Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Therapy?, Sick Of It All, Napalm Death, Ministry, Fear Factory – életünk legszebb hetének nézünk elébe, gondoltuk tíz évvel ezelőtt. Ha az idei felhozatalból más nem is, két formáció azért felidézte azokat az időket, mikor még nem a Csónakházba jártunk Arany Ászokért. (Fotók: Juhász Dorottya)
A tribute zenekarokkal kapcsolatban sokan viseltetnek ellenérzésekkel. A Marky Ramone’s Blitzkriegnek azonban két szempontból is megvan a maga létjogosultsága:
- Az eredeti Ramones-felállás már semmilyen formában nem térhet vissza Jézus közreműködése nélkül;
- Marky bőven elegendő évet lehúzott a csapatban ahhoz, hogy Ramones-dalokkal haknizza végig a világot. Főleg, ha ilyen tökéletesen szórakoztató formában teszi mindezt.
Ez persze nem elsősorban rá vonatkozik: a gonosz Muppet Show-karakterre emlékeztető dobos ugyanolyan faarccal szegelte végig a koncertet, mint legutóbb az A38-on. Ken Stringfellow azonban ezúttal is megbukott volna Joey Ramone-imitátorként. Amíg a kétméteres imádkozó sáska jobbára a mikrofonállványhoz szegezve tolta végig a koncerteket, addig Ken önfeledten rohangált a best of show alatt. A Sheena Is A Punk Rocker, az Oh Oh I Love Her So, a Now I Wanna Sniff Some Glue és társai alatt szép fokozatosan öltött egészségtelen mértéket az egy főre jutó vietnami papucsos, vicces jelmezes, vízipisztolyozó legális migránsok száma. Ezt leszámítva egyetlen nyomasztó elem vegyült Markyék koncertjébe: a gondolat, hogy ezekben a percekben hányan feszíthetnek Ramones márkanévvel ellátott pólóban a C&A próbafülkéiben.
Utoljára a kb. 2005-ben volt rá precedens, hogy a szutyok időjárási viszonyok miatt kényszerültünk kis híján otthagyni a Nagyszínpad programját, ám akkor a Skinny Puppy mészárolt, és az eső természetes showelemként hatott. (Ahogy a dögvész és a bubópestis is magától értetődő lett volna.) A Skunk Anansie atmoszférájához azonban valahogy nem passzolt az edinburgh-i tavaszt idéző körítés. Annyi azonban két dal alatt is világossá vált, hogy az avantgárd fóliasátornak öltözött Skin vezette alakulat ma is simán ott van a legjobb koncertzenekarok között. (Még ha utóbbi lemezeik ezt semmilyen mértékben nem is támasztják alá.) Ezek után pedig nem maradt más hátra, mint hogy távozás közben a „régen minden jobb volt” dogmát mormolva koszorút vigyünk az egykori metálsátor helyére.
Azért itt van három kép a Chemical Brothersről is (by Artlasso):
Arról meg, hogy milyen volt a Die Antwoord illetve az utóbbi képeken is látható Chemical Brothers, olvassátok el az Index beszámolóját.
