Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Évek óta jóformán semmit nem hallottunk Varga Zsuzsáról, most pedig itt egy új-régi zenekar, ahol régi szerzőtársával, Kovács Péterrel és egy új, eddig kísérleti popzenében utazó hölgytaggal, Nitával vág neki egy új korszaknak. EP-bemutató és interjú a zenekartagokkal a Lángolón.
A Stopsonic, ami alapvetően egy szombathelyi zenekar, már többször, több formában létezett. Akkor miért pont ez lett az új projektetek neve?
KP: Nekem kézenfekvő volt. Szombathelyi barátokkal, zenésztársakkal kezdtük, ott gitároztam és dalszerzőként is közreműködtem. Később csatlakoztam a Zsuzsa-produkcióba, úgy is léptünk fel, hogy Varga Zsuzsa és a Stopsonic. Amikor a basszeros Tojás kivált, felfüggesztettük a név használatát, de most, hogy saját produkcióba kezdtem, úgy döntöttem, újra használom. Ez nem Zsuzsa-cucc, én vagyok a gazdája, és így egyértelműen elválik a két dolog, hiszen évek óta együtt dolgoztunk, csak most ez nem "Varga Zsuzsa", hanem egy zenekar, amiben Zsuzsa az énekes.
Zsuzsa, nem sokat lehetett hallani felőled az elmúlt sok évben, pár éve megjelent egy számod, az "Apád mindig...", ami ugyan bekerült a 2013-as év legjobb klipjei közé, de nem volt folytatás. Utána bejártad a világot. Mi volt ez? Elvonulás? Töltekezés? Ötletgyűjtés? Vagy éppen eleged volt az egész magyar popizéből?
VZs: Zenéltem folyamatosan, voltak közreműködések más produkciókban, lemezekre is hívtak. Petivel számokat gyártottunk, de nem adtuk ki őket. Azaz egy gyereklemezt felvettünk az unokaöcsémnek, és annak a dalait kiraktuk kb álnéven a Youtube-ra. Visszatérve a kérdésre, soha nem éreztem elég jónak, kiadásra érdemesnek, bármit is csináltunk. Vannak számok, amiknek van hat-hét verziója. Közben próbáltam élni, és a leglehetetlenebb munkákat vállaltam el. Úgysem hinnéd el, mi mindent! És nem a magyar popzenéből/popizéből lett elegem, hanem abból, amiből oly sokaknak elege van itthon mostanság. Igy elmentem külföldre dolgozni. Kaland volt, erőpróba, tanulás, inspiráció. Megerősített, hogy egy teljesen idegen környezetben megállom a helyem. De közben mindig a zenén kattogtam, gitárt vettem, gyakoroltam, skiccelgettem. Szövegeket írtam. Még forgattam is, leendő klipekhez egy csomó nyersanyagot.
Gyakran keveredsz bele klipkészítésbe, több kliped forgatókönyvét te találtad ki, storyboardot írsz, szereplőket szervezel, most a Jewel Hunternél is belefolytál a munkálatokba.
VZs: Soha nem tanultam klipkészítést, rajongó vagyok. Előbb-utóbb mindig belekeveredem a készítésbe. Nem volt idő és pénz, de beragadt valami nálam, hogy “klip” kell. Most először nem csak ötleteim voltak, hanem tök egyedül válogattam és vágtam meg az archív anyagokat. Eleinte tanácsokkal, ötletekkel segített Frank, aki gyerekkori barátom, a végén pedig ő tette gördülékenyebbé, szebbé a Jewel Hunter történetét.
Mit kell tudnunk a zenekarról?
KP: Duóban gondolkodtam, de hamar rájöttem, hogy a színpadi produkcióba több zenész kell. Zsuzsa elcsalt egy Morningdeer-koncertre a Rakéta fesztiválra tavaly, de akkora csúszás volt, hogy tök véletlen az imanexperiment koncerten találtuk magunkat, és azonnal beszippantott minket Nita előadása, dalai, hangzása. Nagyon önálló, pozitív ember, tele jó ötletekkel. Írtam neki, hogy szívesen segédkezem bármiben. Énekeket vettünk fel nálam, editáltam a dalait, beszélgettünk, összehaverkodtunk. A számok egy részét még nélküle vettük fel, de mindenképp szeretném, ha a világa, személyisége ott lenne a dalokban, most, hogy csatlakozott hozzánk. Énekesként, vokálosként, szintisként, és alkotó emberként is számíthatok rá.
Nita, a fent is említett alkotói önállóság és saját produkciód mellett mi vonzott, hogy elkezdj a többiekkel együtt dolgozni?
