Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az istenek kegyesek voltak a Depeche Mode-rajongókhoz és nem sokkal a koncert kezdete előtt elzárták az égi csapokat. Ez mondjuk sovány vigasz volt azoknak a fanatikusoknak, akik már kora délutántól kapaszkodtak a rácsba, hogy tutira az első sorból élvezhessék a fellépést, de ők legalább önként vállalták ezt az áldozatot – az első vonatig kitartó afterpartyzásról nem is beszélve. (Fotók: Kozmári Attila)
A zenekar voltos koncertje egyébként azért számított kuriózumnak, mert ez volt az első nem önálló, hanem fesztiválkoncertjük Magyarországon. Ennek megfelelően a nyomás is kisebb volt rajtuk, már ha az ő szintjükön, az ő rutinjukkal még egyáltalán létezik ilyesmi. Egy laza fesztiválos bulit kaptunk tehát, aminek a felszabadult hangulatát a közönség mellett szemmel láthatóan a Depeche Mode tagjai is iszonyúan élvezték. Ennek a legjobb fokmérője Andy Fletcher volt, akiről kis jóindulattal állíthatjuk, hogy „táncolt” a szintetizátorai mögött, pedig tőle csak pár kézmozdulathoz vagyunk szokva, szigorúan merev testtartással.
Dave Gahan a szokásos profizmust hozta, bár ahogy öregszik, egyre jobban emlékeztet néha Mick Jaggerre, de ez is inkább pozitívum természetesen. Mindemellett Gahan ráadásul olyan tisztán énekelt ki minden hajlítást, hogy néha már az egyre terjedő, az énekhangok real-time-ban való kiigazítására használt énekprocesszor alkalmazása is felmerült (persze nem bennem), de ezt egyből el is vetettük. A frontember lubickolt a közönség szeretetében, amit meg is hálált, többek között a közel tökéletes setlisttel. Az (egyébként egyre inkább Darth Sidious-re hasonlító) Martin Gore-ral való összhang pár apró gesztusból, egymásra dőlésből, egymásnak éneklésből is levehető volt, és felért azzal a megnyugtató tudattal, hogy nincs mitől tartanunk, hiszen az Univerzum erői eszerint egyensúlyban vannak.
Bár így is tökéletesen élvezhető volt, ha rajtam múlt volna, a hangerőt kicsit feljebb húztam volna (mondjuk mikor nem?), már csak azért is, hogy a folyamatosan teli torokból visító rajongók hangorkánját elnyomjam. Erről viszont gyorsan elvonták a figyelmet a háttérvetítések, amelyekből akár többet is el tudtunk volna viselni, de így is sokat dobott a koncertélményen. Azoknak pedig, akik nem jutottak el a helyszínre, a VOLT szervezői gáláns módon lehetővé tették, hogy online kövessék a fesztivál honlapján streamelt koncertet, ami a visszajelzések szerint szintén príma minőségű volt – akárcsak maga az élő előadás.
