek és ezért fontos, hogy ha jó emberek kerülnek rossz helyzetbe, akkor mi ott legyünk és támogassuk, ahogyan csak tudjuk.
Szerinted változott a hardcore helyzete és a hardcore-színtér az elmúlt időszakban?
Folyamatosan változik, ami jó és fontos is, hogy folyamatosan mozgásban legyen. Sőt vannak trendek, amik bejönnek, majd eltűnnek, vagy maradnak és más trendek tűnnek el.
A stílusban a mondanivaló és az is fontos, hogy állj ki valami mellett. Miért alakulhatott ez így?
Mert pontosan ettől lesz más a hardcore egy egyszerű zenei stílustól. Hogy ez nem csak a zenéről szól és egy tipikus hangzásról, vagy dallamvilágról, hanem ez az egész egy mozgalom. Emberek csoportja, akik egyszerre vannak ugyanazon a véleményen és egyszerre különbözik a gondolatuk nagyon sok mindenről, viszont ezt megosztják egymással úgy, hogy közben a véleménykülönbözőségeket is megpróbálják megérteni és elfogadni.
Fontos, hogy mindig legyen üzenet?
Nem feltétlenül kell mindig nagyon erős üzeneteket küldeni. Sok olyan zenekart szeretek, akik nem arról híresek, hogy nagyon komoly és erős üzeneteket közvetít az összes daluk, de ahogy magukat adják és amennyit adnak a hardcore szcénának, fontossá teszi őket. Aztán vannak olyanok is, akiknek a szövege, a képi világa vagy akár a pólóik is mind mind tele vannak komoly üzenetekkel.
Mennyi bajotok van abból, hogy a Terror névvel utazgattok körbe a világban?
Nagyon komoly bajunk még nem volt belőle. Az mondjuk para, mikor a határőrök vagy a vámosak elkezdenek kérdezősködni, hogy igen, zenekar, mi a zenekar neve. Mikor mondom nekik, hogy a zenekarom neve az, hogy Terror, a legtöbbször körberöhögnek.
