Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kis szünet után újra jelentkezik turisztikai rovatunk. Ezúttal a rockdalok a cappella átirataival megismert Budapest Voices tenorja, Paál Balázs mutatja be lakóhelyét. Dunaharasztira sokan Budapest alvótelepüléseként gondolnak, de Paál szerint a város jóval többet mutat meg magából, ha jó helyen keres a látogató. Ezt jó pár gyönyörű, saját készítésű fotóval is bizonyítja, érdemes tovább olvasni.
Látnivaló: A város nem tolja az ember arcába a festői szépségű tájakat, vagy a lélegzet-elállító műemlékeket. Mégis, elég néhány száz métert eltávolodni a főúttól, hogy egy másik világba kerüljünk. A Soroksári-Duna partján észre sem venni, hogy a fővárostól alig pár kilométerre vagyunk. Lehet itt horgászni, evezni, de ha csak kerékpárral teszünk egy kört a Sportszigeten, már az is megéri.
Tennivaló: Kétségkívül a legismertebb és leglátványosabb a közeli bányatavak területén épült strand, csörlős vizisí és wakeboard-pálya, és jetski-pálya. Mint mindent Dunaharasztin, ezt is csak az találja meg, aki tudja, hol kell keresni. Az 51-es út ipari területén áthaladva az átlagos átutazó csak csarnokokat, benzinkutat és bevásárlóközpontot vesz észre. Legfeljebb a pénztárnál nyaranta sorban álló bikinis lányok keltik fel a gyanúját, hogy más is lehet errefelé.
Ennivaló: Étterembe és kocsmába inkább a fővárosban járok, helyben a Karl (volt Marcella) cukrászdát látogatom rendszeresen az Erzsébet utcában.
Hallgatnivaló: Soroksártól délre a svábföld terül el és a sramli az úr. Így hát nem is annyira meglepő, hogy – bár nekem idegen ez a zene – a legnagyobb helyi élményem a taksonyi Szigeti Fiúk koncertjeihez kötődik. Lehengerlő virtuozitással és megszégyenítő technikai magabiztossággal játszottak, a zenekar valódi helyi nevezetesség volt évtizedeken keresztül. Sajnos pár éve már már nem hallgathatjuk őket, de a régi törzshelyükön, a Sziget étteremben mostanában a fiatal Takser Spatzen Kapelle folytatja a hagyományt.
