Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A napokban épp 37 éve volt annak, hogy a Metallica első alkalommal színpadra lépett az anaheimi Radio City klubban, néhány hónappal azelőtt, hogy megjelent volna a mára már legendás Metal Massacre válogatás, rajta a Hit The Lights első demóváltozatával, és az elírt Mettalica névvel. Lars Ulrich nosztalgiázott is egy keveset az Instagram-oldalán ezzel kapcsolatban. Ezenkívül lesz jubilemi S & M-koncert is.
A Metallica 1982. március 14.-én lépett először színpadra, A zenekarban akkor még Ron McGovney basszusgitározott, James Hetfield pedig ezen a koncerten a szokásostól eltérően csak énekelt, így az egyetlen gitárt Dave Mustaine kezelte. Lars így írt az első koncertről:
Pont harminchét évvel ezelőtt, '82 március 14-én játszottuk az első bulinkat a 'tallicával az anaheimi Radio City-ben. Az akkori naplóbejegyzésem tanulsága szerint ez volt az első alkalom, hogy színpadra álltam, és "nagyon ideges" voltam. Az éles szemű olvasók azt is kiszúrhatják, hogy nem sok saját dalt játszottunk, majdnem az egész műsor NWOBHM-zenekarok feldolgozásaiból állt, olyanokból, amelyeknek egy részét később a Garage-kiadványokra is felvettük.
Van itt egy kép a kedvenc dán dobosotok 1982-ben használt Camco szerkójáról - a koncertről nem készültek fotók - itt az eredeti szórólap, a számlista a saját kézírásommal, és a naplóbejegyzés, amelyben írok pár sort az estéről.
A dalsorrend a következő volt:
01. Hit The Lights (Hetfield, Ulrich)
02. Blitzkrieg (Blitzkrieg-feldolgozás)
03. Helpless (Diamond Head-feldolgozás)
04. Jump In The Fire (Hetfield, Ulrich, Mustaine)
05. Let It Loose (Savage-feldolgozás)
06. Sucking My Love (Diamond Head-feldolgozás)
07. Am I Evil? (Diamond Head-feldolgozás)
08. The Prince (Diamond Head-feldolgozás)
09. Killing Time (Sweet Savage-feldolgozás)
James Hetfield a Kerrang!-nak adott egyik korábbi interjújában így emlékezett vissza a koncertre:
Az első bulink a Radio City-ben volt, és én csak énekeltem. Sokan voltak, körülbelül kétszáz ember jött el, ott volt egy csomó iskolatársam, meg persze Lars, Ron és Dave haverjai. Eléggé izgultam, és kicsit kényelmetlenül is éreztem magam gitár nélkül, pláne hogy az első dal alatt Dave elszakította az egyik húrt. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig tart, amíg kicseréli, nagyon kínos volt ott ácsorogni addig. Utána eléggé csalódottak voltunk. De egyetlen azt követő koncertünkre sem jött el annyi ember, mint arra az elsőre.
Ha ez még nem lenne elég a Metallicával kapcsolatos hírekből, friss fejlemény, hogy idén lesz az S & M lemez kiadásának huszadik évfordulója, ebből az alkalomból pedig ismét lesz közös koncert a San Francisco-i Szimfonikusokkal szeptember 7-én, amely egyben a frissiben átadásra kerülő, 18 000 férőhelyes helyi aréna, a Chase Center nyitórendezvénye is lesz. A koncert fontosságára jellemző, hogy a sajtókonferencián Hetfield és Ulrich London Breed polgármesterasszonnyal, és a Golden State Warriors kosárlabdacsapat tulajdonosával, Joe Lacobbal együtt jelentette be a hírt, ezzel is hangsúlyozva az esemény jelentőségét. A koncerten az 1999-es koncertalbum dalai mellett új változatok is helyet kapnak majd, Bruce Coughlin hangszerelésével, Michael Tilson Thomas karmester vezényletében.
James Hetfield arra a kérdésre, hogy mennyiben más egy ilyen alkalom, mint egy átlagos koncert, jó humorérzékkel a következőt válaszolta:
Sokkal többen vannak a színpadon... És ami azt illeti, ilyenkor igazi zenészek is vannak a színpadon, szóval sokkal jobban izgulunk.
Bár San Francisco elég messze van, aki igazán ott akar lenni, biztosan megtalálja a módját. Kedvcsinálóként itt a sajtótájékoztató - amit egyébként szinte az összes szereplő végigpoénkodott, Michael Tilson Thomas például arra a kérdésre, hogy milyen gyűjteménye van otthon a "rock" világából, mindenféle ásványok nevét kezdi el sorolni, a remek szóviccet nem magyaráznánk el külön - és a húsz évvel ezelőtti koncert felvétele.
