Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ugyan pár hete az egyik új dal kapcsán tréfálkoztam kicsit Glen Bentonékkal, attól még eszem ágában sincs számon kérni rajtuk holmi megújulást, hiszen egy Deicide nevű zenekartól mégis milyen zenét és szövegeket várhatna az ember? Az új lemez, az Overtures in Blasphemy korrekt, színvonalas munka, ugyanakkor izgalomnak, meglepetéseknek nyoma sincs rajta.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Valahol csodálom Glen Bentont, mert legalább következetes, ami igazán nagy érték gyorsan változó világunkban. Fiatal éveimben egyik kedvenc rajzos tréfám volt az a - ha jól emlékszem - Gary Larson által elkövetett karikatúra, amelyen Tarzan legújabb naplóbejegyzését fogalmazza. A képen a dzsungel ura már lefekvéshez készülődve bőszen rágja a ceruzáját, felhúzott térdein ott a naplója, melynek minden korábbi oldalán az olvasható, hogy "Ungava!" Ez, meg az Ikea-szakácsok Kőhalmi Zoltán által megfogalmazott dilemmája - "Mit főzzünk ma? - Legyen húsgombóc!" - jutott eszembe, amikor elképzeltem a Deicide frontemberét, amint épp új szövegtéma után kutat.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahogy családja már korábban bejelentette, tegnap lekapcsolták a lélegeztető gépről Ralph Santollát, a veterán metálgitárost, aki múlt kedden kapott szívrohamot otthonában. A zenész az azt megelőző szombaton egy először pókcsípésnek vélt elváltozással fordult orvoshoz, amelyről később kiderült, hogy valójában egy vérrög. Az orvosok akkor újra tudták éleszteni, de utolsó napjait kómában döntötte, és hozzátartozói már akkor közölték, hogy a tesztek szerint igen kevés esélye maradt a felépülésre. Ralph Santolla mindössze 48 éves volt.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Deicide - In The Minds Of Evil (Century Media)
Vannak dolgok, melyek következményeit az ember képtelen élete végéig viselni: egyesek például nyitott gerinccel születnek, mások pedig nagy nyilvánosság előtt kijelentik, hogy krisztusi korba lépve öngyilkosságot követnek el. Utóbbi csoport kiröhögéséhez ráadásul minimális rosszindulat sem szükségeltetik, főleg ha hasonló nyilatkozataikat némi idő elteltével fiatalos hóbortként aposztrofálják. „Há, bazmeg, Benton, a Vikernesz fiatalos hóbortból felkockázta az Euromínuszt. Ő tehát trú volt, ellentétben veled!” – vethetné oda Klampeczki Ferenc death metalos géplakatos tanuló.
Ám valószínűleg már ő is tudja, hogy Glen mackót már nem feltétlenül érdemes komolyan venni, hiszen ő sem veszi halálosan komolyan magát. A Conviction című szerzemény Sebaj Tóbiást idéző klipje alapján például joggal gondolhatnánk, hogy merő humorból már betlehemes játékokban is feltűnik, a homlokára égetett fordított keresztet pedig báránybőr kucsma takarja. És ezzel önmagában nem is lenne gond. A probléma ott kezdődik, hogy az In The Minds Of Evil immár sorozatban a harmadik Deicide-lemez, melyen tömény önismétlés érzékelhető.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hatodik posztumusz lemezét adja ki a Deicide In The Minds Of Evil címmel november 26-án. Erről lehet most meghallgatni a címadó dalt, ami gonosz, mint mindig. A floridai death metal zenekar 1987-ben alakult, és elég gyorsan a műfaj egyik legelismertebb képviselője lett. Sőt, a legonoszabb is. Glen Benton frontember annyira az Ördögtől való volt, hogy 33 éves korában kinyírta magát, lévén Jézus is ekkor halt meg. Természetesen ő is feltámadt, és folytatta tovább a zenekarát, szóval még pokolibb lett minden.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Metalfest @ Csillebérc 2010.05.21.
Tavaly is elázással kezdtük a fesztiválszezont, idén sem úsztuk meg, csak míg akkor Várpalotán sikerült a nedves bulit abszolválni, addig idén Csillebércen történt mindez. Igaz, az a hülye, aki az öt percig tartó felhőszakadásban pont a szabadban van, de tény, hogy ha felülről nem is, alulról mindenképpen ázott a jónép a nagy tócsáktól és a sártól. A szervezők végül is igazat mondtak mikor azt hangoztatták, hogy a terület nagy része aszfaltozott viszont, ha az ember koncertet is akart nézni, akkor bizony jött az utolsó pillanatban sátorba szorított nagyszínpad melletti dagonya, amit tisztán senki nem úszott meg, úgyhogy mi is, mint a síelők, úgy csúsztunk be a rácsok között a sáron a Deicide koncertjére.