Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Deicide - In The Minds Of Evil
(Century Media)
Vannak dolgok, melyek következményeit az ember képtelen élete végéig viselni: egyesek például nyitott gerinccel születnek, mások pedig nagy nyilvánosság előtt kijelentik, hogy krisztusi korba lépve öngyilkosságot követnek el. Utóbbi csoport kiröhögéséhez ráadásul minimális rosszindulat sem szükségeltetik, főleg ha hasonló nyilatkozataikat némi idő elteltével fiatalos hóbortként aposztrofálják. „Há, bazmeg, Benton, a Vikernesz fiatalos hóbortból felkockázta az Euromínuszt. Ő tehát trú volt, ellentétben veled!” – vethetné oda Klampeczki Ferenc death metalos géplakatos tanuló.
Ám valószínűleg már ő is tudja, hogy Glen mackót már nem feltétlenül érdemes komolyan venni, hiszen ő sem veszi halálosan komolyan magát. A Conviction című szerzemény Sebaj Tóbiást idéző klipje alapján például joggal gondolhatnánk, hogy merő humorból már betlehemes játékokban is feltűnik, a homlokára égetett fordított keresztet pedig báránybőr kucsma takarja. És ezzel önmagában nem is lenne gond. A probléma ott kezdődik, hogy az In The Minds Of Evil immár sorozatban a harmadik Deicide-lemez, melyen tömény önismétlés érzékelhető.
Persze eleinte fület gyönyörködtetőek is lehetnek azok a jól ismert culáger gitártémák és blastbeatek, melyek hallatán egy velejéig gonosz belorusz medvetáncoltató jelenik meg lelki szemeink előtt. Ám a harmadik-negyedik szerzemény környékén már azon kezdünk el gondolkodni, hogy melyik folderbe is mentettük le anno a Stench Of Redemption albumot. Ugyanis bármily bizarrul is hangzik, Benton doktor és Steve Asheim dobos egyaránt zseniális dallamérzékkel rendelkezik, amit a 2006-os albumon kitűnően tudtak kamatoztatni. Itt viszont a To Hell With God lemezhez hasonlóan a szimpla, taplóparaszt aszfaltbontásé a főszerep, ami idővel óhatatlanul fárasztóvá válik. A fő dalszerzők egyébiránt Kevin Quirion és Jack Owen gitárosok voltak, Asheim pedig ezúttal is a dallamosabb, egyben legjobb trackeket hozta (Trample The Cross, Kill The Light Of Christ).
Az okleveles mókusvadász ezúttal sem sűrűn plagizált Lóry B-től és Pajor Tamástól, ugyanakkor nem túl változatosan használta felajzott vadmalac-orgánumát. Az In The Minds Of Evil emiatt is kiszámítható, mint a bázakerettyei nagymuter karácsonyi ajándéka, ám ezzel együtt is egy színvonalas death metal lemez. Nem több és nem is kevesebb annál.
