Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vannak olyan zenekarok, akik bár a legkevésbé sem játszanak kommersz, közérthető zenét, sőt mondhatjuk őket megosztónak, mégis összegyűjtenek akkora közönséget, amelyik egy baromi sikeres klubturné több állomásán is teltházat produkálnak. A norvég Leprous például Magyarországon is megugrotta az A38 hajó többszázas korlátját, pedig a különös, sötét, progos zenéjük és Einar Solberg falzett éneke első hallásra sokakat elriaszthat. (A kép nem a helyszínen készült.)
A két rövid előzenekari koncertet lekéstük, az Agent Fresco viszont kvázi társfőzenekar volt ezen az estén. A zenekar magas tartományú férfiének tekintetében méltó társa ezen a turnén a Leprousnak. Az izlandi négyes szintén érdekes zenét játszik, leginkább az ugyanennyire keverék Biffy Clyróra hasonlít. Van benne noise, prog rock, pop és klasszikusan értelmezett alter hatás. Arnór Dan Arnarson az egyik legszokatlanabb énekes, akit az utóbbi időben láttam. Úgy veti bele magát a zenébe, mint valami agresszív hardcore-énekes, de közben majdhogynem lányos, és a giccs határán néha át is lendülő, mézédes dallamokat énekel, ami különös módon nem üt el a lendületes gitárzenéjüktől. Bár többször próbálkoztam velük lemezen is, de nem sikerült közel kerülnöm hozzájuk, és ezt a koncert sem rakta helyre. Nincs benne annyi kapaszkodó, annyi erő, hogy megdöbbentsen vagy lefoglaljon. Nem rossz zene, egyéninek is mondanám, de pont az a merészség hiányzik, mint ami például a Leprous új dalaiban van.
Merthogy a Leprous sokkal konkrétabban elindult a kommersz rockzene irányába. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy az új lemez két slágerszámával a The Stuck-kal, meg a From The Flame-mel tökéletesen együtt lélegzett a közönség. Majdhogynem nagyobb ováció övezte ezeket, mint a korábbi dalokat. Amit a lemeznél írtam, az beigazolódott. Az új dalok lemezen még nem is annyira hatásosak, de koncerten egyszerűen ellenállhatatlanul nyomja őket a Leprous. Látványos fényekkel megtámogatva, egy csellóssal kiegészülve, az energikus mozgású zenekar óriási hangulatot csinált. Közben persze pontosan játszottak, bár a The Flood elejét elrontotta az amúgy nagyon tehetséges Baard Kolstad dobos. Attól tartottam, hogy ez a sötét, egydimenziós hangulatú zene másfél órán keresztül elveszti hatását, de nem így történt, volt benne hullámzás, pihenés, agresszivitás.
Az utóbbi évek egyik nagy felfedezettje a Leprous, és a sikeres turnét elnézve, akár jöhetnek is a további lépcsőfokok. Kíváncsian várom, hová jutnak, koncerten pedig bármikor hajlandó vagyok megnézni őket.
