Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Dübörög tovább a bakelitpiac, vagy azért, mert megérdemeljük, vagy pedig, mert mostanában amúgy is jó irányba zakatol a tehetetlenségi nyomaték, vagyis a klasszikus zeneipari termékpaletta átrendeződése felgyorsult. A Budapest Vinylhez az év legvégére be is futott a legújabb szállítmány a gyártótól, de akkor már csak a kicsomagolással és az ezzel való posztolgatással teltek a maradék napok a kiadónál, úgyhogy első körben most szólunk két kihagyhatatlan megjelenésről.
A Busa40 sorozat háromnegyede megvan ezzel az új Zuboly LP-vel (az első kettő a Bupino és az Irie Maffia vonatkozó lemeze volt, és ha összeillesztjük majd a négy albumot a sorozat idei lezárulásával, kiadja Busa Pista arcát). A Zuboly eddig is jóleső kedvenc volt a népzene-jazz-rap háromszög egy kivételesen jó panorámájú pontjába sűrűsödve, mert azon kívül, hogy vér-komolyan van véve minden szakmailag, tán ők a legvalósabb idejű zenebohócaink is. Legalább annyi ugyanis itt a zenei beidézés, a kulturális utalás és a szellemesség, amennyit a hallgató épp felismer, felfog és be bír fogadni. Az Ágoston Béla multi-zenész vezette csapat ráadásul nem sima válogatást engedett szabadjára ezzel a Barázdabillegető című nagylemezzel, hanem felvett újra Kirschner Péter gitáros stúdiójában néhány klasszikus és pár eddig kiadatlan dalt (például: Lazítani), és mindegyik új, korszerűbb hangszerelést kapott, úgyhogy tekinthetjük akár új albumnak is.
Az életmű összegzések jellemzően kötődnek a kerek évszámokhoz, így Szántó Gábor, azaz a kultikus Üllői Úti Fuckból Szántó Fasziként ismert énekes-gitáros Első ötven év című lemezére természetesen a Faszi50 címke is felkerült. A sok egyéb zenekarban is megfordult muzsikus válogatása persze két Üllői Úti Fuck nótával kezdődik, de van itt TV Manci, valamint Torpedó, Sztriptíz és Korai Öröm dal is, az utolsó három szám pedig Paizs Miklós féle Sickratman felvétel. A felsorolásból is egyértelmű a zenei és hangzásbeli sokszínűség, de azért így egyben hallgatva mégis úgy érezni, hogy átíveli az egészet Szántó Faszi jellegzetes muzikalitása, de lehet, hogy csak nehéz elvonatkoztatni a jól bejáratott hangulatoktól. Mivel a felvételek nagy része nem jelent meg eddig lemezen, ezt sem tekinthetjük sima válogatásnak, így azon felül, hogy egy remek nagylemezzel vagyunk beljebb, a ritkaságok gyűjtőinek is csemege lehet.
