Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma este a legendás svéd crust punk zenekar, a Crude SS ad koncertet a DRRPNC-ben (Ajtósi Dürer sor 19-21.), ahol a vendég két magyar zenekar, a Dog Attack és a Diskobra lesz. A zenekar a nyolcvanas évek elején alakult. Rendkívül nyers, agresszív zenéjükkel, és a DIY hozzáállásukkal hamar belopták magukat a punkok szívébe, és annak ellenére legendák lettek, hogy csak egy EP-jük jelent meg 1983-ban, majd nem sokkal később feloszlottak. Az alábbi interjút a cseh Periferia Crew egyik tagja készítette a Crude SS alapító gitárosával, Ebbe-bel.
Honnan jött az újjáalakulás? Mi volt a legfőbb impulzus vagy kiváltó ok, hogy visszatérjetek?
Jó pár éve éreztem már a nyomást a hc színtér felől. Adtunk pár interjút és kisebb lemezkiadók újra megjelentették a Killing For Nothing EP-t és néhány más nótát, azt láttuk, hogy világszerte elég nagy az érdeklődés a Crude SS iránt. Ezek a kis dolgok meggyújtották a bennem lappangó szikrát, és azt gondoltam magamban, a kurvamindenit, de hát ez vagyok én! Ez az, amit igazán csinálni akarok, koncertezni, hozzám hasonlókkal találkozni, inspirálódni a pörgésben és új dalokat írni régi és új rajongóknak. Azt hiszem túl korán fejeztük be még a 80-as években (a dobos Hocke vonatbalesetben elszenvedett halála miatt – a szerk.).
Mi a jelenlegi felállás? Hány eredeti tag van a zenekarban?
2014 végén a felállást én, Gebbe gitáros, Dick basszer, Janne dobos és Acke énekes alkották. Letoltunk pár bulit 2015-ben, amik eléggé jól sikerültek. 2016 elején Acke jelezte, hogy egészségügyi problémái vannak, ezért ott kell hagynia a bandát, szóval most csak Ebbe, Dick, Janne alkotjuk a bandát. Épp új énekest keresünk. Addig is Dick hozza a fő vokálokat és a basszust egyszerre. Ha engem kérdezel, szerintem jobban hozza az énekeket, mint Acke, mivel ő már a korai 80-as évektől velünk volt (Dick énekes egy másik punkzenekarban, a Fagestrából származó Fear Of Warban – a szerk.). Janne a legújabb tag, 2014 nyarán csatlakozott a Crude SS-hez.
Új lemez lesz?
Az a tervem, hogy minden korábbi dalt újra vesszünk sokkal jobb hangzással, és újra kiadjuk a cuccokat pár bónuszdallal. Élő felvételek is készítünk majd egy koncertlemezhez. Új dalok is készülnek a közeljövőben. A kiadásuk dátumáról még nincs terv.
Továbbra is a svéd d-beat, crust punk egyik alapjaként tartanak számon titeket. Kemények a szövegeitek és szigorú, nyers, fagyos a hangzásotok. Mit gondolsz arról, amerre tart ez a stílus, és mi a véleményed a mai bandákról?
Ez a durva, gépies hang, amit közvetíteni igyekszünk, sok banda zenéjében visszaköszön. Van ez a crust dolog, amit nehéz jól eltalálni. Szerintem az Amebix nagyon jól tolja, nagyon bejön, amit játszanak. De időnként sokkal intenzívebb tempót is szívesen hallgatok, például amit az amerikai The Siege zenekar csinál. Nem nagyon hallgatok új hc/punk zenéket. Van egy viszonylag új svéd banda Upsalaból, az Acidiun, van néhány nagyon jó daluk. Nagyon sajátos zenei ízlésem van, Dick sok régi hc zenét hallgat, meg persze Sex Pistolsot. Janne gyakran hallgat fura új zenéket, mindenfélét.
Hogyan tudtok együttműködni az fiatalabb punkgenerációval? Volt valami, ami meglepett a visszatérésetek után? Mi változott a punk színtéren az utóbbi 35 évben? Vagy talán jobb úgy a kérdés, mi nem változott, pozitív és negatív értelemben?
Érdekes kérdés. Az öltözködés kissé megváltozott, nincs annyi lánc, fémszegecs vagy bőrjakó, mint a 80-as évek közepén. Észrevettem, hogy sokkal kiterjedtebb a színtér, több ember küzd ugyanazért, és sokkal szervezettebb az egész. Sokkal könnyebb bulikat lekötni, az internet meg ilyesmik miatt. Régebben nem állt rendelkezésünkre az internet, vagy akár mobiltelefonok. Ez így szerintem sokkal jobb.
30 évvel ezelőtt gondoltad volna, hogy a szövegeid még ennyi idővel később is aktuálisak lesznek? A svéd punkokat érdeklik még a dalszövegek?
Hát a faszt! Azok a szövegek egy instabil világban születtek, érted, a hidegháború Oroszország és az USA között, Gorbacsov vs Reagan. Csak azt írtuk le, amit helyesnek véltünk abban a pillanatban, és igen, ijesztő, hogy a történelem ismétli önmagát. Egyáltalán nem jó érzés, hogy a világ tele van idiótákkal, méghozzá vezető pozíciókban. De legyünk őszinték, a szövegek témái ugyanazok lennének ma, mint akkoriban. Ez eléggé beteg. Szerintem a svéd hc/punk közeg tisztában van azzal, hogy mi történik, sokan küzdenek egy jobb világért, és keményen dolgoznak azon, hogy ez a bolygó még sok generáción át túléljen. Úgy vélem fontos, hogy a szöveg és a zene a helyes üzenetet közvetítse és egy élhetőbb világot teremtsen.
