Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Sziget világzenei felhozatalának legjava értelemszerűen idén is a Világzenei Színpadra koncentrálódik, és bár nyilván minden rajongónak vannak kedvencei, sőt, elvárásai, de a nagy műgonddal és ízléssel összeállított line up idén egészen csodás. Lesznek régi kedvencek, nagy visszatérők, és új felfedeznivalók is bőven – valamint egy komoly hazai világzenei válogatott a nulladik napon -, így most megpróbálunk kiválasztani tucatnyi, szerintünk kihagyhatatlan fellépőt (plusz egy nagyvadat bónuszként), miközben természetesen ezt csak felütésnek és kedvcsinálónak szánjuk a bőségszaruból.
Transglobal Underground feat. Natacha Atlas
Műfaj: Úgynevezett asian-underground, indiai, afrikai és arab gyökerekkel, miközben épp annyira hip hop, breakbeat és dub, mint ethno-techno.
Kik ők: A kilencvenes évek elején alakult, és sokáig állandó tagsággal sem rendelkező, sőt, egész pályafutása alatt amőbamód formálódó zenekar az egész brit-ázsiai színtér alapbandája. Az 1993-as Dream of 100 Nations debütálás és a következő évben kijött International Times nem csak a felütés erejével adta meg az alaptónust és az irányt, de meglepő módon máig hallgatható vegyület, másrészt az elkerülhetetlen ráncfelvarrásokra is sor kerülhet, ugyanis a TGU a korai anyagokkal turnézik most, összetrombitálva a régi muzsikusok javát, valamint vendégül hívva első négy albumuk énekesnőjét, Natacha Atlast. Natacha szintén megfordult nálunk párszor jelentős pályafutása során, ami még a TGU előtt kezdődött: a brüsszeli arab és török lokálokban gyakorolt gyereklányként, majd a zenekaros évek után szólópályán folytatta, először a zenekari jellegzetességeket megtartva, majd egyre mélyebbre merülve az arab dalhagyományokba, hogy aztán a popzenét is kipipálja. Remélhetőleg nem sima múltidézés elé nézünk, komoly esély mutatkozik az ízes alapanyagot ismerve egy örömteli kilépésre az idő fogságából.
Lemezajánlat: Destination Overground - The Story Of Transglobal Underground Feat. Natacha Atlas
Felütés:
Les Negresses Vertes
Műfaj: Ők maguk a ’francia világzene’, így szinte mellékes, milyen műfaji összetevőkből lett sütve.
Kik ők: 1987-es megalakulásukkal, ha nem is raktak idézőjelbe minden addig történt mókát, de a „world music nagykönyvében” az előszóba űztek. Ha megengedő vagyok, akkor csak a francia színteret illetően, de hajlok arra, hogy őket tekintsem a műfaj modern kori elindítójának. Az ő világukban nincsenek mellébeszélések, semmi giccs, semmi felesleges romantika, miközben úgy duzzad az érzelmektől és a mély megélésektől, hogy máig nem hevertük ki pótolhatatlan énekesük, Helno korai halálát. Gazdag, de lényegre törő a hangszerelés, sodró lendülettel, fúvósokkal és harmonikával, de minden a dalt magát szolgálja, éppúgy, mint a szükséges műfaji elemek, az algériai rai, a spanyol flamenco, a mindent átszövő francia sanzon, és a punk lendülete. Helno elvesztése után sem álltak azonban le, többször átszerveződtek, folyamatosan koncerteztek és összehoztak néhány jelentős albumot, még a modern trip hopba is belekóstoltak. Legutoljára az ezredfordulót követőn akusztikusra hangolva a modern klubzenét. Most a 88-as Mlah debütálásának harmincéves évfordulóját ünneplik egy turnéval, így kérnünk sem kell majd feleslegesen ordibálva a legjobb slágereket.
Lemezajánlat: Famille Nombreuse
Felütés:
El Juntacadaveres
Műfaj: Igazi latin fúziós muzsika, jazz, rock, hip hop tangó és a fellelhető latin tánczenék keresztmetszetében.
Kik ők: A 2002-ben Belgiumba költözött Enrique ’Kike’ Noviello már gyerekkorában a tangót és a jazz egyik szívet melengető, mára azonban kissé elfeledett főcsapását, a bebopot gondolta megváltó erőnek. Ez persze még nem indokolná a névválasztást a bandához, Juan Carlos Onetti El Juntacadaveres (Hullagyűjtő) című regénye nyilván mégis inspiráló lehetett, mindenesetre odébb esik a zenéjük a legtöbb bulizós latin fesztiválzenekarétól: elsősorban is rétegzett hangulataival és jól kontúrozott belassulásaival. Megindító jazz modern ritmusokkal és okos dumával nyakon öntve, úgy tudunk elröppenni messzire szárnyaló muzsikájukkal, hogy a táncba is belefeledkezhetünk. 2011-ben megnyerték a belga Mano Mundo zenei versenyt, ami után a Gotan Project előzenekaraként váltak ismertté, azóta pedig töretlen az ív, egyértelműen ők a legígéretesebb utód manapság a modern tangós színtéren.
Lemezajánlat: Twists And Turns
Felütés:
Canzoniere Grecanico Salentino
Műfaj: A dél-olasz tarantella zenecsaládból eredő pizzica legjobb tánczenekara.
Kik ők: A több mint negyvenéves múlttal rendelkező veretes zenekar 2007-ben újult meg, amikor édesapjáról Mauro Durantéra szállt a zenekarvezetés joga. Mauro minden porcikájában felfrissítette a zenekart, olyan táncosokat gyűjtött maga köré, akik a legtüzesebb pizzicát is bírják, és olyan muzsikusokat, akik a lehengerlő erejű pörgésről bármikor tudnak váltani a szívbemarkoló lírára és vissza. A tánc egyébként is elválaszthatatlan ettől a zenétől, a hiedelem szerint a taranta pók csípését a hosszú eksztatikus tánc semlegesíti legjobban, és a tapasztaltak szerint érdemes hinnünk ebben a hagyományban. A salentinói görög kisebbség dalaival is felvértezve kirívóan sokszínű repertoárt alakítottak ki, mely nemcsak koncerten, de lemezen is ritka élmény, nem véletlen, hogy 2012-es Pizzica Indiavolata című albumuk az európai világzenei rádiósok egyik legtöbbet pörgetett korongjává vált – és azóta is egyre jobb lemezeket adnak ki. Korábban már kétszer eshettünk eksztázisba lehengerlő erejű koncertjeiken a Szigeten, de ez még messze nem elég belőlük…
Lemezajánlat: Canzoniere
Felütés:
Hartyga
Műfaj: Pszichedelikus ethno-rock, vagy ethno-jazz-rock, de ezek Tuvában egészen mást jelenthetnek…
Kik ők: A tuvai rock második hullámával robbantak be, és egészen nyilvánvaló, hogy nincs most ennél semmi jobb a hányatott sorsú, ősi hitét vesztett, de zenei hagyományát mindenestül megőrző régióban. Erős, kétgitáros rock hangzás, veretes és hömpölygő ritmusok, hangsúlyos szaxofonszólók, hosszú és lebegőssé hangszerelt középrészek, a morin khuur (helyi hegedűféle) özönvízelőtti hangja és Nachyn Choreve ugart is feltörő torokéneke a fő jellemzők, miközben az eredeti népdalok jelentik a valódi ihletforrást. Egészen friss a történet, 2016-os debütálásuktól visszhangzik a színtér, értelemszerűen a fesztiválok is beszippantották őket, így bárhová is fut velük a szekér, a legjobb pillanatban csíphetjük el őket. A kezdetektől vendégtag a bandában a legendás tuvai énekes/szerző, Albert Kuvezin (Huun-Huur-Tu és Yat-Kha alapító) is, aki ezt mondja róluk: „A srácok elég jól ismerik a klasszikus zenét, a jazzt és a rockot, valamint a tuvai népzenét, egészen természetes a hangzásuk, pont olya amit mindig is csinálni akartam a Yat-Khaval magam is.”
Lemezajánlat: Agitator
Felütés:
Kries
Műfaj: Valójában space-rock, de egyenrangú benne a rock és az archaikus zene.
Kik ők: Az alapító, Mojmir Novakovic első, Legen nevű bandájával bejárta a világot, de aztán kevésnek bizonyult, amit az nyújtani tudott, ezért 2002-ben már a Kries színeiben hozott tető alá egy filmzenei albumot. Ezzel a zenekarral is megtalálta a siker, a valódi debütálással (Ivo I Mara) pedig rögtön címlapra került a szaksajtóban. És ez nem is meglepő, ha akár egyetlen dalt végighallgatunk tőlük, összeáll a kép: ilyen tömör, erőteljes space-balkáni muzsikát nem hallhattunk még senki mástól. A megszólalás gerincét rock hangszerpark adja, olyan basszussal, amit az elektronikus bandák is szájtátva figyelnének, aztán ott a duda, furulya, és hegedű, valamint Mojmir eget szántó énekhangja. Mernek bánatosak lenni, akár hosszan is, a slágerekkel sem törődnek, de ha beindulnak, teljes mellszélességgel érdemes eléjük állni, mert így nyer igazán értelmet hagyományos folkjuk is. Miközben meg sem próbálkoznak a klasszikus hagyományőrzéssel: „vannak, akik ezt megteszik helyettünk, és jobban is, mint mi. Élvezzük a szimbolizmust, a szavakat, a dallamokat. Azt akarjuk érezni, amit ténylegesen át is élünk.”
Lemezajánló: Selo Na Okuke-Village Tracks
Felütés:
Szikra – Amsterdam Klezmer Band & Söndörgő
Műfaj: Stílus-kavalkádba dobott klezmer találkozása a délszláv tamburamuzsikával.
Kik ők: Az Amsterdam Klezmer Band névadó városából indult, ott is az utcákról és a kocsmákból, hogy aztán rangos fesztiválokon kössön ki, és mára úgy vált a legjobb klezmerzenekarok egyikévé, hogy nagyjából éppannyira részese a Balkan Beat mozgásnak, mint Russen Disco újkori őrületnek, úgyhogy már csak a „szikra” kellett ehhez a frissen szerveződött alkotói közösséghez a Söndörgővel. A 95-ben, a Vujicsics családi szálakhoz köthetően alakult Söndörgő hozta magával a délszláv zenék iránti elragadtatást, és náluk jobban tán senki nem is tudta mindezt formába önteni: virtuozitásban felveszik a legjobbakkal is a versenyt (pár éve például a csocsekkirály Ferus Mustafov egyenrangú partnereként bizonyítottak), miközben érzelmi és hangszerelései sűrűségben is a mély merítésben érdekeltek. Ha valakik, hát ők megérdemelten váltak a nemzetközi színpadok megbecsült vendégeivé. Ez a mostani kollaboráció tehát két megindítóan magával ragadó és kiváltképpen fesztivál-kompatibilis banda egységbe forrását és néhány új minőségi pont fókuszba hozását ígéri.
Lemezajánlat: Szikra
Felütés:
Garmarna
Műfaj: Skandináv folk modern elektronikus megszólalással a drum & basstől a trip hopon át a technóig, miközben úgy szólnak, mint a legbikább rock zenekarok.
