Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idén alakult Noé zenekar zenéjében az indie, a blues illetve a letisztult, poposabb harmóniavilág keveredik lendületes, szókimondó vagy épp őszinte, bensőséges szövegekkel. Nem tudjuk, hogy a fiatal csapat fog-e 950 év múlva is zenélni nekünk, viszont ha mégsem, akkor is jó lesz. A kattintás után a zenekarvezető Fekete Zoltán mesél minden fontos tudnivalóról vele, velük és a mindennel kapcsolatban:
Merengő, érzékeny és zenével-gyógyuló. Ez az a három tulajdonság, ami a zenénket és minket is leginkább jellemez. Szövegeink személyes élményeimről szólnak, olyan a témákról, amik az életem egy bizonyos időszakban nagyon meghatározták a mindennapjaimat. Ilyen a Jó lesz is, amit az a gondolatmenet indított el, hogy mindig másoknak akartam megfelelni, ahelyett, hogy bíztam volna a saját döntéseimben.
Rájöttem, hogy sokkal jobban járok vele és hamarabb el is érem a céljaimat, ha bízok magamban. Habár ahogy a producerünk is megjegyezte, amikor először megmutattam neki boldogan énekelve a refrént, hogy "Jó lesz most már" - a dal önmagában még nem egy teljesen magabiztos, felszabadult állapotot tükröz. Eleinte még én sem hiszem el, csak félve mondom ki, hogy jó lesz, majd ahogy ezt egyre többször ismétlem, elkezdek hinni magamban; a szöveg is fejlődik, én is pozitívabb, magabiztosabb leszek/lettem. És talán ez az utolsó két szó a legfontosabb. Mert ahogy a zene és a szövegírás segít megtalálni a válaszokat, amiket keresek, ez a dal sokkal kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá tett abban, hogy foglalkozzak azzal, ami számomra igazán fontos, ami feltölt, ami önmagamá tesz.
Most már tudom, hogy valójában ezt a dalt magamnak írtam mégis szeretném hogy másokhoz is eljusson, akik hozzám hasonlóan féltek vagy még mindig félnek bízni saját döntéseikben.
A zenekar ebben a formájában (Balla Mózsi - gitár, Fekete János - dob, Fekete Zoltán - ének /basszusgitár) 2017-ben alakult, amikor már elkezdtünk próbálni az első felvételekre, de Mózsival már tizenhárom éve ismerjük egymást és ebből tizenkét éve szinte folyamatosan zenélünk együtt. (Tizenhárom évesen alapítottunk egy zenekart, amiben leginkább Jimi Hendrix és hasonló blues-rock dalok tették ki a repertoárt, majd a Kőbányai Zenei Stúdiós évek alatt volt egy zenekar, ahol leginkább populárisabb jazz dalokat játszottunk, de sokat zenéltünk duóban, meg persze folyamatosan hívtuk egymást az épp aktuális zenekarainkba...)
Aztán nagyjából két éve a duós fellépések egyre rendszeresebbek lettek és mivel a testvéreimmel közös zenekar (VUK) - egy időre mindenképp, de - feloszlott, ezért a saját ötleteimet Mózsinak mutogattam. Innentől kezdve úgy nézett ki, hogy én a szövegek felett töltöttem nagyon sok órát volt irodalom-tanáraimtól, volt barátnőm édesapjától, illetve egy nagyon kedves dramaturg barátomtól tanácsot kérve. Ha meg ketten próbáltunk akkor a harmóniákat és a hangszerelést csiszolgattuk.
Persze a dalokat nem duó formációban képzeltük el, így amikor már a lemezfelvételről volt szó egy dobost is találnunk kellett, ami őszintén mondom elég nehéz feladatnak bizonyult. A legtöbb ismerősöm már vagy egy jól menő zenekarban játszott vagy munka mellett csak a saját projektjére szánt időt. Így végül elég kézenfekvő módon, de a bátyámat hívtuk, aki elég elfoglalt és alapvetően más zenei világban is mozog, - Fekete János Jammal - The Acoustic Loops, NB, Jammal and the Groove Troops, - de cserébe nem kellett sok időnek eltelnie, mire megismertük egymást.
A posztot a Cseh Tamás Program keretében az NKA támogatta:
