Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A szegedi stoner/grunge/doom zenekar Dungaree pár napja kezdte el közös turnéját a Red Swamp csapatával és szinte az egész országot bejárják év végéig, hogy a frissen megjelent Bipolar World nagylemezükkel szembesítsék a közönséget. Ha szívesen megnéznéd őket valamelyik helyszínen (menetrend a cikk alján) akkor nincs más dolgod, minthogy ezen cikk lángolós vagy zenekaros Facebook-posztját megoszd és 2-2 páros belépőt nyerhetsz tetszőlegesen választott koncerthelyszínre (dátumok a poszt végén). Ha pedig nincs kedved játszani, akkor csak szimplán hallgasd meg a lemezt és mellé olvasd el, hogy a srácok mit gondolnak az egyes dalaikról.
Midas (Horváth Zoltán)
Ez az intro egész egyszerűen azért született, mert mindenképp szerettem volna valami súlyosabb felvezetést az album első számához. Elkezdtem random játszani ezt a dallamot, majd kibontani. Erre Ati szinte azonnal hozta azt a basszust alá amit kigondoltam, szóval nagyon elégedett voltam vele. Nekem személyes kedvencem, mert borzasztóan súlyos, de mégsem komor, inkább olyan emelkedett. Ati nevezte el Midas királyról, mert ugye a mitológia szerint Midas amihez hozzáért, arannyá vált. Ez a szám akár zenei aláfestése is lehetne annak, amikor erre rájött. Haha (NEVET).
Status Quo (Balogh Attila)
A Status Quo volt az első dal, amit közzétettünk a lemezről klip formájában. A dalban illetve a klipben is próbáljuk egy kicsit kifigurázni azt a fajta bigott hozzáállást, azokat az embereket, akik minden marhaságot, amit hallanak vagy olvasnak elhisznek és terjesztenek mindenkinek, legyen szó chemtrail-ről, a védőoltások ellenzéséről, vagy a gyíkemberekről. Hangulatát tekintve a vadabb dalok közé tartozik, Gergő a legtöbb számban tisztán énekel, itt a refrén a keményebb vonalat képviseli.
Climb Out Of The River (B.A.)
Az első kislemezünkről került fel a lemezre ez a dal. Mérföldkőnek érezzük a zenekar életében azt a kislemezt. Erre készült el az első videóklipünk is, ezért fontosnak éreztük, hogy rákerüljön a lemezre.
Savage (B.A.)
Egyik személyes kedvencem a lemezről. Az egyik legenergikusabb dal, az egész hangulat amit áraszt magából, mindig teljesen a hatása alá kerülünk ha hallgatjuk. Az egész lemezt univerzálisnak mondanám dalszövegek szempontjából: mindenki úgy interpretálja ahogy szeretné, ez nálunk szempont. Nincs egyetlen jó megfejtés a szövegeknél, így ennek a dalénál sem. Magam részéről a Fehér Isten című film inspirált a dalszöveg írása közben, ahol a kutyák fellázadnak az emberek ellen. A dalban egy véreb beszél a gazdájához akinek a parancsait várja, de a közepére megöli és erre már csak későn döbben rá. Ez a mi verziónk, mindenki azt lát bele, amit szeretne. Nagy valószínűséggel erre a dalra készül el a következő képi anyag.
Woods (H.Z.)
Ez talán elsőre kakukktojásnak tűnik, legalábbis amíg beindul a zúzda. A gitártéma az elejétől és a cím volt meg először, ami nekem eléggé adta magát. Amikor ezt játszom, valahogy mindig eszembe jutnak az ártéri erdők, amik mellett felnőttem és amiken keresztül horgászni jártunk suli után a többi kölyökkel. Az egész szám erről szól, kimenekülni a társadalomból a vadonba egy időre. Ez a téma szövegírásnál Gergőnek is nagyon feküdt, ugyanis nagy Eddie Vedder rajongó, és az Into The Wild albumát szerintem rongyosra hallgatta.
Final Yell (H.Z.)
A második kislemezünk címadó dala. Kicsit megforgattuk a ritmusát – folyamatosan váltakozik az ötnyolcad és a hatnyolcad, ez nem meglepően Dominik (Dencs Dominik, a zenekar dobosa – a szerk.) ötlete volt, de azonnal ráharaptunk. A dal egy olyan személyről szól, aki kezd rájönni, hogy hamis dolgokat imádott eddig. Egyszerre akar kitartani a démonai mellett és továbblépni. Ez a kettősség pedig szépen felzabálja.
Burn Them (B.A.)
A lemez dalai közül szintén a pörgősebbek közé tartozik, magunk módján igyekszünk számírás közben kicsit csavarni az ütemmutatókon egy számon belül többször is, ez jó pár dalra igaz a lemezen, köztük a Burn Them-re is. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki döntse el maga. Szeretjük ezeket a fricskákat, megadja azt kis szorongást a daloknak. Szövegét tekintve a hétköznapokból való kiszakadásról szól. Mindenkinek van valami az életében amit gyűlöl csinálni, a pokolba kívánja az ember, de muszáj csinálni és persze van mellette valami, ami a megnyugvást, kiteljesedést adja ezután. Nagyjából így lehetne összefoglalni a mi olvasatunkat. Az univerzalitás itt is fennáll. Mindenkinek lehet saját verziója.
Glazed Eyes (B.A.)
Könnyedebb és elszállósabb, mint a többi. Úszik az egész előre, amíg a refrén be nem robban. A dalszöveg egy tripről szól. Ez a trip egyszerre jó és valamelyest rémálomszerű. A másnapot a megváltásnak tekinti, mert véget ért az előző esti rémálom, ugyanakkor várja a következő napot, hogy újra átélhesse azt. Rádióbarátnak mondanám a dalt, bár a burkolt lsd tripet lehet nem fogadják szívesen.
Bipolar World (B.A.)
A lemez címadó dala, csúcspontja, talán az egyik legjobban kidolgozott és átgondolt dal mind közül. Az egész lemez ívét írja le ez az egy dal és ezen belül a saját hangulatát is és mondanivalóját. Summáz mindent ami fentebb történt. Az egész lemez a kettősségekre épül. Legyen szó hangulatról, viselkedésről, tulajdonságról, érzelemről vagy embertípusról. A lemez borítója is erre utal a farkas-bárány képpel. Egy lény, ami épp szét akar szakadni, bár egyik sem tud élni a másik nélkül, mindkettőjük szerepe megvan mindkettőjük életében. Ezt foglalja össze ez a dal. De ahogy korábban, természetesen itt is fennáll a saját értelmezés lehetősége.
A poszt megjelenését az NKA és a Cseh Tamás Program támogatta:
