Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elmúlt 12 év gyakorlatával szemben idén szeptember végén rendezik meg az Újbudai Jazz Fesztivált, de szokás szerint az A38 teljes erővel vág bele a rendezvénybe. Ma este például Grencsó István & Bolcsó Bálint, a magyar, lengyel osztrák tagokból álló és az osztrák Killa h Tofu lép fel az A38 Kiállítótérben, de pénteken is több koncert lesz. Ezekről bővebben lentebb.
A XIII. Újbuda Jazz Fesztivál és az Ancienne Belgique bemutatja:
Conversation with Paul Griffiths, compiler of Sun Ra’s Ultimate Singles Collection2017. szeptember 29., péntek 19:00
A38 Hajó Kiállítótér – Petőfi híd budai hídfő
A program ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges. Regisztrálni a www.a38.hu oldalon lehet. Az est
Száz évvel az első jazzlemez megjelenése után az A38 Hajó egy különleges programmal tiszteleg a műfaj és annak legendája, Sun Ra előtt. Az Ancienne Belgique és az Újbuda Jazz Fesztivál összefogásában Budapestre érkezik Paul Griffiths! A már most hatalmas tiszteletnek örvendő brit zenei újságíró hosszú évek munkájával összegyűjtötte Herman Poole ‘Sonny’ Blount kozmikus jazz-legenda eddigi hét inches bakeliten megjelent kompozícióit. A Strut Recordsnál megjelent The Definitive 45s Collection tökéletes bevezetés az ikon művészetének kevésbé ismert oldalába. Ezekről és még sok másról beszélget majd vele a hazai és nemzetközi jazz egyik megkerülhetetlen alakja, Keiji Haino, Thurston Moore és Peter Brötzmann zenésztársa, Pándi Balázs. A kerekasztal-beszélgetést pedig élőben streameljük majd az A38 Free csatornán keresztül.
Az Edinburgh-ből származó Hidden Orchestra lényegében Joe Acheson szólóprojektje. A meglehetősen komoly klasszikus zenei háttérrel rendelkező frontember szinte mindent kipróbált: korán kezdett zenét szerezni, énekelt kórusban, játszott zenekarokban, tevékenykedett DJ-ként és producerként, improvizált különféle experimentális projektekben. Aztán gondolt egyet és megalapította a világ egyik első "képzelt nagyzenekarát".
A Hidden Orchestra ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett banda. Bár a turnézó felállás évek óta ugyanazt a négy embert takarja, a lemezírás folyamata náluk teljesen másképp zajlik, mint az megszokott. Acheson elmondása szerint nincsenek például közös stúdiózások: minden zenész külön veszi fel a saját részét, majd a sávokat elküldi neki, ő pedig a stúdiójában összerakja belőlük a dalokat. Ezek alapján a végeredmény lehetne akár egy dadaista kollázs is, ezerfelé elindulva, de sehova sem érkezve - a valóság viszont pont ennek az ellenkezője. Az eddigi három lemez ugyanis úgy bontja ki a legkülönbözőbb zenei hangulatokat, hogy a katarzis aligha maradhat el, induljon bár a belső mozi egy női hangbejátszással, jazzes dudorászással vagy zivatarral kezdődő égiháborúval.
Az idei Dawn Chorus azonban - az eddigi két lemezhez hasonlóan - több, mint a The Cinematic Orchestra albumtalansága miatt kialakult űr betöltése. Egy nagyon magabiztos, eredeti, friss és erőteljes együttes folyamatos zenei útkeresésének legújabb megállója. Az alapító által felvett madárhangok és a természet zajai tökéletesen harmonizálnak a kamarazenei hangzással, a filmzeneszerűen építkező, az ellentétpárokkal bátran kísérletező dalok pedig bárhol és bármikor kiragadják a hallgatót a világból. Nem lesz ez másképp november 29-én sem, amikor is a koncertekre kvartetté bővülő Hidden Orchestra ismét az A38 Hajón bizonyítja majd, hogy miért rajonganak értük annyian Glastonbury-től Pozsonyig.
A XIII. Újbuda Jazz Fesztivál bemutatja:
Acid Mothers Temple & The Melting Paraiso U.F.O. (JP)
makrohang (HU)2017. szeptember 29., péntek 20:00
A38 Hajó Koncertterem – Petőfi híd budai hídfő
Jegyár: 2500 Ft, elővételben: 2000 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.
Hat év után újra Budapesten a kortárs pszichedelikus noise rock egyik legfontosabb formációja, a Makoto Kawabata vezette Acid Mothers Temple! A még a meglehetősen extravagáns japán art-rock színtéren belül is különlegesnek számító "lélek-kollektíva" lételeme a kísérletezgetés: a lemezről lemezre változó tagság és a szinte megszámlálhatatlan szub-formáció mellett erre a legjobb példa az élő fellépéseik. Ott örvénylik bennük a krautrock és a noise-punk, Hendrix és Stockhausen, a befelé űrhajózós pszichedélia és a kíméletlen zaj, valamint az országra jellemző sajátosan groteszk humor. Ebből adnak majd ízelítőt szeptember huszonkilencedikén, a tizenharmadik Újbuda Jazz Fesztivál keretében.
A meglehetősen kiterjedt és lüktető japán art-rock színtér talán legismertebb zenekara Makoto Kawabata ezerfelé ágazó, áttkeinthetetlenül bonyolult, és ennek megfelelően zseniális óriási művészcsoportja, az Acid Mothers Temple. A nagyszabású „lélek-kollektíva”, ahogy a tagok magukat nevezik 1995-ben jött létre, és azóta számtalan zenész, képzőművész és performer fordult meg köreikben. Többek között Tatsuya Yoshida, a Ruins és a pár éve az A38-on is fellépő Zeni Geva dobosa, vagy a jelenlegi felállásban is gitározó Tabata Mitsuru, aki a KK Null vezette hardcore-noise rock banda mellett még a Boredomsban is megfordult. Ráadásul a különböző felállások mindegyike egy-egy autentikus AMT-formáció, az alapnév mögé biggyesztett kiegészítéssel jelezve a változásokat - így valószínűleg még a legelszántabb zenemániások is elvesztek már a kollektíva retró softcore borítói mögött rejtőző poszt-hippi világában.
Egy dolog azonban állandó: a japán Frank Zappa, Makoto Kawabata és a rá - valamint előképére - jellemző sajátos humor, valamint zenei stílus. Utóbbi a hatvanas-hetvenes évek hallucinogénektől és flower powertől fűtött pszichedelikus-progresszív rockzenéjében gyökerezik, de ott kavarog benne a korai krautrock vagy a folk is, az ország hagyományosan erős zaj és indusztriális zenei színterének hatásáról nem is beszélve. Minden Acid Mothers Temple koncert egyszerre hippi örömünnep, súlyosan beborult befelé űrhajózás, durva zajtámadás és a kozmikus adóvevők irányba állítása.
A zenekar utoljára hat éve járt Magyarországon és akkor egy nehezen felejthető koncertet adott az A38-on. Most ugyan némileg módosult felállásban, de a régi vehemenciával tárják majd szélesre az érzékelés kapuit, hogy mindenki megtapasztalhassa, milyen lett volna, ha Woodstockot a Fuji (vagy a Kailash) tövében rendezték volna meg.
