Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Esküszöm, minden előítélet nélkül mentem el az Imagina Dragonsra. Nekem az a meggyőződésem, hogy egy popzenekar, ami Papp László méretű stadionban tud koncerteket adni, az jó eséllyel szórakoztató is lesz a maga módján. Épp olyan jól szórakoztam Shakirán, mint a Rammsteinen, pedig otthon egyiket se szoktam hallgatni. Az Imagine Dragonsnak még örültem is, mert bár a lemezeik soha nem voltak képesek rávenni akár egy újabb hallgatásra is, egy fiatal és nagyon up to date zenekarról van szó, akiknek tele kellett volna lenniük energiával. (Képek: Mahboubi Salim)

Nem kertelek, sajnos ez a koncert szar volt, és most már azt is ki merem jelenteni, hogy az Imagine Dragons is egy szar zenekar. Nem is meglepetés, hiszen ha nagyon őszinték akarunk lenni, harminc év legidegesítőbb zenei hagyományait szedték össze. Megkaptuk a Modern Talking-os lépegetést, a U2 pocsolyára visszhangosított gitárjait, természetesen érkezett coldplayes nyöszörgés és tökösnek látszani akaró, valójában teljesen standard gitárszóló is.

Mivel meg se próbálták ellensúlyozni ezeket a problémákat mondjuk érdekes színpadképpel, tényleg csak a forrongás maradt, ami akkor erősödött fel a legjobban, amikor a sokadik reklámdalnál rájöttem, hogy tulajdonképpen egy hatalmas, vidám istentiszteleten vagyok, ahol mindent szuperül lehet együtt énekelni, és mindenki nagyon kedves.

Az egészről az a kép mond el a legtöbbet, amikor annyira elidegenedtem a túlnyomó részt irodistákból és középiskolásokból álló közönségben az egész világtól, hogy kimentem cigizni, és ott egyetlen embert találtam magamon kívül: egy srácot, aki a telefonjáról hallgatott meg egy Nirvana-dalt ahelyett, hogy végigugrálta volna a többiekkel a legnagyobb slágernek számító Radioactive-ot.