Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A brooklyni Big Ups harmadik lemeze Two Parts Together címen nemrég látott napvilágot, úgyhogy gyorsan el is jönnek május 30-án a Dürer kertbe, hogy élőben is eljátszhassák nekünk. Az ennek kapcsán készült a punkcsapattal az alábbi villáminterjú.
A második és a harmadik albumotok között rengeteget változott az amerikai politika. Ez milyen hatással volt a zenétekre?
Úgy gondolom, hogy a politikai légkör változása az államokban finom, mégis átható módon érintette a zenét. Ez nem igazán a dalszövegeink tartalmában tükröződik, hanem inkább egy olyan világnak kell tekinteni, amelyből az összes dalunk származik. Az új album nagy része a bizonytalanságra összpontosít. Ezt az érzést csak súlyosbítja az a tény, hogy országunk ilyen feszült és megosztott ebben az időben.
Mindegyik albumborítótok egy festményt ábrázol. Mi ezeknek a története?
Az albumborítót mindig Austin Redwood barátunk csinálja. A festményekre vonatkozó útmutatás általában meglehetősen laza, de ennek a festménynek a tárgya a szülővárosunkban található tó. A tó a dalainkban is egy ismétlődő kép.
Ki a képzeletbeli kutyasétáltató (utalva ezzel az Imaginary Dogwalker című dalra - a szerk.)?
Én vagyok a képzeletbeli kutyasétáltató. Ez a jövőbeli énemről szól, és arról, hogy ki lehetnék, ha teljesen megszűnne a félelem.
Melyik volt a legjobb tanács, amit valaha is kaptál a zenével kapcsolatban?
Double Dagger utolsó EP-jéről jutott eszembe egy dalszöveg, ami valahogy úgy hangzik: you're only really free making art outside (vagyis csak akkor vagy szabad, ha a szabadban alkothatsz).
Utoljára két éve turnéztatok Európában. Ezúttal rengeteg olyan helyre is mentek, ahol korábban még nem játszottatok - például Magyarországra is. Mire számítotok?
Nem gondolom, hogy túl nagy elvárásaink lennének. Csak egyszerűen izgatottak vagyunk, hogy a világ új részeit fedezhetjük fel.
Interjú: Korbély Veronika
