Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Október végén jelent meg a Nomad negyedik albuma Új remény címmel. A zenekar december 19-én, szerdán mutatja be az lemezt az Ellátóházban, de a Lángoló olvasóinak most abban a szerencsében van részük, hogy a buli előtt a lehető legautentikusabb forrásból, az új lemezen produceri szerepközben is bemutatkozó Jánosi Szabolcs gitáros által ismerhetik meg az anyagot, dalról dalra.
Általában a lemezről
A Nomad Új remény című albuma október 26-án jelent meg. Az előző lemezektől eltérően a zenekar és a menedzsmentünk is engem bízott meg az anyag teljes produceri munkájával, ami egyrészről nagyon megtisztelő volt, illetve nagyon nagy kihívás is egyben. Így, hogy a szövegírás és a zeneszerzés mellé jött egy harmadik, igen komoly feladat is, számomra még intimebbé váltak a dalok. Mondhatni, nem telt tétlenül az idei évem. 35 ötletemből, dalkezdeményből választottunk ki 13 számot, és ebből 10 került fel végül az Új reményre. Az előző lemezekhez képest nagyobb hangsúlyt fektettünk az ének témák kidolgozására; és ami szintén különbözik a korábbi módszereinktől, hogy a dobfelvételeket Mihalik Ábel dobosunk próbatermében rögzítettük úgy, hogy egyszerre játszott a teljes zenekar. Az album szövegeinek a fő témája a remény és az útkeresés.
Örökké barátok
Ez a nyitódal, ami rögtön a közönség és a zenekar kedvenc lett. Az intro később került a szerzemény elé, miután már a felvételekkel megvoltunk. Számomra az album egyik legfontosabb dala a mondanivalót illetően. Az Örökké barátok egy nagyon szép idea, ami az egyik legerősebb kötelék is az életünkben. Ettől függetlenül sokszor a valóság nem tükrözi, sőt, teljesen mást mutat. Barátai mindenkinek vannak, de vannak olyanok is az életünkben, akik egykor mindent jelentettek, aztán később valami miatt ez megváltozott. A dal ezt feszegeti, és ha valaki igazán a barátunk, akkor mellette leszel jóban és rosszban is. Ha ez mégsem így alakul, akkor könnyen lehet, hogy azt fogjuk érezni a végén, hogy elveszett az az idő, amikor nem voltam mellette. Legyünk Örökké barátok.
Piros és zöld lámpák
Van, hogy az életünkben, ahogy haladunk előre, piros lámpát kapunk és kénytelenek vagyunk megállni. A piros lámpának általában senki nem örül, de néha ez véd meg attól, hogy kihajtsunk egy robogó vonat elé. A piros és zöld lámpák váltakoznak az utunkon, mely visz előre. Olykor lassít, olykor megállít, de van, hogy simán haladunk előre mellettük. Ezek váltakozó pillanatait éljük. A középrész szövegében szereplő „sajnálom, ha úgy érzed, hogy minden elveszett, semmit nem késő jóvátenni” szakasz egy felhívás is, hogy éld és értékeld ezeket a pillanatokat. Ma még bármit megtehetsz!
Az én világom
Nekem ez a dal az, ami minden bizonnyal a legközelebb áll hozzám a lemezről. Ez az, ami a borítót készítő Bödecs Andrist is inspirálta. Sőt, nyugodtan mondható, hogy ez a szám maga a lemezborító is. Ebben a dalban elég sok képet használok, például a parton sétálva, keressük a hídakat, a tengerbe dobott, palackba zárt kérdések és válaszok, melyeknél reméljük, hogy valaki megtalálja! Mindenkinek van egy kis világa, ahol és amiben él, ami csak az övé. Sok ember viszont falakat, olykor erős várat épít maga köré azzal a céllal, hogy kint tartsa a rossz dolgokat. Viszont menetközben sokszor nemcsak a rosszat zárjuk ki, hanem minden egyéb mást is. Legyenek bármekkorák ezek a magunk köré épített falak, azért hagyunk egy titkos ajtót, amely nincs kulcsra zárva. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy sokszor vágyunk valakire, valamire, ami ebből a saját magunk által épített börtönből kivezet minket. Hadd mutassam meg az én világom, de mondd el nekem te is, hol a tiéd.
