Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahhoz képest, hogy először úgy gondoltam, el sem megyek a tizeniksz év alatt már a harmadik tökugyanolyan setlisttel tüntető, tizenhat éve semmi újat nem alkotó Kraftwerk budapesti koncertjére - oké, ezt térhatásúnak hirdették, na és akkor mi van - , szóval ehhez képest a koncert felénél már az elragadtatott öröm könnyei csorogtak alá 3D-szemüvegem alól. Nevettem is, nemcsak sírtam, és hiába gondolkodom a Kraftwerk-jelenségen évtizedek óta, e 2 óra alatt több mindenre jöttem rá, mint az előtte lévő 20 évben.
- A Kraftwerk-monstrumnak egyszerűen felesleges megújulnia, hiába tűnik nagyon úgy, hogy az alapattitűd mára klasszicista állóképpé merevült, a koncert meg inkább egy áramvonalas, hangos múzeum. Annyiról van csak szó, hogy a retrofuturizmus elérte végcélját, a vágyak - legalábbis azokban az Arénákban, ahol a düsseldorfiak játszanak - már beteljesültek.
- Ebben a Kraftwerknek nevezett kiállítási tárgyban ugyanakkor annyi játékosság és szarkazmus van, mint az összes elektro- minimal- és trap-előadóban összesen se. A Kraftwerk-koncerteken látszik a legtisztábban, hogy a humor, az irónia, az infantilizmusnak álcázott élet- és publikumszeretet helyénvalóbb e statikus techno-értelmezésben, mint a hagyományos a vigyori popelőadók közönségtapsoltatós, direkt gesztusaiban.
- Még 2018-ban is világosan hallható, hogy a Kraftwerk hatása a modernkori popkultúrára és a kísérleti könnyűzenére erősebb, mint a Beatles-Tony Iommi-Miles Davis hármasnak egyszerre. A trackek ugyan mint kiállítási tárgyak az Uffiziben, de az alkotók élőben festik meg azokat ma is ahelyett, hogy egy díszes kriptában feküdnének egy német iparváros kazamatáiban.
- Az élőben festés kifejezés “élő” része a fontosabb. Mert Ralf Hütter, Fritz Hilpert, Henning Schmitz és a videót élőben manipuláló Falk Grieffenhagen négyese speciális, általuk kifejlesztett hangszereken élőben adja elő a műsort, ezt azért érdemes leírni, mert még szakértő kritikusok is simán élnek egy-egy Kraftwerk-koncert után a “lehet hogy csak állnak a színpadon és nem csinálnak semmit” kitétellel. És ugyan a digitális startpisztoly eldördülés óta kevesebbet beszélnek róla szakmai berkekben, de azért semmiképpen se felejtsük el, hogy a Rhytmusmaschine, az optikai kiváltású elektronikus ütő kalitka, a Robovox, a Synthanorma Sequenzer és számos más különleges hangszert maga a zenekar tagjai és munkatársai találtak ki és kreáltak. A Kraftwerk esetében mániákusan perfekcionista sound designerekről beszélünk, nem popügyi koncept-bohócokról.
- A koncert bizonyította, hogy a 3D-t kábé a Kraftwerknek találták ki. Gyogyó és hájteh egyszerre, zseniál. A több kritikában szereplő “bazári" jelzőt azért helytelen ítéletként ismételni bizonyos vizuális elemekre, mert a Kraftwerk a “bazári”-t szántszándékkal helyezi sajátságos design-oltára közepébe, akárcsak a Kraftwerk-tanítvány Laibach a náci- és sztálini esztétika elemeit.
- Ráeszméltem arra is, hogy ez maga “A tökéletes számsorrend”, egyszerűen nem nagyon lehet rajta változtatni. (Music Non Stop-loopra befejezni a koncertet, egyesével lelépni a színpadról, mosollyal az arcon meghajolni, kilépve az úgynevezett robotszerepből, szóval ennél jobbat és ütősebbet akkor sem találna ki Hütter, ha újra megszületne.)
