Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Max Cavalera kilépése utáni Sepultura-lemezeket maximum egyszer hallottam. Nem azért, mert azt gondolom, hogy az egykori frontember nélkül nem működhet ez a zenekar, hanem mert egyszerűen nem fogtak meg, nem kaptak el, míg a Cavalera-éra lemezei szinte egytől egyig képesek voltak rá. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy lemaradok valamiről, ha nem foglalkozom velük.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pont pár napja szóltam rá, hogy valamiért mindig nálam kötnek ki a Sepulturával kapcsolatos hírek, és a jelek szerint ez a tendencia tovább folytatódik. A zenekar most új videót hozott ki a napokon belül érkező új album, a Quadra Means To An End című dalához. Ha valakit túl sokat dicsérnek, a közönség bizonyos része egy idő után hajlamos lesz arra, hogy már csak azért se értsen egyet a magasztaló szavakkal, épp ezért most egyáltalán nem fogom leírni újra, mit is gondolok a zenekar utóbbi években nyújtott teljesítményéről. Inkább mindenki hallgassa meg a számot, nézze meg a videót, aztán döntse el, mennyi valóságtartalma van az olyan véleményeknek, hogy X vagy Y nélkül nincs Sepultura. Amúgy Gloria Cavalera azóta már törölte a legutóbb kisebb vihart kavart posztot. Lehet, hogy ő is meghallgatta Kisserék mostanában kiszivárogtatott dalait?
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nem tudom, mi okozza ezt, de rendszeresen nálam kötnek ki a Sepulturával kapcsolatos hírek. A mai napra érkezett metálbulvár tartalom arról számol be, hogy a korábbi Sepultura-, jelenleg Soulfly-énekes Max Cavalera hites felesége, egyben menedzsere, Gloria Cavalera elég alaposan felkóstolta a zenekar jelenlegi énekesét egy interjú okán, melyben Derrick Greent a klasszikus felállás egy lehetséges újjáalakulásról kérdezték.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kár lenne tagadni, meglehetősen elfogult vagyok jelenkori Sepultura irányában, de jó okom van erre. Ahogyan ugyanis az Andreas Kisser által vezetett brigád dolgozik, arról példát vehetne minden metálzenekar: a butuska nyilatkozatok és a figyelemkurválkodás helyett egyszerűen csak teszik a dolgukat, ahogy azt kell. Sorban - nem futószalagon, aprónak tűnő, de óriási különbség - készülnek a lemezek, és ha szép lassan érkező új dalok alapján a jövő év elején megjelenő Quadra olyan anyag lesz, amit bátran oda lehet majd tenni az előző Machine Messiah mellé, amivel többségben még azokat is elismerő bólogatásra késztették, akik 1997 és a Derrick Green énekes fémjelezte korszak kezdete óta nem nagyon tudtak mit kezdeni a zenekar aktuális teljesítményeivel. A Last Time az első pár percben akár csuklóból kirázott thrashnek is tűnhet, amelyben néhány blastbeat is felüti a fejét, de aztán a dal közepét olyan szépen megtekerik egy mindenféle zenei finomságokkal telerakott középrésszel, hogy az tanítanivaló. Nem lövöm le a poénokat, inkább hallgassátok meg! Aki a vizualitásra izgul, az kap kicsit fakóra fényelt, de hangulatos stúdiós snittekből összevágott szöveges videót is a zene mellé. Valahogy így kellene ezt csinálni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mivel a Machine Messiah megjelenése óta már eltelt majd' három év, Andreas Kisser és barátai joggal gondolhatták úgy, hogy most már itt az ideje egy új Sepultura albumnak. A jövő év elejére várható Quadra már a tizenötödik stúdiólemez lesz a sorban, és ha a fiúk tudják vele tartani a legutóbbi album színvonalát, ami vitán felül az egyik, ha nem a legerősebb anyaguk volt Derrick Green énekes belépése óta - ami ugye vagy huszonkét éve volt, nem tegnap - akkor könnyen lehet, hogy a jövő év egyik legjobb metállemezének előfutárát köszönthetjük a néhány napja kijött, és azóta már koncertklipet is kapott Isolation képében. A friss szerzemény remekül mutatja, mi az, amiben a mai Sepultura igazán erős, hiszen a dalba a tradicionális thrash riffek mellett nem kevés kísérletezőkedv is szorult, ami ugyanúgy lehet az egyik pillanatban egy egyáltalán nem konvencionális blastbeates tempó, ahogy a másikban egy szimfonikus hatású kórus, és ezzel a meglepetések még korántsem értek véget. Ez a szűk öt perc több mint reménykeltő a teljes anyagot illetően. Ismerkedési lehetőség a hajtás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sepultura Endurance címmel lát napvilágot ősszel az a dokumentumfilm, mely a nemrég hazánkban járt Sepultura pályafutását mutatja be egészen a kezdetektől, ahogyan egy teljesen reménytelen, harmadik világbeli csapatból a nemzetközi metálszíntér meghatározó zenekara lettek. A film rengeteg ritkán látható archív felvételt tartalmaz majd, emellett olyan pályatársak nyilatkoznak benne, mint Lars Ulrich a Metallicából, Scott Ian, az Anthrax gitárosa, vagy épp Corey Taylor. Ahogy a beharangozó fogalmaz, ez egy definitív dokumentumfilm lesz a zenekar mítoszáról, harcairól és szívéről. Ha ők mondják, készséggel elhisszük, és valószínűleg tényleg érdekes anyag lesz: 1997 óta Andreas Kisser vezetésével - legalábbis Magyarországról nézve - erős ellenszélben küzdött a zenekar, hiszen mind a kritika, mint a közönség többször megkérdőjelezte létjogosultságukat, de úgy tűnik, a tavaly megjelent Machine Messiah albummal a közönség sok olyan tagját is eltalálták, akik korábban hangosan reklamálták Max Cavalera visszatérését.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szívesen vigasztalnánk azokat, akik lecsúsztak a Death Angel-Annihilator-Testament-jegy elővételes megvásárlásáról, de sajnos képtelenek vagyunk rá. Mindenesetre még mielőtt bárki feldobná a vontatókötelet a kerti meggyfa ágára, figyelmeztetnénk a hithű thrashereket, hogy 2018-at mindenképp érdemes lesz megvárni. A legutóbbi Kreator-album ugyanis barátok közt is makulátlanra sikeredett, a Gods Of Violence dalait pedig Mille Petrozzáék előben is eldarálják január 26-án a Vader és a Dagoba társaságában a Barba Negrában. Aztán február 25-én a Sepultura is visszatér, hogy a rockmaratonos koncert után újra bebizonyítsa: a Cavalera-korszak iránti nosztalgia a Machine Messiah lemez után végérvényesen értelmét vesztette. Mellesleg ők sem zs-kategóriás vendégekkel érkeznek, Andreas Kisserék előtt az Obscura, a Goatwhore és a Fit For An Autopsy mészárol.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mint azt korábban már említettük, a különösen szívlelt fesztiválok utolsó napjához óhatatlanul társul némi szomorúsággal vegyített szentimentalizmus, melynek maximális átéléséhez keresve se találtunk volna megfelelőbb aláfestő zenét a Fostartálynál. A zenekarhoz utoljára kb. akkor volt szerencsénk, mikor a Spárgázó Jean-Claude Van Damme van a fenekemre tetoválva című klasszikust tíz eső-kelő tróger előtt prezentálták a Kultiplexben(?). Azóta – mint azt a Rockmaraton szombati napja duplán is igazolta – a grindcore lakossági műfaj lett, a BP Underground Pit sátorban ugyanis egy okádéktócsányi szabad hely nem volt. És bizony az újabb szerzemények alapján (Lehugyozott egy látássérült a Burger King emeletéről, A szippantóskocsi balladája, Kibaszott dühös dal) is nyilvánvalóvá vált, hogy a Fostartály a Balaton Sound-napijegyért cidázó ribancok útjára lépett. No, de még ezt is hajlamosak vagyunk elnézni egy olyan alakulatnak, melynek frontembere az egyéves jubileumra való tekintettel Megadeth-pólóban avokádót dobál a közönség soraiba. (Az egybegyűltek pedig vécépapír-zuhataggal honorálták a nagylelkű gesztust.) Egyébként meg szimplán kurva jó bulit toltak, Fostartályt az Eurovizióra! És bár ennyi bőven elegendő lett volna a harangvirág lelkületű picsogásból, a Gutalax még rátett egy lapáttal. A vegyvédelmi ruhás csehek a szokásos Baywatch-intró helyett ezúttal a Ghostbusters főcímzenére vonultak színpadra, a közönség pedig a szokásos sablonos kellékekkel (vécépumpa, felfújt óvszer, dzsuvás matrac, gumikrokodil) köszöntötte őket. Mellesleg a fesztivál – és úgy az általános zenetörténet – legjobb vokáljait magasan az ő frontemberük prezentálta. A koncert végén komolyan attól tartottunk, hogy soha többé nem leszünk képesek meghallgatni egyetlen könnyű- és komolyzenei kiadványt sem, melyen nem ez a fajta digitális varangyhányás hallható. Egyébként pedig Gutalaxot a kereskedelmi rádiókba! (Fotók: Bands Trough The Lens)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A mostani kis kritikákra erősen rányomta a bélyegét az, hogy beköszöntött a tavasz, ugyanis az alábbi öt új lemez esetén mindegyik jó vagy kiváló értékelést kapott. Persze az sem kizárt, hogy kritikusaink kivételesen nem bal lábbal keltek fel. A viccet félre téve, eddig remek metálalbumok születtek 2017-ben, íme: