Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vannak dolgok, amiket becsületes metálzenész nem csinál. Ilyen például az aktuális világslágerek feldolgozása, vagy a színpadon páros lábbal fel-le ugrálás, ami csak hardcore és punkzenekarok esetén bocsátható meg, esetleg azoknál, akiket személyesen is ismerünk. Ha azt hallom, hogy a közönségénekeltetést már az intróban ellövi valaki, pláne tizenévesek kórusával megtámogatva, akkor a napnál is világosabb, hogy azonnal menekülőre kell fogni a dolgot, pláne ha egy klasszikusan rajongótábort mozgósító dalba ágyazták azt. Ahogy nem olyan régen a Machine Head részéről is hallhattunk hasonlót, egy ilyen számba nem szabad túlságosan körmönfont riffeket tenni, bőven elég lesz valami metálos közhely, lehetőleg körönként négyszer ugyanaz minimális módosítás nélkül - a lényeg úgyis az, hogy minél hamarabb elérjünk a refrénig, és mindenki együtt énekelhesse a jól hangzó, valódi jelentés nélküli jelszavakat, amelyek aztán kitűnő kulisszát jelentenek majd ahhoz, hogy a hallgatóság szelfikkel lázadhasson a következő koncerten a nyugati életszínvonal és az egyre dráguló okostelefonok ellen. Gondolatok helyett lecsiszolt emészthetőség és kongó üresség, kölykök ízlésére finomhangolva. Ez az In Flames új dala, a (This is Our) House. A másik nyilvánosságra hozott szám, az I Am Above sokkal jobb, de attól még sajnos ugyanaz a kilúgozott plázametál a játék neve, hiába raktak mindkét dalba remekbe szabott gitárszólókat.
Félreértés ne essék, abszolút érthető, ha valaki igyekszik megérinteni a fiatal generációt is, hiszen a komplett rockzene egyik legnagyobb problémája a fokozatosan öregedő közönség. De a teljes életmű ismeretében már évek óta olyan érzés hallgatni az In Flames aktuális anyagait, mint látni egy valaha szebb napokat élt kardkészítő mestert, aki rájött, hogy fölösleges több hónapig izzadni a kemence mellett, edzeni az acélt, ötezerszer meghajtani a pengét, a gyerekek katonásdijához pont olyan jó a műanyag is, úgyhogy inkább nekiáll napszámban fröccsönteni. Egyetérteni persze nem kell, ez csak egy negyven felé ballagó vidéki metálos véleménye, aki azért bízik abban, hogy a zenekar szerint az előzőnél gitárközpontúbbnak és agresszívebbnek ígért új album egésze mer majd több kockázatot vállalni, mint ez a két szám.
Ez persze nem változtat a tényeken, miszerint az In Flames I, The Mask című új albuma 2019. március 1-jén jelenik meg az Eleven Seven Music gondozásában, és legutóbbi Battles felállásához képest két új tag, Tanner Wayne dobos - Underminded, Scary Kids Scaring Kids, Chiodos - és a szintén amerikai Bryce Paul basszusgitáros szerepel majd rajta. Anders Fridén énekes így beszélt arról, hogyan integrálnak folyamatosan új stílusjegyeket az In Flames zenéjébe:
Szerintem ez a természetes fejlődés. Gitárral a kezedben annyit tehetsz, hogy kitalálsz rengeteg riffet az egész arról szól, hogy ugyanazokat a hangokat más sorrendbe rakod, de érhetnek más hatások innen-onnan, amik összekeverednek benned, és a sajátjaiddá válnak. Így fejlődik a zene. Úgy gondolom, mi mind így vagyunk ezzel. Ez nyilvánvalóan akkor találkozhat a közönség érdeklődésével, ha ők is elég nyitottak. Tudod keverni a klasszikus hangzást a kicsit keményebbel, meg tudod-e tenni ezt vagy azt? Véleményem szerint a jó zene egyszerűen jó zene. Szeretem az olyan zenekarokat, akik próbálnak előrelépni, akik merik keverni és összeengedni a különböző forrásból származó ingereket. Ez a haladás. Az én világomban nem léteznek különböző stílusok, csak jó és rossz zene.
Itt a két új dal.
