Több mint Afrika a Müpában

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az afrikai, folk-gyökerű zenék két eléggé markánsan elkülöníthető ágával ismerkedhetünk meg november 28-án a MÜPA-ban rendezendő Több mint Afrika esten, miközben mégis több a közös pont, mint ebből sejthető lenne. És ezek bizony lényeges találkozási felületek: elsőként az éteri finomság a szembeszökő, a dallamok bensőséges és édes röpte valódi igézetként hat - és ez a fajta őszinte, érzelmekkel teli muzikalitás, valamint a hozzá passzoló mesterien hangszerelt zene bizony csak kevesek játéktere, merthogy formailag és tartalmilag is híján van minden direkt manipulációnak.

Nancy Vieira Bissau Guineában született, de a Zöld-foki-szigeteken nőtt fel, ám egyetemi tanulmányait már Lisszabonban végezte, ahová nagykövet apjával költözött a család. Még a campuson megnyert egy dalversenyt, ebből a lendületből ki is formálódott az első nagylemez (a Nôs Raça 1995-ben), ez pedig megpecsételte sorsát: elsősorban is énekesnő lett Nancyből, így jöttek a lemezek és turnék szép sorjában. Persze semmit sem kapkodott el, ez a zene nem popzenei léptékű, hanem az alapos átélések terepe, így a negyedik albumra csak idén került sor Manhã Florida címmel. Időközben rá is testálódott Cesaria Evora halála után a „zöld-foki zene nagykövete” cím, és ezt az is alátámasztja, hogy Evora több muzsikusa is hozzászegődött az évek folyamán. Ez a fajta édes-bús morna nagyon kényes valami, még jó kvalitások mellett is válhat belőle sima esztrád tánczene, de Nancy lényében és hangjában ott csillog az a báj és bölcsesség, ami szárnyakat ad hozzá. Hiba lenne kihagyni.

A mali házaspár, Djénéba Kouyate és férje, Fousseyni Sissoko szintén tanulmányaik közben fedezték fel valódi küldetésük origóját, még a bamakói művészeti akadémián találtak egymásra. Mindketten zenész- és történetmondó kasztból származnak, így az alapokat már gyerekkorban elsajátították, és ahogy friss debütáló lemezük tanúsítja, a nagybetűs pályát a csúcson is el lehet kezdeni. Igaz, lemez sem kellett hozzá, egyáltalán nem volt még felvételük, amikor meghívást kaptak a francia Africolor fesztiválra, aztán ezzel be is ütött náluk a szerencseszéria: szerződte őket a 438 Productions, majd két évnyi koncentrált munkát követően jött ki a Kayeba Khasso című album, ez pedig idén tavasszal vezette is az európai világzenei rádiósok listáját. Természetesen megérdemelten, most övék az egyik legjobb hang a színtéren.