A Sick Pleasure című számban az állatkínzás ellen szólaltál fel, de érzek benne némi fókuszt az élveboncolás ellenességen is. A Respect the Earth-ben például voltak környezetvédelmi témáid is. Gondolom vegetáriánus vagy vegan voltál vagy az vagy még mindig. Hogy bírod, így, idősödő korodban? Elhagyta már bármelyikőtök ezeket a szokásokat, vagy még mindig hasonlóan látjátok a problémákat, esetleg még radikálisabban?
Az állatkínzás még mindig halálosan felbasz minket, nem látjuk értelmét. Mindenkinek tisztelnie kéne a Földet minden tekintetben, a francba, hiszen ez az otthonunk! Nem hiszem el, hogy ezek a magasan képzett emberek olyan romboló dolgokat csinálnak, mint az esőerdők pusztítása, környezetszennyezés, kemikáliákkal szennyezik az óceánokat stb. stb. Nagyon hosszú lehetne ez a lista. Sosem voltam full vega, ahogyan egyikünk sem, de nem eszem túl sok húst, soha nem is ettem, inkább gyümölcsöket, zöldségeket, halat és csirkét.
Hogyan reagál a svéd társadalom a bevándorlóhullámra? Vannak fasiszta, vagy idegengyűlölő megnyilvánulások, mint nálunk Csehországban? Hogyan viszonyulnak ehhez a punkok?
Mindenféle ember él itt Svédországban, ahogy a te országodban is. Svédország egy nagy ország, viszonylag alacsony számú lakossággal. Csupán 10 millióan vagyunk, de mégis nagyon kevés a lakóhely, ez már nagyon régen probléma, és rosszabbodik a helyzet azzal, hogy bevándorlók érkeznek az országba. Úgy gondolom, elfogadási bajok is vannak, nem ugyanazok a gyökereik, mint nekünk itt fent északon. A vallás mindig is problémát jelentett az elmúlt 2000 évben.
A nosztalgia korát éljük, vegyes érzéseim vannak a régi bandákkal és reuniókkal kapcsolatban. Hogy élitek meg, hogy ti is egy ilyen régi banda vagytok?
Nem így éljük ezt meg, csak szeretnénk bepótolni az elvesztett időt azóta, hogy Hocke meghalt. Ennyivel tartozunk neki és a rajongóknak, úgy érezzük, hogy ez a mi felelősségünk. Ja, a régi bandák egyike vagyunk és az emberek azt gondolnak, amit akarnak. Mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar. Mi abban hiszünk, hogy mindenki mondja ki, amit gondol.
Az elmúlt pár évben az EP-tek hivatalosan is ki lett újra adva és az LP is régi nótákkal jött ki, de van olyan Crude SS régi felvétel, amit nem adtatok még ki?
Van. Az első EP-nk csak korlátozott számban jött ki és már nem kapható, ezért is adjuk ki őket újra a különböző országokban. És a számok egy kicsit változnak, hogy jobban szóljanak.
Hogyan gondolsz vissza a 80-as évek csináld magad punk berobbanására, amikor levelezés és számküldözgetés által egy helyi, észak-európai zenekar kultikussá vált a világ másik felén?
Valójában azért kerültünk a középpontba, mert olyan zenét játszunk, amit más nemigen, még ma sem. Ez egy szokatlan mix a metal, hardcore és egy kis punk, ez tesz minket egyedivé. Mi voltunk az egyetlen zenekar a városunkban, akinek volt menedzsere és aki promózott is minket világszerte. Most megint együtt dolgozunk a menedzserünkkel és van egy kiadója amit Burning Heart Recordsnak hívnak. Emlékszem, hogy nagyon sokat kellett régen várni levelekre és válaszokra a rajongóktól világszerte, USA, Japán, Brazília stb. Most sokkal egyszerűbb az internettel.
Biztos voltak hülye helyzeteitek a nyolcvanas években.
Volt egyszer egy finn turnénk két másik bandával, az AntiCimexel és a Bedröwlerzzel. Őszintén szólva, az összes rohadt zenekar atom részeg volt a turné elejétől a végéig. Egyik banda sem volt képes bármiféle előadásra. Csináltunk egy beállást, egyből le is mondták a bulit, mivel képtelen voltunk behangolni a hangszereket, egyikünk sem volt rá képes. Aztán Mr Jonsson, az AntiCimates énekese leugrott a színpadról egyenesen az üres padlóra, teljes erővel csapódott a talajba, szétzúzta a térdét. Ki kellett vonszolni a helyről, ekkor otthagytuk a turnét és elmentünk a Svédországba induló kompig, amit lekéstünk. A finn rendőrség a határőrségre szállított minket, ahol mindenkit átkutattak, miközben súlyosan másnaposak voltunk. Megkérdeztem az egyik zsarut, hogy használhatom-e a klotyót, mert nagyon kellett hánynom. Nem! Mondta a zsaru, így összeszorítottam a számat, és visszanyeltem a hányásom. Kibaszottul rosszul voltam utána. Eléggé hardcore volt!