Kik ők: Az 1990-ben alakult svéd banda már első, 94-es lemezével (Vittrad) elnyerte a szaksajtótól a legjobb skandináv folkzenekar címkét, és messze nem alaptalanul. A fesztiválok és koncerttermek is jó vásárt csináltak velük, lehengerlő élő fellépéseik mágikus erejéről a szerencsések már 2001-ben meggyőződhettek első Szigetes fellépésük alkalmával. Kezdetben még inkább tradicionális, és akusztikus kiszerelésű népzenét vittek vásárra, de aztán jó irányba dobták a sulykot: dobgép, sampler-zajok, szkreccsek (!) érkeztek a népi hangszerek mellé, nem is akármilyen mértékben. Mindezt úgy, hogy egyik lemezükön a 12. században élt misztikus/tudós/orvosnő Hildegard Von Bingen megrendítően szép dalai kerültek feldolgozásra. Lenyűgöző hangjával és visszafogott színpadi jelenlétével Emma Härdelin énekesnő járatja valójában csúcsra a produkciót, vele együtt a mélybe zuhanás éppúgy elbírható, mint amennyire kívánatos az egekben szárnyalás. Érdekes módon az ezredforduló után, épp karrierjük fénypontján leálltak, majd 2016-ban jelentkeztek új albummal, ami legalább annyit ígér, mint a régi kedvencek.
Lemezajánlat: 6
Felütés:
Griot Blues
Műfaj: A mississippi és az afrikai blues szerencsés és természetes egymásba fonódása a színpadon.
Kik ők: Valóban színpadi találkozásról van szó, történt ugyanis, hogy Litvániában az ott turnézó mali ngonis-énekes Baba Sissoko ellátogatott kíváncsiságból Mighty Mo Rodgers amerikai blues énekes koncertjére, és úgy adódott, hogy be is szállhatott a buliba. Az együtt zenélés olyannyira működött, hogy stúdióztak is rá egy jót, pár nap alatt felrántva egy egész albumnyit. A dalszövegeket csak a felvételek után fordították le, és mivel nem beszélték egymás nyelvét, jött a meglepetés, ugyanazokról szólnak a dalaik: a valódi hazatérésről. És ezt a harmonikus és mélyben gyökerező kapcsolatot a szenzációsan sikerült zeneiség is duplán aláhúzza, ez mostanában az egyik legjobb blues lemez, és teljesen mindegy, hogy a delta vagy a griot hagyományok felől közelítünk hozzá.
Lemezajánló: Griot Blues
Felütés:
Baba Zula
Műfaj: Pszichedelikus etno-space-dub, csak így egyszerűen.
Kik ők: A 96-ban Isztambulban alakult formáció valójában egy rock formáció tagjaiból állt össze, amikor is továbblendítően jól sikerült a másfajta muzsikálás egy filmzenei felkérés kapcsán. Az alaptrió előszeretettel használ népi hangszereket: saz, klarinét, darbuka és ney van ugyan középpontban, de az elektronikus kütyükkel megsegítve érik el azt a hatást, ami végül sosem megy át igazán technós dimenziókba: bárhonnan is indítják, összes dalukban az organikus hangzás dominál. Ez a hozzáállás és a remek muzsika többek közt olyan neves és szintén egyéni ízekkel dolgozó nyugati muzsikust sarkallt közreműködésre, mint Fred Frith, Alexander Hacke, a Sly & Robbie páros, Thierry Robin, és Mad Professor. Ez ugyan önmagában is király reklám egy bandának, de a Baba Zula messze nem ettől válik érvényessé, saját jogukon is a legjobb dub zenekarok egyike – miközben persze túl szűk is ez a műfaji gettó számukra.
Lemezajánlat: XX
Felütés:
Bukahara
Műfaj: A pszichedelikus swing, az arab reggae, a balkáni jazz és a finom irónia közös nevezőjeként kijelenthető pop.
Kik ők: 2009-ben jött össze négy fiatal muzsikus Kölnben (mindegyikük a helyi konziban tanult), a kulturális sokszínűséget már származásuk is biztosította: tunéziai, palesztin, német és svájci gyökereik nyomán egy valami biztosan és tartósan megerősödött bennük: a kulturális különbözőség sosem lehet ellentmondás tárgya, és az egyik legfontosabb közös nyelv mindehhez a zene. Ezenkívül elengedhetetlenül fontos számukra a valódi, élő kapcsolat, egymással és a közönséggel - teljességgel mindegy, hogy egy nagy fesztiválon játszanak mezítláb, vagy egy kerti partin -, éltető lételemük az együttzenélés. A mai zenékben erőteljesen kiütköző digitalizálódás posztmodern fejleményét igencsak ellenzik, és ezt szem előtt tartva mindent megtesznek, hogy analóg módon közelítsenek a közönséghez éppúgy, mint saját zenéjük lelkületéhez. Várhatóan ők lesznek a Világzenei Színpad leglazább és tán legbarátságosabb folk-pop bandája.