Nita: Érdekes ez az egész, mivel sok bandában játszottam már, mire eljutottam odáig, hogy igazából nem feltétlenül erre van szükségem, mert nagyon magamnak való ember vagyok, ráadásul ha alkotásról van szó, ezt többszörösen is igaznak érzem. Viszont mióta az imanexperiment fut (ami egy biztos pontot jelent és tényleg csak rajtam múlik az egész) és maximálisan ki tudom benne élni magam, de már azelőtt felvetődött bennem a gondolat, hogy lehet, hogy mellette szívesen közreműködnék valami másban is, hogy a srácok megkerestek ezzel a lehetőséggel. Nem szálltam volna be akármibe, de a Stopsonic rettenetesen király. Nagyon könnyű volt azonosulnom ezzel a projecttel, mert eléggé hasonlít ahhoz, amit az imanexperimenttel is képviselek és nagyon jól tudunk együttműködni. Én imádom. Rengeteget tanulhatunk egymástól és ez tök izgalmas.
Hogy fog kinézni az élő produkció? Mikor lehet a Stopsonicot látni?
VZs: Már készülünk, hogy élőben is megmutassuk magunkat, június 2-án a Rakéta Fesztivál programjaként lesz a bemutatkozó koncert a Gólyában. Már javában folynak a próbák, és az EP dalain kívül még többet lehet majd hallani akkor.
KP: Terveink szerint hárman leszünk a színpadon, Nita szintizik, samplerezik, énekel. Zsuzsa énekel. Én gitározom, vagy kütyüzöm. Nem klasszikus zenekari felállás ez, inkább mindenki csinál mindent, sok az improvizáció, egyik számból másikba átfolyós, érzelemmel teli zene finom elektronikával.
Nita: Rámegyünk majd a látványvilágra is, ami az egyik kedvenc részem, ha színpadról van szó. Forszírozom erősen a vizuált, dresseket, fényeket, stb.
Zsuzsa, mi ez a újdonsült, hatalmas David Bowie-mánia nálad?
VZs: A Starmanshoz kb 3 éve csatlakoztam, és évente pár bulit játszunk. Magyarországon Bowie-t legjobban játszó rajongók csoportja vagyunk. Ez szerelem. Csodálatos életműve van, egy szuperszexi férfi és makulátlan úriember, aki egy állat (is). Példakép, apafigura, tanár. Azt hiszem, hogy a bátorságát kell leginkább példaként magam elé álltani. Szeretném még meglepni az embereket, vagy inkább magam, ha újra saját zenét fogok kiadni. Merthogy tervezem. Csak most még a Stopsonic-lemezt készítjük.
Mik inspiráltak benneteket az alkotás folyamán? Kik vannak rátok mostanában nagy hatással?
Nita: Korszakaim vannak, mindig másra kattanok rá, mostanában a ’80-as évek megy: New Order, OMD, Krafwerk.
KP: Connan Mockasin humora és hangzása betalált nálam, de Anthony Hegarty-t is imádom, ahogy a Girls-ből ismerős Chistopher Owens -t.
VZs: A Stopsonicban hagyom magam Peti hangulatai által inspirálódni. A szöveget itt mindig a zenei alap megszületése után írom. Mivel a keret, a zene finom, lágy, kihozott belőlem olyat, amit más még nem. Egyébként szeretem az oldschool hip-hopot, a motownt, az afrofunkot. És odavagyok, hogy újraalakult az LCD Soundsystem.
A Jewel Hunter című bemutatkozó szám után most itt az azonos című első EP.
KP: Gresiczki Tamás masteringelte a dalokat, de amúgy mindent önállóan csináltunk. Felvételeket, hangszerelést. Én editáltam, kevertem. Frank Rizzo a fotósunk, grafikusunk, és nagyon hálásak vagyunk a sok segítségéért. De pl a logónkat Tóth Mari barátunk találta ki. Sokkal több szabad kezet kapok, mint Zsuzsa gitárosaként anno, és ez sokkal nagyobb felelősséggel is jár.
Mondanátok pár szót a dalokról?
KP: A Jewel Huntert Eredetileg intrónak szántuk, később teljes értékű dallá vált, azért választottuk ezt bemutatkozó dalnak, mert jól összefoglala azt a hangulatot amit majd a nagylemez többi dalában is hallhattok.
Az Insane-ről azt kell tundi, hogy rá vagyok kattanva, hogy az éneket samplingelem, kb. szintiként használom. Kicsit elszállt a szám, én mégis slow-discónak mondanám.
Az I Won’t Turn Back egy szerelmes dal, sok sampling-énekkel, eredetileg glockenspielre volt hangszerelve, semmi más nem volt benne az éneken kívül, de ezzel a fura lüktetéssel most jobban tetszik.
A Lullaby kicsit bólogatósabb a többi számnál slide-os gitárral, Zsuzsa magáról írta, egyes szám első személyben, de a felénekléskor meggondolta magát, és a refrénben minden I-t kicserélt you-ra. Egy altatót nem magának énekel az ember.
Az EP:
