Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jó, azt nem állítom, hogy helyettesíti a naponta többszöri zuhanyozás örömeit, de könnyű rá képzeletben siklóernyőzni, hűvös tengerben alkonyatkor úszkálni, vagy borzongató szélben csak állni a rét közepén kitárt karokkal. Kinek mihez van kedve aszalódás helyett. A Disconnected cím nem árul zsákbamacskát, cseppet sem vidám a norvég csapat zenéje, de azért nem taszít depresszióba. A dalok pedig egytől egyig kiválóak, és bár progresszív anyaghoz méltóan meglehetősen hosszúak, tele vannak fülbemászó dallamokkal.
A zene alapját a Gilmour-korszakos, késői Pink Floyd tágas terei adják, és a komótosan elővezetett, feelinges gitárszólók is azt a világot idézik. A komorságot a Porcupine Tree - Blackfield jellegű, halványan pszichedelikus hangulatokból meríti a zenekar, énekdallamokban és -stílusban pedig az előbbiek mellett megidézik az A-ha ezredforduló környéki korszakát, meg még talán az Alternative 4 Anathemáját is. Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy túl sok eredeti elemet nem mutatnak fel, és ez igaz is, de az összképet tekintve senki sem csinál hasonlót. Arról nem beszélve, hogy ennyire tökéletesre csiszolt, cseppet sem magamutogató, erőteljes atmoszférával rendelkező prog lemez, jó ha három megjelenik egy évben.
Ha valaki ismerné már őket korábbról, megnyugodhat, haladnak tovább a srácok a megkezdett úton. Igazából a korábbi, szintén igen jó All Rights Removed és The Greatest Show on Earth lemezek egyenes folytatása a Disconnected, csak ha lehet, még ízlésesebben és organikusabban tálalva.
Aki meg csak kíváncsiságból belehallgatna, bátran kezdheti a nyitó Killerrel, illetve nálam a monumentális címadó is nagyon működött már első alkalommal. Kellemes kikapcsolódást!
