Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeptember 3. A brit kormány elismeri az Egyesült Államok függetlenségét, Svédországban az európai kontinensen utolsóként bevezetik a jobb oldali közlekedési rendszert. A Viking 2 landol a Marson, véget ér a beszlani túszdráma. Ike Turner tizennyolc hónap után szabadul, Arthur Brownt viszont épp letartóztatják a Palermo Pop '70 Fesztiválon, miután lángoló sisakban, meztelenre vetkőzve garázdálkodik a színpadon. Négy napot tölt a magánzárkában, mire kiengedik.
Ahogy Marty McFly mondta a Johnny B. Goode értetlenséget és megdöbbenést kiváltó előadása után: "Tudom, hogy erre még nem vagytok felkészülve, de majd később megszeretitek."* Ez lehetne a jelmondata szinte az összes zenei úttörőnek, hiszen megfigyelhető, hogy aki egy-két lépéssel a saját kora előtt jár, abból általában sosem lesz milliomos, és rendszerint a követői aratják le a babérokat helyette. Ez a megállapítás Arthur Brownra is teljes mértékben igaz - a legjobb memóriájú zenekedvelők is legfeljebb első, és tulajdonképpen egyetlen slágerére, a Fire-re emlékezhetnek. Holott az idén 74 éves ősrocker máig aktívan koncertezik, és lemezeket készít, a legutóbbi 2013-ban jelent meg Zim Zam Zim címmel, jellemző módon közösségi finanszírozás segítségével.
Csak a leghülyébb black metálosok gondolhatják azt, hogy az arcfestést Dead találta fel, hiszen akik nem szaladnak a legközelebbi erdőbe egy-egy színes borító láttán, azok általában ismerik és tisztelik King Diamond munkásságát. Azért a King Diamondét, akit 1988-ban beperelt Gene Simmons, mert szerinte a The Dark Sides minialbum borítóján az övéhez hasonló arcfestést viselt. Alice Cooper valószínűleg jót röhögött az egészen, és mivel sokkal jobb arc a Kiss üzletvezetőjénél, esze ágában sem volt őt beperelni, bár jóval hamarabb viselt arcfestést a színpadon, mint a nyelvöltögető démon. Peter Gabriel valószínűleg méltóságán alulinak is tartotta volna ugyanezt, és inkább tovább dolgozott a Jézus utolsó megkísértése filmzenéjén. Valószínűleg mindketten emlékeztek még arra, hogy korántsem ők léptek színpadra először kifestett arccal - szaknyelven corpsepaint - rockzenei körökben.
Minden sokk rockerek ősapja 1942-ben született, zeneszeretetét állítólag kitűnően zongorázó apjától örökölte. A Londoni és a Readingi Egyetemen jogot és filozófiát tanult, de ahogy az lenni szokott, a rock n'roll őt is elcsábította, és már Readingben megalapította első zenekarát Blues and Brown néven. Ezután számos bandában megfordult, többek között egy The Foundations nevű soulzenekarban, akiket jellemző módon pont akkor hagyott ott, amikor végre szerződést kaptak. Brown saját zenekarra vágyott, így csakhamar megalapította a Crazy World of Arthur Brown együttest, amelyben egyébként a későbbi ELP-dobos, Carl Palmer is megfordult, és ami már nevében is előrevetítette elképzeléseit. Összehasonlítási alapként képzeljük el, hogy mi lett volna, hogy az Omega abban az időben Kóbor Jancsi Őrült Világa néven adja elő a Petróleumlámpát, és közben minden este fel is gyújtanak valamit a színpadon. Kádár János biztosan félrenyelte volna a krumplilevest ennek hallatán.
A zenekar gyorsan nevet szerzett magának nem mindennapi színpadi előadásainak köszönhetően. Brown rendszeresen egy égő sisakban lépett színpadra, és nem csak Palermoban vetkőzött meztelenre. A véletlen balesetek sem kerülték el: egy alkalommal a tüzeskedéshez használt metilalkohol ráömlött a fejére, majd meggyulladt. Szerencsére az egyik nézőnek volt annyi lélekjelenléte, hogy egy korsó sörrel eloltsa az énekest, ennek köszönhetően nem lett komolyabb sérülés a dologból. (Hihetetlen önmérsékletre van szükségem ahhoz, hogy ne szúrjam közbe: nagy égés lett volna. Hessegessük is el gyorsan ezt a pajkos gondolatot!)
A zenekarról elnevezett első album 1968-ban jelent meg, és a Fire képében Angliában és Kanadában is listavezető számot produkált. A kislemez több mint egymillió példányban kelt el, a dalt pedig később többen feldolgozták, így a Cathedral, a Die Krupps (ebben a változatban ő is közreműködött), de a Prodigy és Marylin Manson is felhasználta hangmintaként az "I am the god of hellfire..." kezdetű szöveges intrót. A mainstream sikert azonban nem tudták megismételni többé. Valószínűleg a frontember extrém showja és öntörvényűsége sokaknál kiborította a bilit, másképp nem lehet magyarázni, hogy a szintén nem átlagos előadásairól híres Jimi Hendrix turnéjáról is ki lettek ebrudalva egy ízben. A Crazy World zenekar szét is hullott hamarosan, Brown pedig megalakította a Kingdom Come nevű csapatát, mellyel három lemezt készített.
Bár hasonlóan nagy slágert sosem sikerült produkálnia, és megmaradt kultikus figurának, az öreg mai napig aktív, és számos később az ő elképzeléseiből merítő előadó emlegeti hatásai között, hívogatják is gyakran mindenféle vendégszereplésekre. 1975-ben a The Who Tommy című rockoperjában tűnt fel, ahol egy papot alakított, de dolgozott az Alan Parsons Projecttel, Klaus Schulze-cal és Bruce Dickinsonnal a Chemical Wedding című lemezen, melynek klipdalában, a Killing Floorban - mellesleg minden idők egyik legviccesebb metálvideója, erőteljes Monty Python-áthallásokkal - magát a Sátánt alakítja, 2009-ben pedig Magyarországon is fellépett a Paksi Gastroblues fesztiválon a Póka Egon Experince társaságában. A friss koncerfelvételek alapján hajlott kora ellenére jó egészségnek örvend, és esze ágában sincs nyugdíjba menni.
Nem lennénk korrektek, ha nem említenénk meg, hogy Arthur Brown sem csak úgy magától nőtt ki a földből. Hatásait ő sem titkolta, így a már említett Crazy World of Arthur Brown című lemezen meg is található egy bizonyos I Put a Spell on You című feldolgozás. A dal eredeti előadója egy fekete bluesénekes, Screamin' Jay Hawkins volt, aki éneklés közben hasonló sikoltásszerű hangokkal színesítette előadását, és aki koncertjein mindenféle horrorisztikus kellékeket cipelt a színpadra, többek között gumikígyókat, és egy Henry névre hallgató szivarozó koponyát, ő maga pedig úgy öltözködött, mint egy voodoo varázsló, aki éppen Baron Samedinek képzeli magát. Szóval, ha már idézettel kezdtük, fejezzük is be azzal: Ozzy Osbourne mondta egyszer, hogy minden zenész tolvaj is egyben. Volt némi igaza.
*A második részben ugyanez így szól: "Tudom, hogy erre nem vagytok még felkészülve, de a gyerekeitek imádni fogják." Mindkettő stimmel.
