Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kevesen tudják, hogy az idén már tíz napig tartó Rockmaraton Magyarország egyik legrégibb fesztiválja, amelyet idén a jogelőd Csörge-tavi Rockfesztiválokat is beleszámítva már huszonhatodik alkalommal rendeznek meg. A két éve Dunaújvárosba költözött rendezvény szervezőjével, Varga Zoltánnal beszélgettünk.
Régi motorosnak számítasz már a magyar fesztiválszakmában. Hogy kezdődött a történet?
Idén tizenharmadik éve, 2004 óta szervezem a Rockmaratont. Akkoriban egyetemista voltam, aki szerette ezt a zenét, és szeretett volna magával kezdeni valamit. Megismerkedtem a Rockmaraton szervezőjével, az azóta sajnos elhunyt Máté Attilával, akit nyugodtan nevezhetünk a fesztivál atyjának, és aki egészen tavalyelőttig volt a szervezőtársam. Annak idején ő hozta át az egész rendezvényt Pécsre. Meghívott maga mellé, hogy legyen egy fiatal is a csapatban, hiszen már akkor is ötven fölött járt, illetve pont akkor volt ötven éves, amikor megismerkedtünk. A Rockmaraton eredetileg egy egyszínpados fesztivál volt, ahol kizárólag magyar zenekarok léptek fel, naponta átlagosan ezer- ezerkétszáz látogatóval. 2006-ban kezdett el megváltozni a dolog, illetve leginkább 2008-ban. Utána indultunk el azon az úton, ami az idei rendezvényig vezetett.
Célkitűzés volt, hogy idővel egy komolyabb fesztivál legyen ebből?
Ez kezdettől fogva a céljaink között szerepelt. Nem titok, hogy már 2006-tól érvényesülni akartunk nemzetközi vonalon, onnantól kezdve egyre több külföldi fellépőt hívtunk meg.
Hányadik Rockmaraton is lesz ez végül?
Én a tizenharmadik Rockmaraton szervezésében vagyok benne, előtte volt tizenhárom Csörge-tó, az összesen huszonhat. De hát már ez a tizenhárom is rettenetesen sok.
Idén tíz napos lesz a Rockmaraton, amivel lazán elnyeritek az ország leghosszabb fesztiválja címet.
Igazából világszinten sincs ilyen hosszú rockfesztivál. Jazzfesztiválok vannak, amelyek tovább tartanak, egy jazz szám eleve nagyon hosszú, azt nagyon sokáig kell játszani! De rock-metál stílusban jelenleg ez a világ leghosszabb fesztiválja.
Hogyan lehet egy ilyen rendezvényre felkészülni? Hiszen azért ezt a tíz napot bírni kell erővel, emberekkel, nem akármilyen kihívás.
Mivel már a tizenharmadik Rockmaratont szervezzük, nagyon fontos számunkra, hogy minden évben előálljunk valami különlegességgel. Nem ebből élünk, nem keresünk belőle szinte semmit, ezért elsősorban egy olyan fesztivált akarunk csinálni, ami nekünk tetszik. Hogy azt mondhassuk rá, na ez igen, ezért érdemes volt dolgozni. Úgy döntöttünk két éve, hogy Pécsen már nem folytatjuk tovább, inkább keresünk egy új helyet, idén pedig azt mondtuk, hogy ha már Rockmaraton, akkor legyen ez a leghosszabb, tényleg maratoni hosszúságú rockfesztivál. Így jött ki ez a kilenc éjszaka és tíz nap, ami kegyetlen lesz! Nem is biztos, hogy túl fogjuk élni. Mi tizenhat napig leszünk lent, építéssel, bontással együtt. Meglátjuk mi lesz, a végén valószínűleg már mi is a pokolba fogjuk kívánni az egészet.
Mekkora stábbal lehet megoldani egy ilyen hosszú rendezvényt?
Az előkészületekben, tehát abban a tíz-tizenegy hónapban amíg nincs fesztivál, általában tizenegy, tizenkét ember dolgozik. Magán a fesztivál körülbelül száznyolcvan-kétszáz fős stábot foglalkoztatunk. Vendéglátósok, biztonságiak, takarítóbrigád, technikai személyzet, jegyszedők, karszalagosok, mindenféle munkakör van.
Idén a korábbiaknál is impozánsabb a felhozatal, a rock/metál világ élvonalát képviselő zenekarok közül rengeteg megfordul majd Dunaújvárosban, elég ha a Megadeth, a Behemoth, az Enslaved, vagy a Napalm Death nevét említjük. Őket hogy tudjátok megcsípni?
