Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Donald Tardy szerint az Obituary-nak nincs oka arra, hogy siettessék a következő lemez felvételét, hiszen maximálisan elégedettek a tavaly megjelent, zenekarról elnevezett tizedik albumukkal, és úgy gondolják, még bőven van olyan hely a világon, ahová érdemes elmenniük vele. Egy elégedett death metal dobos gondolatai következnek.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahogy családja már korábban bejelentette, tegnap lekapcsolták a lélegeztető gépről Ralph Santollát, a veterán metálgitárost, aki múlt kedden kapott szívrohamot otthonában. A zenész az azt megelőző szombaton egy először pókcsípésnek vélt elváltozással fordult orvoshoz, amelyről később kiderült, hogy valójában egy vérrög. Az orvosok akkor újra tudták éleszteni, de utolsó napjait kómában döntötte, és hozzátartozói már akkor közölték, hogy a tesztek szerint igen kevés esélye maradt a felépülésre. Ralph Santolla mindössze 48 éves volt.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mint azt korábban már említettük, a különösen szívlelt fesztiválok utolsó napjához óhatatlanul társul némi szomorúsággal vegyített szentimentalizmus, melynek maximális átéléséhez keresve se találtunk volna megfelelőbb aláfestő zenét a Fostartálynál. A zenekarhoz utoljára kb. akkor volt szerencsénk, mikor a Spárgázó Jean-Claude Van Damme van a fenekemre tetoválva című klasszikust tíz eső-kelő tróger előtt prezentálták a Kultiplexben(?). Azóta – mint azt a Rockmaraton szombati napja duplán is igazolta – a grindcore lakossági műfaj lett, a BP Underground Pit sátorban ugyanis egy okádéktócsányi szabad hely nem volt. És bizony az újabb szerzemények alapján (Lehugyozott egy látássérült a Burger King emeletéről, A szippantóskocsi balladája, Kibaszott dühös dal) is nyilvánvalóvá vált, hogy a Fostartály a Balaton Sound-napijegyért cidázó ribancok útjára lépett. No, de még ezt is hajlamosak vagyunk elnézni egy olyan alakulatnak, melynek frontembere az egyéves jubileumra való tekintettel Megadeth-pólóban avokádót dobál a közönség soraiba. (Az egybegyűltek pedig vécépapír-zuhataggal honorálták a nagylelkű gesztust.) Egyébként meg szimplán kurva jó bulit toltak, Fostartályt az Eurovizióra! És bár ennyi bőven elegendő lett volna a harangvirág lelkületű picsogásból, a Gutalax még rátett egy lapáttal. A vegyvédelmi ruhás csehek a szokásos Baywatch-intró helyett ezúttal a Ghostbusters főcímzenére vonultak színpadra, a közönség pedig a szokásos sablonos kellékekkel (vécépumpa, felfújt óvszer, dzsuvás matrac, gumikrokodil) köszöntötte őket. Mellesleg a fesztivál – és úgy az általános zenetörténet – legjobb vokáljait magasan az ő frontemberük prezentálta. A koncert végén komolyan attól tartottunk, hogy soha többé nem leszünk képesek meghallgatni egyetlen könnyű- és komolyzenei kiadványt sem, melyen nem ez a fajta digitális varangyhányás hallható. Egyébként pedig Gutalaxot a kereskedelmi rádiókba! (Fotók: Bands Trough The Lens)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Írtuk már itt a Lángolón, hogy jön az új Obituary-lemez, örülünk mi neki nagyon. Meg most annak is, hogy a floridai death metal zenekar új klipjét ismét Gróf Balázs rajzolta, ami azok után nem is olyan nagy meglepetés, hogy az előző nagyon tetszett a zenekarnak és a kiadónak is. A videó nem mellesleg a 2015-ös Violence folytatása. Gróf ezt mondta nekünk az újabb felkérésről:
A sztorit megint nagy vonalakban kaptam meg a Tardy tesóktól, és voltak olyan hézagok, amiket nekem kellett kitöltenem. Például a vége felé egy ideig nem volt tiszta, hogy hogyan jussanak ismét hangszerekhez, amikkel zenélnek majd a kamion platóján. Eleinte úgy volt, hogy azokat csak így random találják menet közben, de aztán azt mondtam, lófaszt, LEMMY fogja nekik átadni ezeket az égből! Mivel tudtam, hogy a tagok nagyon szeretik a Motörheadet, ez már nem is lehetett kérdés. Ja és a human centipede-et is én írtam bele a sztoriba.
Ezen kívül persze rengeteg finom kis geg, popkulturális utalás van benne, mint mondjuk a táncoló zombik, alien stb. Gróf azt is elmondta, hogy az Obituary kiadója, a Relapse felkérte őt egy új Red Fang-klipre is. Mellesleg mindkét zenekar jön Magyarországra is. Előbbi a Rockmaratonon, utóbbi a Fishing On Orfűn lép majd fel a nyáron. Szóval a pécsi képregényrajzolónak a pécsi barátai elhozzák azokat a zenekarokat, akiknek klipet csinál.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hamarosan érkezik az új, szimplán a zenekar nevét viselő tizedik Obituary-lemez, amelyről időközben már három szerzemény is kiszivárgott. Az egyik épp tegnap, így hát meg is ragadjuk a lehetőséget, hogy felhívjuk a figyelmet erre az örömteli eseményre. Persze a zenekar már rég túl van az egyéni hangú metálbandák azon időszakán, amikor bárki is háborogni kezdene amiatt, hogy bármelyik szerzeményük helyet foglalhatna bármelyik albumukon. A Zenepszichológusok Országos Központjának Nemzeti Irodája ezt a jelenséget "AC/DC-szindrómának" keresztelte el. A tünetek között szerepel a markáns, azonnal felismerhető stílus, a jelentősebb zenei kísérletek hosszabb távú hiánya, a nagy meglepetések menetrendszerű elmaradása, ugyanakkor a betegeket megbízható, általában vett magas színvonalú produkció jellemzi, amelyet a környezetük messzemenőkig normálisnak talál, így nem gátolja mindennapi működésüket. A zárójelentést a lemez megjelenése után közöljük, addig is ismerkedjenek a friss alkotásokkal!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Rég volt annyira vonzó a régisulis tahó keménykedés az országban, mint amilyen november 16-án lesz: az Obituary neve már magában is elég vonzó lehet azok számára, akik tényleg nem akarnak a death metal legszebb hagyományain kívül semmi mást hallani, de nagyjából ezt a minőséget képviseli az Exodus is, amit simán nevezhetünk a Slayeren kívüli univerzum legjobb öt zenekara közé. Sőt, lesz Prong is, amit évtizedek óta illik bedobni minden kicsit is értelmiségi metálos beszélgetésben, a fiatalságot pedig az idióta neve ellenére sokra hivatott King Parrot képviseli. A Dürer kertben tartandó esemény promószövege nem is szerénykedik: “Bátran állíthatjuk, hogy ennél súlyosabb este nem lesz 2016-ban Budapesten.” Ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor mi se nagyon tudunk mást mondani erre az egészre. Már persze azon kívül, hogy tökre várjuk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A bő hatperces Loathe még az ősidőknél is primitívebb, egy kezdő metálgitáros sem nagyon tenné a kirakatba ezt a riffet. Persze ettől még jó hallani, ahogy John Tardy rábömböl a jellegzetes hangján, de nem ez lesz az Obituary büszkesége. Ez inkább egy trükk része, ugyanis a legendás floridai death metal zenekar kiad egy kétszámos kislemezt, amihez, csak úgy mellékesen, hozzácsapnak egy koncertalbumot is. Szóval nem, ez nem egy koncertlemez, amin van két új dal. Ez bizony egy "különleges kislemez", amihez bónuszba jár 12 élő felvétel is. Mindegy, ettől még az Obituaryt szeretjük, el is megyünk november 16-án a Dürer Kertbe, hogy megnézzük őket az Exodus, a Prong és a King Parrot társaságában.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bár nem nagyon szoktunk külföldi klubkoncertekről ajánlót írni, a régisulis death és thrash metálosoknak érdemes beírniuk a naptárba, hogy november 15.-én, vasárnap ér Bécsbe a Carcass, a Napalm Death, az Obituary és a Voivod közös turnéja, ami amúgy a Deathcrusher 2015 fedőnevet kapta. Az este gond nélkül nevezhető egy kisebbfajta underground metál fesztiválnak, csak nem kell sátorozni, meg sárban fetrengeni két napig.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
47 éves korában, rákban elhunyt Frank Watkins basszusgitáros, akit a legtöbben valószínűleg az Obituaryból ismerhetnek, hiszen összesen 15 évet zenélt a ma már kultikus floridai death metal zenekarban. 2007-ben beszállt a norvég Gorgorothba, 2010-től pedig már csak erre a zenekarra koncentrált Bøddel művésznéven. Watkins régóta küzdött a rákkal, a Gorgoroth fellépéseiről is rendre hiányzott, de mindig logisztikai problémára hivatkoztak ahelyett, hogy a betegségét elárulták volna. A zenész egyébként csak az első és az utolsó Obituary-lemezen nem játszott, a Gorgorothnak pedig az utolsó két anyagán szerepelt. Nekem valamiért ezzel az 1994-es, egészen kiváló Obituary-dallal égett bele az agyamba. Biztos mert teljesen stílusidegen, numetálos felszerelésben nyomja a death metalt.