Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Én tényleg türelmes voltam. Az eddigi számokra mondtam, hogy ebből bármi lehet, akár még tényleg érdekes lesz a Catharsis, de a Machine Head most nyilvánossá tette az eddigi legszarabb dalát az új lemezről. Pedig a szám maga talán a legközelebb áll az klasszikus Machine Head-vonalhoz. Az elektro prüntyögéseket levéve nagyjából a szokásos stílus. Nem az elektróval van a baj, hanem, hogy koncepciótlan, széteső az egész, a döbbenetesen alacsony minőségű riffekről már nem is beszélve. Sokan arra vezetik vissza Robb Flynn arculatváltását, hogy popzenei ihletései vannak, de én inkább az Ignite-feldolgozásig nyúlnék vissza. Flynn akkor azt nyilatkozta, hogy teljesen letaglózta az Our Darkest Days dallamvilága. Igen, az a lemez zseniális, nagyjából hibátlan, de Flynn olyan görcsösen akar jó dallamokat gyártani, hogy elcsúszik a jégen, és közben baromi esetlenül akarja ezt az egészet összeillesztgetni az úgynevezett hagyományos Machine Head-vonallal. És jöhet bárki azzal, hogy utálom a numetált. Egyrészt ez nem az, másrészt én a The Burning Redet az egyik legjobb Machine Head-lemeznek tartom. Kíváncsi vagyok, mikor farolnak ki ebből a sehová nem vezető irányból. Ja, alul az új dal, a Kaleidoscope.
