Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Végre megtaláltuk a zenénket. Tökre olyan, amit még annyian sem fognak szeretni, mint eddig. Akik kezdték volna megszokni az ilyen diszkós dalokat tőlünk, most BESZOPJÁK
- ezt írta nekem Pálinkás Tamás TEJ-frontember, mikor szóba került, hogy jöhet az újabb premier a Lángolóra. A beszopás napja pedig eljött, alább meg is hallgatható Az idő urai című dal, ami az ≠ című lemezen lesz rajta, és nagyjából egy hónap múlva jelenik meg.
Pálinkás azt mondta, hogy a dal
arról szól, hogy nem kell feltétlenül félni az öregedéstől és az elmúlástól, csak ha akarunk és jól esik félni tőle, mert addig sem kell foglalkozni a valós és létező problémáinkkal. A zenekar riffel rajta, mint az állat. Miután először megmutattam ezt a riffet a többieknek, nagyjából egy perc múlva már mindenki tolta és kb. így is szólt, mint most, a stúdióváltozatban. Egyértelmű volt, hogy ebből progrock dal lesz, és nem fogok elkezdeni 'producerkedni', hogy ebből a témából hogyan is kéne popzenét csinálni. Illetve hát ez is popzene, csak zsigeri.
A lemezről pedig egyelőre ennyit árult el:
Végre összeállt a zenekar és úgy is működik, mint egy zenekar. A próbateremben zenélés megy és nem megfejtetegtés. Úgy értem, jammelünk rengeteget. Persze amúgy ez az alapvető zenélés, de sokáig nekem nem ez volt. Most kb. úgy érzem magam, mint 2005-ben, teljes szabadság a zenélésben, mert kb. senkit nem érdekel, hogy mit csinálunk, akit meg mégis, az nagyon szereti a dolgainkat. Nincs megfelelési kényszer, emiatt pont azok a dalok kezdtek bennünk működni, amik egyben játszva szólnak jól. Az egész lemezt így vettük amúgy fel. Dob-basszus-gitár-szinti, elindult a tak, és durr bele. Aztán kiválasztottuk a legjobb verziót. Sőt, olyan dal is volt, ahol még takjelet sem kértünk. Volt már ilyesmi az életemben... szerintem most lettünk igazán szubpop zenekar.
És akkor a keményen riffelős dal:
