Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
- Kicsi. Persze megvan a hangulata a Szigetes eltévedéseknek (advanced level: eltévedni a Balaton Soundon), de néha nagyon megnyugtató, hogy nem kell túl sokat sétálni két színpad között, a bejutástól nem kell tíz percet rászámolni a fesztivál lényegi részére jutásra, és úgy általában jó az, ha belátni a két végét egy bulinak.
- Szép. De tényleg, tök jól néznek ki a lefestett fák és világító gombák, amik pont nem érik el az Ozora giccsszintjét.
- Jó a zene. És nem csak azért, mert semmi esély nincs Punnany Massif- és David Guetta-koncertekre, hanem azért is, mert elektro szinten ez egy nagyon erős lineup volt, és igazából a drum and bass-szel büntető Bladerunnaz színpadon kívül mindenhol olyan technókkal és house-okkal lehetett találkozni, amiket már általában felnőtt emberek hallgatnak. A félreértések elkerülése végett egyébként tök jó, hogy van drum and bass is, valamire ugrálni is kell.
- Jó a közönség. Nyilván olcsó lenne elsütni, hogy ennyi MDMA mellett mindenki kedves, de a B.My.Lake-en tényleg egy percig sem éreztem esélyesnek, hogy meglök a mögöttem álló részeg, mert a barátnője nem látja tőlem a koncertet.
- Nincsenek sokan. Voltak erősebb napok is, mint az általam megnézett szombati, és még a szar idő is rontott a helyzeten, de szerda óta ott lévők állítása szerint a legterheltebb napon sem volt az az undorító tumultus, mint amiket már megszokhattunk a sikeres magyar fesztiválokon.
- Balaton. Igen, a vízpart a legjobb dolog minden fesztiválon, és rettentő boldogító, hogy ezt nem csak úgy lehet megkapni, hogy elviseljük mellé a Buda FCKN Pest-atlétás jóarcokat.
- Nicole Moudaber. A libanoni DJ valószínűleg az év legjobb tech-house buliját csapta, ha valaki csak kicsit is tudja ezt a stílust értékelni, már az első perctől szívrohamot kapott.