- A Kraftwerkből nem lehet kilépni, vagy ha kilépsz, az majdnem szakmai haláloddal egyenlő. Lásd a Kraftwerkben komoly ütős- és komponista szerepet vivő Karl Bartos vagy akár a másik nagyfőnök, a szarkasztikus interjúkban nagyon erős Florian Schneider mai vergődését. (Utóbbi hatásáról David Bowie még a berlini évek alatt dalt is írt V2-Schneider címmel) Ha a Kraftwerk tagja vagy, és elhagyod a pártot, a párt keze a kollektív tudatalatti segítségével súlyt le és távolít el a mátrixból.
- A Kraftwerk fél évszázados diadalmenete ma is ráírányítja a figyelmet a modern popkontextust búvópatakként átjáró 60-as évekbeli krautrockra, arra a kozmikus zenére, amelyet - mindenkit megelőzve – a Kraftwerk, a Can, a Neu!, az Amon Düül II, az Ash Ra Tempel, a Tangerine Dream, a Popol Vuh és a Faust és rengeteg tehetséges német innovátor hozott be a köztudatba, s amely nélkül kábé semmi sem lenne, amit “jó zeneként” emlegetünk ma. Nem lenne Bowie, Eno, Joy Division, Gang of Four, Test Dept, Laibach, Gorillaz, Gary Numen, de még Lemmy első zenekara, a Hawkind se. A hatás felmérhetetlen.
- A Kraftwerk zenéje, minden effektjével és ipari mintáival együtt is egy idilli, jobb kor muzsikája. Hütterék világa minden gépiessége ellenére egy analóg korszakbéli Árkádia, ahol puttók futkoznak vonalas telefonnal és gyorsvasútról álmodik a neonfénybe takaródzó polgár, s ahol az autópálya és a népautó nem valami náci-államkapitalista lózung, hanem az emberi remény jelképe. Egy illúziórikus, de 2 órán át nagyon is megélhető világ, ahol a gyorsaság a szeretet másik neve.
- A Kraftwerknek - zenéjének különössége ellenére - olyan kitartó és lelkes magyar közönsége van, amely csordultig tölti meg az Arénát. Összehasonításképpen: a popzenére gyakorolt hatásban talán a Kraftwerket is verő Bob Dylannek például rendkívül kockázatos lenne az Arénában fellépést szervezni, hiszen a kiváló amerikai énekesikon, rengeteg világslágere ellenére sincs úgy beágyazva a magyar agyakba annyira, hogy akár egy erős félházat is képes volna megcsinálni. Ez Dylan-szempontból elkeserítő, Kraftwerk-ügyben viszont különösen lelkesítő. A kérdés már csak: a magyar néplélek most akkor látens futurista vagy inkább álmosan nosztalgikus vonalas-telefon- és faxhang-visszakövetelő lenne?
+1 Ülő koncert egy techno-buliban? Igen! Szemüvegek mindenkin? Igen. Utóbbi az első sorból hátranézve akár Guy Debord “A spektákulum társadalma” című könyvborítójának élőképe is lehetne 10 ezer magyar ember előadásában, akik szorosan, vállt vállnak vetve, igazából mégis totális elidegenedettségben vigyorogtak fegyelmezetten. Az ülő koncert élménye egyébként visszahozta nekem azt a szombathelyi Savaria Mozis jelenetet a kádárizmusból, amikor az ABBA-filmen táncolni próbáló egy darab farmerszoknyás lányt a hajánál fogva ültettek vissza a helyére a biztonságiak, mert hogy “mégis mit képzel, ez mozielőadás és nem valami táncesemény”.
Na, ilyen szerda este is volt, igaz, hajhúzás nélkül. De egyébként meg igazuk volt a szervezőknek: minden NDK-s ülőhatása ellenére, a budapesti Kraftwerk-koncert valóban Előadás volt minden izében és nem holmi táncesemény.