A remény hídjai
A remény hídjait keressük egész életünkben. Ez a dal a reményről szól, illetve arról, hogy érdemes küzdeni az álmainkért, céljainkért. Soha nem szabad feladni, még akkor sem, ha minden ellenünk fordul. Ha így állunk hozzá, akkor a remény hídjai partot érnek. Ezzel a dallal kerültünk be A Dal 2019-be, ami nekünk arra ad reményt és azt mutatja, hogy érdemes csinálni. Nem titok, hogy korábban már háromszor adtunk be pályaművet, és most, negyedjére sikerült bejutnunk. Így lett maga ez a dal nekünk a remény hídja.
Van-e remény?
Ez a dal tulajdonképpen A remény hídjainak az előzménye. Mikor a dolgok nem néznek ki túl jól és hirtelen beborul az ég, akkor is tudnunk kell, hogy a felhők mögött ott süt a nap. Ilyenkor hajlamosak vagyunk még ezt is megkérdőjelezni, és feltesszük a kérdést: van-e remény? A válasz: igen, van, és mindenre van, arra is, hogy azokat a dolgaidat is jobbá tedd, amik lehet, hogy most néznek ki a legrosszabbul.
Pillanatok
Pillanatok alkotják az életünket, ezek jönnek-mennek, és néha csak később értékeljük, amikor már elmúlt vagy elvesztünk valakit. Akkor érezzük azt, hogy bárcsak jobban megbecsültük volna azokat a drága pillanatokat. Ez amúgy egy első lemezes dal, és a szövegét még Fodi írta. Szerettünk volna ennek a nótának úgymond igazságot szolgáltatni, mivel az első albumon nem kapott különösebb figyelmet a fontos mondanivalója ellenére. Örülök, hogy felkerült az Új reményre.
Ha nem nőnek virágok...
Ebbe a szerzeménybe elég bújtatottan elég sok gondolatot beleírtam. Olvastam egy cikket, amiben a Quimby Most múlik pontosan című daláról kiderül, hogy Kiss Tibi egyfajta függőségnek mond benne búcsút. Ezt a gondolatot vittem tovább, mert úgy gondolom, hogy a függőséget okozó dolgokhoz úgy ragaszkodunk, mint életünk szerelméhez és borzasztó nehezen engedjük el. Én persze nem feltétlen drogokra gondolok, mert ez lehet egy rossz kapcsolat, egy élethelyzet, amiből nem tudunk kilépni, mivel annyira kötődünk hozzá. „Elköszönök, hello-hello, szerelmem, nekem már nem vagy itt jó”. Ha már nincs valaminek helye az életünkben, gondoljunk arra, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz legyen.
Keresem az utam
Egy Rock FM rádiós felkérésnek köszönhetően került fókuszba ez az Ákos-Jamie Winchester szerzemény. Én nagyon szeretem ezt a dalt, és szövegileg is illett a lemez koncepciójához, ezért döntöttünk úgy, hogy feltesszük a lemezre.
Van pár kilométer
Dal az otthonról. Mindenkinek kell, hogy legyen egy ilyen hely, amire vágyik, de sok embernek ez nem feltétlen egy helyhez köthető, hanem esetleg egy személyhez. Ezt keressük, kutatjuk, és vágyakozunk arra, hogy megteremtsük az életünkben. Még van pár kilométer, de egyszer oda fogunk érni.
Csak a csend szól
Ennek a dalnak a szövegét egy barátom szituációja, a beteg anyukájával való kapcsolata ihlette. A demenciában szenvedő betegek egy idő után már nem ismerik meg a saját gyermeküket. Aki téged egykor a legjobban szeretett, lehet, hogy egy nap teljesen rád lesz utalva. Te mit csinálnál? Mindenkinek van olyan ember az életében, akit soha nem szeretne elveszíteni, és tudja, hogy mi lenne számára a legfájdalmasabb, ha történne vele valami. De mi magunk is kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe. Ezeket a dolgokat feszegetem ebben a számban, és próbáltam úgy megírni, hogy akármelyik szerep jut a hallgatónak, bele tudja képzelni magát. A dal második felével lesz teljes a sztori: fuss és harcolj az életedért, mintha ez lenne az utolsó perc. Bármi történik, soha ne add fel. Van remény. Ez az új remény.
A zenekar az album több dalához publikált már videókat, úgyhogy ha kedvet kaptatok, érdemes felkeresni a Youtube-csatornájukat is.
A koncertről tovább információk a Facebook-eseményen!
A posztot a Hangfoglaló Program támogatta:
