Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lusta Bítek már keletkezésekor a műfaji behatárolhatatlanság mellett tette le a voksát, a hip-hop és a house között simán bóklásznak azóta is. Az új anyag - végighallgatva a Lusta Bítek eddigi alkotásait - sokkal letisztultabb, puritánabb, sőt, “tradicionálisabb”. Nem véletlenül viseli most a rövidített Lust. előadónevet. A lemez alkotójával, Lusta Gerivel és a Kindred lemez hangmérnökével, kiadójával, az ASAN-főnök Zomblaze-zel beszélgettünk.
Mit gondolsz a letisztultságról, ami nekem egyből eszembe jutott.
LG: Szerintem is van benne egy ilyen hangvétel. Új ritmikákat is ki akartam próbálni, más tempókat. Eddig eléggé hip-hop-orientált groove-okban mozogtam, most próbáltam ebből kimozdulni. Sok olyan zenét hallgattam mostanában, amelynek a magját a ritmika és a perkusszív elemek alkották leginkább. Ki akartam próbálni, hogy a dallamiságot nem feltétlenül háttérbe szorítva, hogyan tudok egy másképp működő ritmikus világban elkalandozni. Ez talán most kísérletibb terep, az igaz, de én vagyok mindenestül.
Mindegyik munkád kísérleti szerintem.
LG: Az is igaz. Sokszor érzem azt, hogy nem lehet készen semmi soha, csak valamikor abbahagyni lehet, s ezekből lesznek a kész alkotások, amikre soha nem úgy gondolok, mint tökéletesen kész produktumokra, hanem mint egy nagyobb “kutatás” fázisaira.
Erősen érzem az új EP hallgatása közben, hogy ez egy urbánus népzene, gyökérzene, nagyon lecsupaszítva.
LG: Igen, de van egy olyan húzása, ami meg inkább a partyvilágból jön, nomeg sok más hatásból. Aztán van benne, ha nem is nehezebb, de egy sötétebb, földalattibb atmoszféra is. Kifejezetten vidám, laza dalok írása inkább csak villanásszerűen sikerült eddig, az EP-n szereplő bítek pedig egy hosszabb időszakot ölelnek fel. A könnyelmű életigenlést szövegben amúgy is sokkal jobban ki tudom fejezni, mint zenében. De ugye ez meg egy instrumentális lemez.
Ez egy alkotói program volt, hogy ide nem kell majd duma, vagy nem kívánkozott a zenei alapokra és ezért lett instrumentális a lemez? Ezt csak azért kérdezem, mert te alapvetően egy dumás alkotó vagy.
LG: Ezt én magamban amúgy is szét szoktam szedni, MC-létemre is úgy gondolok, mint egy alteregómra, nem feltétlenül fedi le az aktuális szerep, hogy ki vagyok, próbálgatom magam minden egyes track-ben. Szerepekről beszélünk, szeleteket is mondhatnánk, hiszen mindegyik én vagyok. Van, amikor van helye a szövegnek mindebben, van amikor nincs. Ilyen egyszerű.
Kindred vagyis rokonság, hasonlóság a címe a lemeznek. Mit takar ez a szimbolika?
LG: Ha a rétegeket, héjakat lehántod az emberekről, akkor mindenkiben ugyanazok az érzelmek munkálnak. Kis túlzással, de ugyanazt éljük át. Persze másképp szocializálódunk, fejlődünk, sőt, kulturálisan is más mintákat kapunk, de alapvetően ugyanazt a világot processzáljuk, a ritmus pedig összeköt minket. Ahogy Nikola Tesla mondta: ”Az egyén, a család, vagy egy nemzet születése, növekedése, megöregedése, halála miről szól, ha nem a ritmusról?”
És mi a helyzet a hatásokkal, az általad említett mintákkal?
LG: Mostanában sok afrikai, ethno és jazz-hatást kapok…Sabu Martinez és Rabih Abou Khalil munkáit rongyosra hallgattam. Amikor egy dal magva az ütősök mozgásában testesül meg, az nagyon magával tud ragadni.A zene valahol egység. Ez egy tradíció. Se a hip-hop , se a jazz nincs Afrika, a nagyközösség nélkül. Charles Mingus örök kedvenc. A maga kaotikusságával, mélységeivel, poliritmiájával ő is nagy hatást gyakorolt rám. Csapongó de strukturált. A jó ritmusban fegyelmezett, ám egyszerre “anarchikus”. A verbalitás meg most ezen hatások után talán még jobban ki tud jönni belőlem/belőlünk. Most Balázstól is kaptunk alapokat, úgyhogy egy szöveges munka is elindul hamarosan, ebből is lesz egy másfajta eredmény.
Miért pont az ASAN lesz a kiadó azon kívűl, hogy most Balázzsal (Mihalku Balázs aka Zomblaze) együtt dolgoztatok?
LG: Éppen az említett rokonság az, ami igazi együttreagálás a minket ért hatásokra. Ez egy olyan közösség, ahol nincsenek korlátok, elvárások, határok, de mégis megvan a saját ritmusa, dinamikája és tradíciói.
Z: Ez csak részben művészi-szakmai ügy, sokkal inkább emberi kapcsolódás. Mi barátok is vagyunk, túl vagyunk pár kocsmatúrán, ez egy összetartó brigád, hasonló attitűddel, zenei mániákkal. Ez inkább egy baráti crew - producerektől, mc-ktől egészen a kiváló Imi Lájtig, aki társam a stúdiózásban - mintsem egy átlagos, bürokrata kiadó. A hip-hop vagy a dub a bázis mindegyikünknél, de ez egy jóval eklektikusabb közeg, mintsem hogy egyetlen stílust képezzen le. Négy éve indultunk Yappoval és Benivel (Sör és Fű) találtuk ki, csináltunk egy válogatáslemezt és akkor elindult valami, ami azóta is inspirál bennünket. Csinálunk bulikat, megjelenéseket, húzzuk egymást, fejlődünk. Együtt - ez a nagyon fontos, ezen van a hangsúly - az EGYÜTT-ön.
Kiket tömörít az ASAN?
Z: Mi azokkal szeretünk foglalkozni, akiknek kényes a nyomulás, akik keresnek egy befogadó közösséget, akik nem állnak meg a saját lábukon. De aki már elég erős, azt elengedjük, például a Sör és Fű már egy erős produkció, nincs szükségük a védőszárnyainkra. Azokért vagyunk, akiknek fontos ez a fészek-élmény. Kicsit a hip-hoptól is távolodunk most, megvolt ez az elmúlt 15 évben az MC-kkel, inkább kísérleteznénk, elektronikával kacérkodnánk. Kapunk demókat, szeretjük és várjuk a crossover-dolgokat, megyünk előre, nincs megállás. Egyre komolyabb dolgokat fogunk alkotni.