Ez egy óriási meló, általában a fesztivált megelőző év szeptemberében kezdődik az augusztusi pihenő után, és tart egészen januárig-februárig. Nagyjából féléves munka, mire ennyi zenekart össze lehet szedni. Három booking céggel dolgozunk, és mellettük még közvetlenül is tartjuk a kapcsolatot néhány olyan csapattal, akik mondjuk már évek óta visszajárnak, vagy régi haverok. Rengeteg levelezés, turnék egyeztetése, repülőjegyek, szállások foglalása van ebben, nagyon sok munkával jár, de szerencsére sok zenekar ismer már minket, tudják, hogy mindig kifizettünk mindenkit, megfelelőek a körülmények, ezért szívesen jönnek. Szerencsére eljutottunk arra a szintre, hogy meg tudunk venni bármilyen zenekart, akit akarunk, maximum az anyagi lehetőségek szabnak határt ennek. A jelenlegi fesztiváltámogatási körülmények nem feltétlenül teremtenek kiegyensúlyozott piaci helyzetet, és ez néha gondot okoz.
Ezt esetleg kifejtenéd bővebben?
Egy dolgot tisztába kell tenni, amit a közönség feltétlenül nem tud. Nevezetesen, hogy a fesztiválok támogatói elsősorban mi, adófizető állampolgárok vagyunk. A nagy fesztiválok háttere jórészt nem a piaci oldal felől érkezik, hanem az állami támogatásokból. Úgy elég nehéz rendezvényt szervezni a piacon, ha az állami támogatások ennyire egyoldalúan vannak elosztva.
Pályázati pénzekre akkor nem is nagyon támaszkodhattok.
A Rockmaraton egy igazi, alulról szerveződő underground rendezvény, amelynek elsődleges bevételi forrása a jegyeladás és helyszíni vendéglátás. Egyedül a Dunaújvárosi Önkormányzat támogat minket, azt el is költjük helyszínre, szolgáltatásokra, de ettől függetlenül örülünk neki.
Mi az oka szerinted a támogatók hiányának?
A rockfesztiválok a marketingesek szemében inkább a megtűrt kategóriába tartoznak. De hozzáteszem, nem is tudnának annyit fizetni, hogy nekünk megérje. A Rockmaratonon nem lesz bankról elnevezett nagyszínpad, vagy céges kemping. Vannak dolgok, amik nem eladók, és ez sem az. A mi oldalunkról sem nagyon van erre igény, és igazából a nagy cégek sem látnak valós potenciált egy ilyen rendezvényben. Egyedül ital- és más értékesített termékek szponzorációja merülhet fel, semmi más, de nem is feltétlenül kell, hogy felmerüljön. Főleg nem azon az áron, hogy olyanok lépjenek fel, akiket a támogatók látnának nálunk szívesen. A Rockmaratonnak van egy sajátos küldetése, hiszen Magyarországon ez az egyetlen ilyen méretű fesztivál, aki ezt a stílust felvállalja, és nem is gondolkodik másban. Ez a keresztünk.
Akkor valószínűleg nem is cél, hogy más műfajokból hívjatok fellépőket.
Egyáltalán nem. Azt garantálhatom, hogy mi sosem fogunk mainstream irányba elmenni, hiszen még a stíluson belül is inkább az undergroundabb előadókra koncentrálunk. Ezzel együtt tudjuk, hogy ez nem Nyugat-Európa. Amíg a Wackenre például minden évben órák alatt elfogynak a jegyek, itt egy kicsit más a helyzet, de ezen a néven nem is lenne értelme mást csinálni, mint egy igazi rock/metál fesztivált.
Néha persze egy-egy mainstream fesztivál is kinyúl a metál felé, de az a különbség, hogy nálunk nem kell kivárnod négy órát, meg három aktuális, népszerű popzenekart, hogy megnézd a kedvenc metálzenekarodat. Nem is célunk az, hogy megcélozzunk más közönséget, egy ilyen rendezvény nem szólhat mindenkinek. Ide rockereket, metálosokat, punkokat várunk, azok közül is a normálisakat, akik komolyan is veszik ezt a dolgot, és nem azért jönnek, mert tegnap megtetszett nekik a fültágító. Nem is akarunk egy bizonyos szintnél nagyobbra nőni. Szerencsére az elővételi jegyek alapján úgy néz ki, hogy ez lesz az eddigi leglátogatottabb Rockmaraton. Idén fogjuk elérni azt a nézőszámot, amit ideálisnak tartanánk, a napi hét-nyolcezer látogatót, aminél nagyobb tömeg nem is nagyon kell egy ilyen fesztiválnak.
