Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A latin világban úgy látszik nem ritka, ha valaki nyugdíjasan fut be istenigazából - és már messze nem csak a Buena Vista legénységére gondolunk -, ennek az egyik fő oka a világzene kilencvenes évekbeli megerősödése lehet, amikor is az ipar körbenézett több körben, és igyekezett kihalászni bárkit, akiben csak lehetőséget látott. Ez a folyamat persze máig tart, és talán nincs is még egy színtér, ahol ennyire ne számítana a kor, illetve fordítva, nagyon is számít, mint a jó bornál. A brazil Dona Onete minimum három életet is végigélt már ebbe az egybe sűrítve, ezeket a szakaszokat pedig a zene és az éneklés köti össze. Ráadásul a hagyományokhoz nem csak a privát vonzódás és szeretet köteléke társul, hanem a tanári tudás is. Onete 1939-ben született az északkelet-brazíliai Cachoeria Do Arari-ben, ahol a lakosság egyszerre az afrikai rabszolgák, a helyi indiánok és az európai bevándorlók leszármazottja. A majoarák dalai és a rádióból áradó latin slágerek egyaránt hatottak az ifjú Onetére, aki első körben az amazonaszi delfineknek énekelt ruhamosás közben. Aztán kipróbálta magát a helyi bárokban is, majd férjhez ment, és a nyilvánosság visszacsatolásától megfosztva tanári pályára lépett.
Persze az ősök tradícióival való foglalatosságok közben sem távolodott messze a hagyományoktól és a daloktól, de csak évtizedekkel később, hatvankét évesen indult (már új férjjel) az a szakasz, amibe most mi is bekapcsolódhatunk. Belémbe költözve egy helyi zenekar rávette az énekesi közreműködésre, majd amikor a híres ütős, Naná Vasconcelos is látta őket Donával kiegészülve, nem volt visszaút: produceri szerződés, koncertek sora, és a tízes években két nagylemez következett, a 2012-es Feitiço Caboclo, és 2017-ben a Banzeiro. Ez utóbbi címében a folyami hajók keltette hullámokra utal, és az európai világzenei rádiósok éves listáján az előkelő nyolcadik helyen végzett (798 jelöltből). Szamba, cumbia, carimbó és boleró a műfaji hullámok érintése, de messze nem ez az érdekes, hanem az az érzelmi és táncra késztető löket, amit ez a zene áraszt az emberbe akaratlanul is, mert Dona hangja és magával ragadó énekesi karizmája nem ismeri az elkülönülés világát az emberi lelkek között, így óriási hiba lenne kihagyni frenetikusnak ígérkező buliját.
