Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy ismert magyar rockzenész kérdezte tőlem nemrég, hogy értem-e a Leander-jelenséget, mert ő csak azt látja, hogy egy Leander Kills-koncerten borzasztó nagy dráma van (mármint sírás-rívás). Azóta többször is gondolkoztam ezen, mert kapásból csak azt tudtam mondani, hogy biztos szeretik a lányok az énekes-basszusgitáros kisfiús mosolyát, meg hogy a zenésztársai is jóképű srácok, ez pedig vonzza a csajokat. Ez nyilván felületes megközelítés, alaposabban megnézve a dolgot viszont több tényező van, amitől ma Magyarország egyik legrentábilisabban működő metálzenekara a Leander Kills.
Első körben a megüresedett, letisztult metálszíntér. Egyszerűen alig van zenekar, amibe kapaszkodni tudna egy szélesebb rajongói réteg. A régóta működő nagyobb neveken kívül szinte nincs senki, aki eljuthatna jelentősebb közönséghez. Talán ennél többet nem is tud eltartani Magyarország, de ez egy külön cikk témája lehetne. Aztán ott van Köteles Leander frontember két slágerszáma, a Viharom, tavaszom és a Csak te. Ezzel a két dallal robbant be a köztudatba, és azóta is ez a két szám a közönség legnagyobb kedvence. Az is kétségtelen, hogy Köteles Leander nagyon pörög. Előző zenekara, a Leander Rising is maximumon ment, és ha lehet, a mostani Leander Kills még annál is jobban. Egyszerűen ütik a vasat, amennyire csak lehet. A szakma nyilatkozatai alapján maga Köteles amúgy egy szimpatikus, szerény srác, akiről nehezen tudnak rosszat mondani.
Na és akkor a zene. Köteles rátalált egy tipikus magyar életérzésre. Ez a sírós, nagy fájdalommal előadott dallamvilág nagyon el tudja kapni a magyar közönséget. Pedig amúgy a Rising nagyon szélsőséges elemeket tartalmazott, ami nyilván köszönhető az akkori társak kattanásainak. Takács József "Jozzy" például a String Theoryban totálisan más jellegű zenét csinál, sőt a Rising feloszlása után egy TM Stevens tribute zenekarba is beszállt. Szóval a Rising sokszínűsége és vadsága a zenésztársaknak is volt köszönhető, és igazából abban a felállásban emiatt nem is volt további potenciál, legalábbis Magyarországon.
Köteles visszaváltott a kommerszebb vonalra. Az Élet a halál előtt albumon szinte izzadságszagúan akarja az első két slágerszám világát vagy erejét felidézni, de nem túl nagy sikerrel. Köteles Leander énekstílusa továbbra is modoros és erőltetett. A világfájdalom olyan szinten eltúlzott, hogy sokszor kellemetlenül érzi magát tőle az ember, és mondaná az énekesnek, hogy
Haver, ne rinyálj már, nem létezik, hogy ennyire szar neked!
Még a kevésbé fájdalmas énektémákban is van egyfajta paksiendrés patetikusság, sőt az Álarc refrénjét mintha Paksi énekelné. Mellesleg ez az egyik legnagyobb sláger a lemezen. A másik problémás rész a szöveg és a dallam kapcsolata. Leander is belefutott a magyar nyelv és a könnyűzene közti disszonanciába. Amikor megvan egy dallam, arra ráerőltetve érkeznek a szövegek, néha ki sem jön a szótagszám. Nagy meló ezt leküzdeni, nem mindenki lehet olyan ösztönösen tehetséges, mint Lukács Laci, aki csípőből megoldja a problémát, Kötelesnek még dolgoznia kell rajta.
Az ének és a szöveg akár lehet ízlés dolga, a zenei oldal viszont még objektíven nézve is jól van összerakva. Ismerem Köteles kedvenceit, így tudom, hogy nem véletlenek például a djentes elemek, és ezeket ügyesen is használja. Ha ezeket a dalokat tényleg egy-két hónap alatt rakta össze, az valóban becsülendő teljesítmény.
A véleményem ellenére egyáltalán nem gondolom, hogy nem lesz sikeres ez a lemez, és a fentiek miatt biztos, hogy én is keresztre leszek feszítve a fanatikus tábor által, de hát nem mindenkinek kötelező Leander Killst hallgatni. Nekem sajnos ez így túl sok.
A posztot a Cseh Tamás Program támogatta:
A posztot a Cseh Tamás Program keretében az NKA támogatta:
