Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Ezt legyen szíves visszacserélni! A fiam vette, de valami gyomorforgatóan ocsmány szövegek vannak rajta.” – innen is üzenném annak a tisztes családanyának, aki 1995-ben az iménti körítés kíséretében vitt vissza egy – akkor még ismereten - CD-t Veszprém egyik lemezboltjába: köszönöm, hogy idejekorán felhívta a figyelmemet a Ganxsta Zolee és a Kartel munkásságára. De Döglégyék iránti feltétlen rajongásomhoz (valamint ahhoz, hogy akár saját sérvműtétem közben is tudjak valami ribancosat idézni) elengedhetetlen volt, hogy az Egyenesen a gettóból után a Jégre teszlek lemezt is megismerjem. És jó eséllyel minden szimpatizánsnak megvan a maga hasonlóan bensőséges sztorija arról, hogyan ismerte meg Magyarország legromantikusabb rapcsapatát. Mint azoknak az előadónak is, aki a húszéves évfordulót megünneplendő, feldolgoztak egy-egy Kartel-klasszikust. A csapatnak pedig már csak azért is kijár a tisztelet, mert mikor Kozso ágyékának gyümölcsei literszámra hánytak hupikék pillecukrot a zenetévéken, ők akkor írták meg a Nincs semmi jobb, mint egy ribancot.
A legjobb feldolgozások azokból a próbálkozásokból születtek, ahol a zenekarok saját képükre formálták ugyan a dalokat, de megtartották eredeti karakterét is. Ilyen lett pl. a Gypo Circus-féle, balkáni punkba oltott A szerb határ felé, a Paddy And The Rats ír whiskyben tocsogó Vato Locója vagy a Junkies által punk’n’rollosított Telepi gyerekek. Telitalálat lett továbbá Nincs erő a Murieltől, a Keleti oldal, nyugati oldal a Fish!-től és a Szűzoltók a Sex Actiontől. (A MTA közleménye szerint a „gecicsattogás” immár hivatalosan is bejegyzett hangutánzó szó.) A legkreatívabb feldolgozás különdíját egyértelműen a Quimby érdemli idézetekből és saját sorokból egyaránt összeollózott, művészi modorosságtól totálisan mentes egyvelegével. A kísérletezőbb kedvű versenyzők verziói csak nagyvonalakban idézik az eredeti műveket, ezek közül messze a Ferenczi György és a Rackajam Boom a fejbe feldolgozása a legütősebb. Ők ugyanis nemcsak, hogy teljes mértékben poénra vették a dolgot, de még vicces is lett a végeredmény. A Brains és a Punnany Massif saját szöveggel operáló verzióit csak az irritáló politikai korrektség miatt nem tudom szeretni, ez legfeljebb csak az Alma együttesnek nézhető el. (Valljuk be, a Ma van a szülinapom szerzőinek bizarrul állnának az olyan sorok, mint a „kérdezed a gringót és baszom a ringyót / annyira lököm, hogy izzad a tököm”.) Kifejezetten rossz cover amúgy nincs a lemezen, egyedül Kiss Erzsi produkciója feszegeti a tűréshatárt. A 20 év gangsta rap egyszeri dobásként több mint kiváló, de azért mi továbbra is megmaradnánk az eredeti klasszikusoknál.
Itt a teljes lemez az elejétől a végéig:
