Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeptember 2. 1945-ben a japán delegáció a Missouri hadihajó fedélzetén aláírja a feltétel nélküli kapitulációról szóló jegyzéket, így formálisan is véget ér a második világháború, majdnem napra pontosan hat évvel azután, hogy elkezdődött. 1686-ban Buda felszabadul 145 évnyi török uralom után. A Beatles aranylemezt kap a Help!-ért. Egy bizonyos Genesis együttes dobost keres a Melody Maker hasábjain, melyre később bizonyos Phil Collins jelentkezik. Prince kihozza kislemezen a Controversyt, Kanye West pedig beszól Bushnak a Katrina Hurrikán áldozatainak megsegítésére rendezett koncerten. Na ezek azok a dolgok, melyekről Ozzy Osbourne
semmit sem tudott, amikor magához tért a cellájában.
Ez persze nem újdonság, a nyolcvanas években Ozzy nem nagyon tudott semmiről, hiszen napjait nagy általánosságban véve alkoholfogyasztással töltötte, arra való tekintet nélkül, hogy épp otthon, stúdióban, turnén, vagy sajtótájékoztatón tartózkodik. Ezt a tevékenységet néha megszakította ilyen-olyan elvonókúrákkal, de mivel a történet szerint amikor megérkezett a Betty Ford Klinikára, az első kérdése arra vonatkozott, hogy vajon hol van a bár, mindannyian sejthetjük, milyen eredménnyel járt. Szóval Ozzy ivott, kitartóan, állhatatosan, mértéktelenül, nagyon sok éven keresztül.
A No Rest for the Wicked album idején ugyan már nem nézett úgy ki, mint egy teleszart búvárruha, valójában egyik legsúlyosabb alkoholista időszakát élte. Miután hazaérkezett az augusztusban megrendezett Moscow Music Peace fesztiválról, esze ágában sem volt változtatni az addigi rutinon, és mondjuk tornával, pirítóssal meg herbateával kezdeni/indítani a reggelt. Egyik nap, mikor felébredt, meglepve tapasztalta, hogy egy lefosott falú börtöncellában tartózkodik, és fogalma sincs, hogy került oda. Ozzy sokszor sokadik filmszakadása olyan komoly volt, hogy csak a szolgálatot teljesítő rendőr, és az általa felolvasott jegyzőkönyv segítségével sikerült összeraknia, mi is történt.
1989. szeptember 2-án egy többnapos tivornya után hősünk, mint aki jól végezte dolgát, hazaérkezett, majd azonnal le is feküdt aludni. Felesége a földszinti szobában olvasgatott, amikor kicsivel később bejött Ozzy a szobába alsónadrágban, leült vele szembe a kanapéra, és a következőt közölte vele:
"Megbeszéltük a másik Ozzyval. Sajnos meg kell halnod."
Sharon Osbourne már akkoriban is híres volt a temperamentumáról, nem szaladt a szomszédba, ha egyszer-kétszer nyakon kellett kenni az urát, úgyhogy ennek szellemében nemes egyszerűséggel bekussoltatta Ozzyt,
aki viszont ezúttal nem a levegőbe beszélt, azonnal neki is ugrott az asszonynak, hogy megfojtsa. Sharon élete leginkább azon múlott, hogy szerencséjére nem egyedül voltak aznap a házban.
Ozzy végül az előzetes letartóztatás után azonnal rehabra ment, nem pedig a dutyiba, Sharon ugyanis pár nap múlva elejtette a vádakat, mondván, tudja, hogy a férje sosem tenne ilyet amikor magánál van, csak az alkohol hozza ki belőle "a másik Ozzyt", akit viszont soha többé nem akar látni. Ozzy pedig azóta is itt van nekünk, és bár voltak kisebb-nagyobb megborulásai, gyógyszerfüggés, nyaktörés quaddal száguldozás közben, részegen tréfálkozás a Fehér Házban, a friss hírek szerint a közeljövőben új lemezt készít a vén csirkefogó. Ezt menedzsere, Sharon nyilatkozta, akivel épp válnak, de lehet hogy mégsem. Majd elválik.
Egyébként tudjátok, mi volt a Moscow Music Peace Fesztivál jelmondata? Rock a drog és az alkohol ellen.*
A rendezvényt a Make a Difference Alapítvány szervezte, melynek alapítója a Mötley Crüe előzőleg számos drogügyletben érintett akkori menedzsere, Doc McGhee volt, miután korábbi üzelmei miatt a bíróság bűnösnek találta, az ítélet pedig tizenötezer dollár pénzbüntetés és öt év felfüggesztett börtönre mellett egy drogellenes szervezet megalapítására is kötelezte. Arról már nem szól a fáma, hogy vajon az első Moszkvában rendezett rockfesztiválon ki és mit fogyasztott a nézőtéren és a színfalak mögött, de ne legyünk rosszindulatúak, inkább emlékezzünk arra, hogy ez a dal inspirálta a Scorpions Wind of Change című dalát. Mára itt a mese vége.
*Azért sem idézzük Ford Fairlane híres mondatát a rocksztárokról.
