Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A soul, funk és blues dalokat játszó Soulbreakers zenekar feszes trió hangszerelésre építi produkcióját. Beszámolók szerint a hangszeres zenei részek keltette élmény gyakran idézi a Cream vagy éppen a Jimi Hendrix Experience improvizatív hangulatait, de persze mai köntösben, korszerűen.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A domoszlói Road a Tankcsapda útján indult el bő tíz évvel ezelőtt, és nagyjából folyamatosan ezt az örökséget dolgozták le, egyre nagyobb sikerrel. Most azonban ettől a vonaltól tényleg nagyon messze kerültek, legalábbis egy szám erejéig biztosan. Hogy aztán a lemez mennyire lesz hasonlóan szokatlan, az kiderül. (Mondjuk, ha minden dalnak ilyen öblös és basszusorientált lesz a hangzása, akkor a bulizósabb dalok is érdekesebbek lesznek a korábbiaknál.) De milyen is a Kettő bennem az én? Súlyos, ütős, fogós, a főriff pedig annyira odacsap, hogy hátra is hőköltem tőle. Persze, vannak ihletők, a kezdés például a Slipknotra hasonlít, pici Blind Myself is van benne, de az összehatás nagyon rendben van. Aki seggrázós rock and rollt várt, az ezt kerülje el, a többiek pedig hallgassák meg!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
47 éves korában, rákban elhunyt Frank Watkins basszusgitáros, akit a legtöbben valószínűleg az Obituaryból ismerhetnek, hiszen összesen 15 évet zenélt a ma már kultikus floridai death metal zenekarban. 2007-ben beszállt a norvég Gorgorothba, 2010-től pedig már csak erre a zenekarra koncentrált Bøddel művésznéven. Watkins régóta küzdött a rákkal, a Gorgoroth fellépéseiről is rendre hiányzott, de mindig logisztikai problémára hivatkoztak ahelyett, hogy a betegségét elárulták volna. A zenész egyébként csak az első és az utolsó Obituary-lemezen nem játszott, a Gorgorothnak pedig az utolsó két anyagán szerepelt. Nekem valamiért ezzel az 1994-es, egészen kiváló Obituary-dallal égett bele az agyamba. Biztos mert teljesen stílusidegen, numetálos felszerelésben nyomja a death metalt.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hétvégén rendezték Washington D.C.-ben a Music Heals jótékonysági koncertet, amivel veterán, harcokban megsérült katonáknak gyűjtöttek pénzt. Itt volt a fő fellépő az 1992 után újra rocklemezre készülő Roger Waters, aki nem egyszerűen csak letolt egy Pink Floyd-show-t, hanem egy rakás vendéget a színpadra hívott. Olyanokat, mint Billy Corgan a Smashing Pumpkinsból vagy Tom Morello a Rage Against The Machine-ból, akik szinte végig a színpadon voltak, még ha csak a háttérben is. Ráadásul nem is csak Pink Floydot játszottak, hanem például Bruce Springsteen és Bod Dylant is. Ebből a koncertből látható lentebb pár részlet.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az egyik legnépszerűbb magyar színésznő, a Nemzeti Színház művésze, Udvaros Dorottya mutatja be október 20.-án, kedden este nyolc órától új lemezét a Művészetek Palotájában. Két szerencsés olvasónk most nyerhet is egy-egy példányt a Majdnem valaki című albumból! Részletek és játék a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ezúttal nincsen annyi pszichedelikus zene a dalmegosztásban, mint legutóbb, a mostani válogatás sokkal változatosabbra sikerült, úgyhogy mindenki találhat benne kedvére valót. Új klippel jelentkezett a PASO a Supernem és a Manökken Proletarz, de ezúttal is a feltörekvő zenekarok vannak többségben, akik az elektrótól a pop-rockon át a metálig sokféle stílusban alkotnak, és szeretnék magukat megismertetni a nagyközönséggel. Aztán valahogy a legjobban sikerült anyag műfaja ezúttal is a pszichedelikus rock, legalábbis szerintem. Hogy szerinted melyik a legjobb, arra pedig a poszt végén szavazhatsz.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kihirdették a Mercury Prize 2015-ös jelöltjeit, amiben idén is egy tucat induló szerepel. Az 1992-ben alapított díjat, amit zenei szakemberek, újságírók, zenészek ítélnek oda, mindig az elmúlt egy év legjobb brit (illetve ír) lemeze kapja, szóval nincs több kategória, nincs hatalmas körítés, egyszerűen csak egy díjazott van és kész. Tavaly a Young Fathers albuma kapta az elismerést, idén pedig november 20-án tudjuk meg ki követi majd őket. Alább olvasható a jelöltek listája, plusz egyből szavazni is lehet, hogy ti kinek adnátok.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pont nemrég merengtem el azon a legutóbbi Carcasst hallgatva, hogy Bill Steer Carcass-alapító-gitáros vajon felhagyott-e a retro rockkal. Mert ugye annak idején a death metálba belefáradva megalapította a bluesos, hard rock-os Firebirdöt, majd onnan indította megint útjára a legendás Carcasst, amivel tavaly előtt letarolták a metállistákat. Ma választ kaptam a kérdésre, igen játszik még ősrockot, méghozzá a Gentlemans Pistols színeiben, ami 2003 óta működik, de Steer csak 2009-ben szállt be hozzájuk. Ha jól számolom, akkor a most megjelenő Hustler's Row már a második a gitárossal, de amúgy meg összességében ez a harmadik albuma a James Atkinson énekes-gitáros vezette angol csapatnak, akik egész pontosan ilyen zenét játszanak:
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha meghallgattad, azonnal rájöhettél, hogy tökéletesen illik Slash elé az angol bluesos rockzenekar. Talán már túlzottan is tökéletesen. (Olyat nem is mondok, hogy jobb, mint Slash.) Oli Brown, a zenekar frontembere már régebb óta ismert, mint bluesgitáros, de eddig ennél jóval tradicionálisabban játszotta a műfajt, nem ilyen súlyosan. Annyira friss a csapat (tavaly alakultak amúgy), hogy még lemezük sincs, csak egy EP-t adtak ki. Szóval érdemes lesz korán kiérni a Sportarénába november 18-án