Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Harmadszor járt a Szigeten a Bastille, és ha már ennyire szeretnek ide jönni, interjút is csináltunk velük. Leginkább a zenekar hamarosan megjelenő harmadik stúdióalbumáról kérdeztük Kyle Simmons billentyűst és Will Farquarson basszusgitárost, aminek elárulták a címét is, de azt is elmesélték a srácok, hogy a zenekar énekese igazából egy borzasztóan unalmas ember. (Fotók: Kozmári Attila)
Öt éve minden nyáron játszotok Magyarországon. Hogyan emlékeztek ezekre az alkalmakra?
Kyle Simmons: A Szigeten mindig nagyon jól éreztük magunkat. Igazán szép helyen van, és mindig hihetetlen a lineup. Ma is Lianne La Havas játszik előttünk, a Mumford & Sons pedig utánunk. A backstage is nagyon király. A fesztivál hatalmas, volt már lehetőségünk bejárni egy kicsit. Pontosan látni, hogy a szervezők milyen sok munkát raknak bele. A legutóbbi alkalom különleges volt, az egyik barátom is velünk jött, aki épp a nászútját töltötte, és nagyon berúgott aznap este.
Két éve az énekesetek, Dan mondott néhány magyar szót is a színpadon. Ti is megtanultatok valamit?
Will Farquarson: Dan mindig kitalál valamit, ha nem angol anyanyelvű országban játszunk. Megtanul pár kifejezést, és aztán el is mondja őket a színpadon. De ez az ő dolga, nála van a mikrofon.
Kyle: Hát igen, mi még angolul sem szólalunk meg a színpadon, nem hogy egy másik nyelven.
Jobban szerettek fesztiválokon játszani, vagy az önálló koncerteket preferáljátok?
Kyle: A fesztiválok mindig jó bulik. Új embereket ismersz meg, és nagy tömegek előtt tudsz fellépni. Mivel általában egész évben turnézunk, az szokott lenni, hogy mire a fesztiválok végére érünk, már készen állok a szólókoncertekre, és ez fordítva is igaz. De az biztos, hogy más a közönség a két esetben, és ez más hozzáállást is követel tőlünk. Én borzasztóan lusta vagyok, és a fesztiválokon nem nekünk kell végigcsinálnunk a beállást, ami legalább a munka fele, úgyhogy ha választani kell, a fesztiválokat preferálom.
Will: Nagyon más a két helyzet. Ha egy fesztiválon játszol, a közönség fele nem is ismeri a zenédet, egy szólókoncerten viszont mindenki azért vett jegyet, hogy téged lásson. Nem is tudom, melyik a jobb, egy kicsit a szomszéd füve mindig zöldebb érzésem szokott lenni ezzel kapcsolatban.
Térjünk rá a hamarosan megjelenő új albumotokra. Tudjátok már a dátumot?
Kyle: Nem, még nem tudjuk. Nehéz beszélni erről, és elég idegesítő, hogy már nagyjából készen vagyunk vele, de azt nem tudjuk még, hogy mikor fog megjelenni. Olyan hosszú ideje élünk már együtt ezekkel a dalokkal, hogy lassan itt lenne az ideje.
De mégsem játsszátok őket élőben. Miért van ez?
Will: Az előző albumról elég sok dalt játszottunk még a megjelenése előtt, tele volt velük a YouTube. Szerintem az egy jó dolog, ha mikor először rakod be a lemezt, akkor tényleg először hallod a dalokat. A legutóbbi albumunknál voltak olyan számok is, amiket már évek óta játszottunk, és fokozatosan fejlesztgettük őket. Most visszatértünk az első album koncepciójához: felvesszük a dalokat, aztán majd egyben megmutatjuk a közönségnek a végeredményt.
Tudjátok már a lemez címét?
Kyle: Igen, Doom Days lesz. Folytatni akartuk azt, hogy kétszavas, alliteráló címeket adunk a lemezeknek, és végül ez a két szó lett a nyerő.
Kiadtok még új single-t, mielőtt megjelenik?
Kyle: Igen, pont a következő héten. Egy kicsit újfajta dal lesz ez, de mi nagyon szeretjük, és reméljük, hogy a közönségnek is tetszeni fog. Aztán pedig még ki tudja, nincsen semmi kőbe vésve, nem idegeskedünk nagyon ezen.
Milyen lesz az új lemez stílusa?
Will: Egyfajta konceptalbum lesz, mi úgy hívjuk, hogy apokaliptikus partylemez. A második lemezünkön egy kicsit elektronikusabbra vettük a dolgokat, több volt a kilencvenes évek dance-ének a hatása. Ez most visszaszorult, eltávolodtunk ettől a nagyszabású hangzástól, és újra a visszafogottabb stúdióelektronika felé fordultunk.
Hogyan írjátok a dalaitokat?
Will: Elsősorban Dan felelős a dalszerzésért, de annyit én is el tudok mondani, hogy megpróbáljuk elkerülni azt, hogy csak magunkról szóljanak a dalaink. Az első albumon például olyan témákhoz nyúltunk, mint a történelem. Most pedig több képzeletbeli helyzetet is kreáltunk. Ez egyébként azért is van, mert Dan úgy gondolja, hogy elképesztően unalmas az élete. Én ismerem őt, és ezt csak megerősíteni tudom, ő egy borzalmasan lapos és szürke ember.
Sokan azt mondják, hogy a harmadik album sorsdöntő egy zenekar életében. Egyetértetek ezzel?
Kyle: Minden alkalommal nagy a tét, amikor kihozol egy lemezt. Az első is nagyon nehéz. Mindig valami olyat szeretnél csinálni, amire büszke lehetsz, és emiatt nagy a nyomás rajtad, hiszen jó akarsz lenni. Ha írok valamit, ami tetszik, és megmutatom a barátaimnak, ők pedig leszólják, akkor elbizonytalanodok, hogy tényleg jó-e. Alapvetően azért inkább olyan zenét próbálunk csinálni, ami nekünk tetszik, de nehéz kizárni a külső véleményeket. Mindenesetre meg kell próbálni nem a sikerért, hanem önmagadért írni a dalokat.
Mik a kedvenc zenéitek 2018-ból?
Kyle: Leon Bridgestől a Bad Bad News fantasztikus, az a régi hatású soulos, sőt, house-os beat nagyon király alatta. És minden, amit Mura Masa csinál.
És mi a kedvenc saját dalotok?
Kyle: A Word Gone Mad. Mikor Dan lehozta a stúdióba, egyből éreztem, hogy ez egy nagyszerű dal. Néha eltelik egy kis idő, mire megszeretek egy számot, nekem a Pompeii például nem is tetszett eleinte. De a World Gone Mad-del jó munkát csináltunk.
Mit terveztek az új album utánra?
Kyle: Bejárjuk a világot, és annyit koncertezünk, amennyit csak bírunk. Hat hónapot kihagytunk az album felvételei miatt, az elmúlt hét évben nem is csináltunk ilyet. Most újra ki kell mennünk a világba, és megnéznünk, hogy érdekeljük-e még az embereket. Európa, az Egyesült Királyság, Amerika, Ázsia, Ausztrália, szó szerint mindenhova megyünk, világ körüli turné lesz.