A te személyes ízlésed mennyire befolyásolja a fellépők névsorát?
Szigorúan tilos személyes ízlés alapján összerakni egy fesztivál programját! Én megpróbálom az egész színteret kívülről szemlélni, és szakmai alapon meghívni a zenekarokat. Ettől függetlenül majdnem mindegyik külföldi banda érdekel, aki például idén fellép, a legtöbbet meg is fogom nézni, de nem lehet személyes preferenciákból kiindulni. Nálam meg főleg nem, mivel én a nagyon szomorú, nagyon depresszív zenéket szeretem a metálon belül is, azokra meg biztosan nem lenne valami nagy fesztiválhangulat.
Ki az, amit meghívnál, de tudod, hogy nem lenne rá buli?
Például a Katatonia. De hát ki akar katatón állapotban bulizni? Senki! Egyszer például meghívtuk a My Dying Bride-ot, az is hülyeség volt, a koncert után mindenki elment aludni, látnod kellett volna! Abban a tekintetben persze megvan a személyes motivációm, hogy ilyen zenekarokat élmény vendégül látni, hatalmas élmény együtt dolgozni velük.
Évek óta egy nagyon egyéni, szórakoztató kampánnyal harangozzátok be a fesztivált. A kabalafiguráitok, a Gróf Balázs rajzfilmjeiben főszereplőként megjelenő Rockfater és Bőr Gyula hogy kerültek a képbe?
Azért lehet szórakoztató, mert őszinte. Korábban többen próbálták utánozni ezt a sorozatot, de nem is lehet, mert ők nem kitalált figurák. Nem úgy jött a kampány ötlete, hogy öltönyben,nyakkendőben ültünk, és azon gondolkodtunk, hogy kellene két ilyen rockos fickó. Ők régi jó haverjaink Pécsről, egy nyugdíjas bányász, meg egy címfestő, és már régóta figyelemmel követtük a munkásságukat. 2012-ben jött az ötlet, hogy Balázs lerajzolná Rockfatert, én meg azt mondtam neki, hogy akkor már csinálja úgy, hogy ez egyben szóljon a fesztiválról is. Azóta ezek a rajzfilmek összességében már milliós nézettséget értek el, és nagyon szeretik is az emberek a sorozatot. Emellett nagyon kreatív munka. Leülünk négyen-öten, kitaláljuk a sztori elemeit, és röhögünk.
Már nagyon sok zenekart láttatok vendégül, biztosan van pár emlékezetes sztori a tarsolyotokban.
Vannak nagyon könnyen kezelhető zenekarok, de persze volt pár őrült kérés is már az évek során. Rendszeresen csinálunk közös fotókat, sokan nagyon közvetlenek, nagyon jó arcok, bár voltak nyilván óriási faszfejek is. Utóbbiak leginkább egy-egy menedzsment tagjai közül kerültek ki, végül is az ő dolguk az, hogy rossz arcok legyenek. Az egyik leginkább különleges kérés Max Cavalera nevéhez fűződik, amikor 2012-vel a Soulfly-jal fellépett nálunk. Ő kért egy helyi focimezt, az általam is nagyon kedvelt PMFC csapatától, és abban játszott a koncerten. A másik Michael Amott, az Arch Enemy gitárosa volt, aki bevallotta nekünk, hogy hatalmas Pokolgép-rajongó, mi meg adtunk neki egy ősrégi pólót ajándékba, teljesen odáig volt tőle.
Említetted, hogy nem ebből éltek. Nektek miért éri meg ennyi munkát fektetni egy fesztivál szervezésébe?
Figyelj, én egy középiskolai történelemtanár vagyok főállásban, amellett foglalkozom rendezvényszervezéssel. A Rockmaratonban semmiféle anyagi motivációm nincs, ezt bátran elmondhatom. Szerencsére sok más rendezvény szervezésében közreműködtem az elmúlt években Illéstől az Omegáig, az István, a királyon át a Száztagú cigányzenekarig. A Rockmaraton részemről színtiszta egoharc. Mindig azt mondják, hogy csak dumálunk, hogy jövőre nem lesz, pedig minden évben megfordul ez a gondolat a fejemben. De aztán meggyőzöm magam, hogy nekem kell megcsinálnom a legnagyobb, legtökösebb rockfesztivált Magyarországon. Ez a fajta hozzáállás egyfajta szabadságot is ad nekünk. Nincs egy olyan kényszerünk, hogy ebből meg kell élni, és a maga módján mégis ezért tud ez nagyot szólni, a saját örömünkre, és persze mások örömére is.
További információk a Rockmaratonról a fesztivál honlapján és a Facebookon!
