Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A pécsi The Immigrants harmadik lemeze, a címével ellentétben nemhogy nem vak az egyes színek iránt, hanem dalról-dalra újat és újat vonultat fel. Badric Adorio (Doki - ének, basszusgitár), Károlyfi Balázs (Kakas - dobok) és Sápi Szabolcs (gitár) jelenleg Budapesten alkotó hármasa turnézott már hónapokat Európában (Belgiumtól Oroszországig), lépett fel Kínában, előző albumukat, pedig a szerb Ammonite Records jelentette meg, és a környező országok jobb lemezboltjaitól kezdve a pesti Wave-ig bárhol rábukkanhattok belőle egy-egy bakelit példányra. Doki éneke a Colourblind tizenegy dalában végig kiemelkedő, és az őszinte, klisémentes témaválasztások - gyerekkori élmények, családi kapcsolatok - is abszolút az album erényei közt szerepelnek. Találunk a lemezen húzós szinti témát (Bees), az első pillanatban a Disclosure-t idéző elektronikát (Higher), hárompercnyi balkáni hangulatot (Children), sőt egy tökéletes popdalt is, rögtön a nyitányként szolgáló Let’s Get Lost-ot. Utóbbi felvételhez forgatták a legutóbbi The Immigrants klipet, okos tempóváltásaival, feel-good hangulatával pedig abszolút befutó lehet akár a külföldi rádió állomásoknál is, már csak a zenei szerkesztők postafiókjába kell csempészni. Az alábbiakban meghallgathatjátok a teljes albumot, és a zenekartagok kommentárjait is olvashatjátok.
Let's Get Lost ft. Stas & Aluphobia
Doki: Pécsen voltam, ráértem. Ráírtam Stasra, ő meg mondta, hogy megy le a Stúdióba. Megmutatta, mit kezdett írni Aluphobiával. Két óra múlva kész is volt. Azóta ez messze a leghallgatottabb zenénk, imádom játszani is.
Viktoria
Szabi: Egy félrelépés lelki hullámvasútját írja le. A közönségünk jó néhányszor hallhatta ezt a számot, nem bírtuk ki, kb. már 2 éve játsszuk koncerten.
Bees
Doki: A pillanat, amikor már nem vagy biztos, hogy ég-e még benned a tűz, és vajon a másikban is elaludt már? Sokáig tűnődtem ezen, lehet pont ezért kellett 2 év, hogy megírjam a végét. Ha szabad ilyet mondani kvázi a gyerekedre – ez a kedvencem.
Still Don't Know Shit
Doki: Folyamatosan tanulok az életben, néha azt hiszem, most aztán mindenre rájöttem. Nyilván ez csak átmeneti képzavar, szart sem tudok. Kivéve, hogy akármit csinálhatok, ezt a csajt nem verem ki a fejemből.
Colorblind
Szabi: Nekem egy nagyon személyes szám, mert színtévesztő vagyok és ezen a számon keresztül próbálom megmutatni a számomra mindennapi a normális embereknek evidens, eldöntendő kérdéseket. Különösen megtisztelő, hogy a Colourblind a lemez címadó dala és az egész megjelenés erre a számra és a színek különös megjelenésére lett kiélezve. Nem hiszem, hogy mindenki komolyan tudja venni, de nem is kell, mert én sem 100%-ig komolynak szántam.
Hello
Doki: Főleg egy ilyen karriert választva, de általánosságban is, a világot tudja jelenteni a szülök, testvérek, barátok, barátnők támogatása. Anyukám halványuló egyetemi álmait leszámítva, mindig támogattak engem, és elfogadtak javíthatatlan álmodozóként. Ez a szám egy köszönetmondás a támogatásukért.
Sunshine
Doki: Három országban élek, elég sok helyre szétszóródott a családom, ennek a logisztikájáról szól a Sunshine. Ha elég sokáig pörgetem az iránytűt, a világ összefolyik egy iránnyá, ami mind a szívem felé mutat.
Children
Doki: Egy gyerekkori emlékképemet zenésítettem meg a szüleim válásáról. A Balkán hangszerelés kiemeli a származásomat.
Hold Your Hair
Doki: A barátnőm egy este, egy országgal arrébb kicsit túltolta a bulikát, és a Wc-be öntötte ki a lelkét. Bárcsak foghattam volna a haját. Igen, ez a szám a hányásról szól.
Higher ft. Ferko
Szabi: A Ferkóval ezt a számot már régebben megírtuk, aztán amikor a lemezt válogattuk össze, rájöttünk, hogy ez a track teljesen beleillik a koncepcióba. Az egész szám egy tipikus "hé nincs kedved valamit rájátszani erre a számra?"-ból indult. Emiatt is szeretem nagyon. Nem volt semmi stressz a folyamat soràn, hogy ez így most jó, vagy sem. Ilyen lett. És jó lett.
Leave Us In The Dark
Kakas: Ez a kedvenc számom, mert 3 lemez után végre dobszólóhoz juthattam. Viccet félretéve, ebben a számban igazán kiteljesedhetek, főleg a koncerteken üt hatalmasat.