Lemezajánlat: Phantasma
Felütés:
Ifriquiyya Electrique
Műfaj: A szufi transz és az afrikai sámántradíciók egy posztindusztriális bölcsőben kinevelve.
Kik ők: A dél-tunéziai sivatagi városokban tartják a Banga-ünnepséget a korábban odahurcolt szaharai rabszolgák leszármazottai. Ezeken a rituális együttléteken az emberben lakozó szelleminek az ördögi részét szólítják meg, vagyis próbálják felrázni a gnawa-szertartásokhoz hasonlóan monoton fémkasztanyetták hosszan kitartott megszólaltatásával - valószínűsíthető, hogy ez az „emberben lakozó ördög, amitől sohasem lehet megszabadulni” a nyugati világ szóhasználatában a doppelgängernek feleltethető meg. Így igazából nem is ördögűzésről van szó, hanem a megszállt test és lélek közös uralásáról. A bakunyini indíttatású industrial-tech Putan Club két gitárosa: a francia François Cambuzat és az olasz Gianna Greco hozta össze három banga énekessel ezt a tényleges szertartásokon készített (300 órányi anyagból összevágott) film vetítésével megerősített elképesztő produkciót, amiben egyforma hangsúllyal van jelen a sámáni transz, a szufi tradíció, és a torzított gitáros/sampleres monotónia. Igazán egyedülálló és valószínűsíthetően mellbevágó előadás elé nézünk: a valódi szertartásokon a normalitáson túl látnak a résztvevők, utána pedig senki és semmi nem ugyanaz többé…
Lemezajánlat: Rûwâhîne
Felütés:
+ 1:
Plaza Francia Orchestra
Műfaj: Maga a megtestesült modern tangó!
Kik ők: Az elektronikus tánczenék és az argentin tangó első valódi találkozásának hangja a Gotan Project révén akkorát szólt, hogy sem a táncparkettekről, sem pedig a világzenei szintér élmezőnyéből nem lehetett kirobbantani többé – persze nem is akarta senki. A francia-svájci-argentin trió első, 2001-es dobása (La Revancha del Tango) szó szerint iskolát és külön alműfajt teremtett, jöttek nyomban a követők és klónok, és az is az alapzenekart dicséri talán, hogy szinte elrontani sem lehetett ennek a lüktető ritmusú és mélyen magába szippantó, érzelmileg csurig töltött bonbonnak a zamatát. Aztán úgy adódott, hogy összesen három lemez és roppant sikeres turnék után eltűntek a színről, de később kiderült: a trióból ketten együtt maradtak (Eduardo Makaroff gitáros és Christoph H. Müller billentyűs) és dolgoztak serényen tovább, ebből lett a Plaza Francia Orchestra, énekesnővel, harmonikással, bőgőssel és zongoristával kiegészülve, hogy egyrészt ott folytassák, ahol a nagy előd abbahagyta, másrészt annál jóval színesebb zeneiséggel és hangzással lőjék be a 21. századi tangó horizontját. „Plaza Francia-nak is nevezhetnénk magát a koncepciót - mint Bootsy Collins Mothership-jét -, ami úgy borul virágba, hogy a kreatív energiák, a nyers kifinomultság, a szenvedélyes elegancia és a gondatlan melankóliák ütköznek nagy hévvel és élnek tovább együtt. Olyan hely ez, ahol az idő maga táncolja a tangót, és újra emberré lesz.”
Albumajánlat: Plaza Francia Orchestra
Felütés:
