Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Grant Morrison az Umbrella Academy előszavában úgy anekdotázik Gerard Wayről (My Chemical Romance, de manapság főállású képregényíró), hogy amikor Way első képregényéről beszélt neki, akkor ő káoszra, parádéra, egyszóval valami robbanásszerűre számított. Way ehelyett írt egy olyan lassú folyású, intelligens minisorozatot, ami minden volt, csak nem káosz. Kimunkált volt és benne volt Way minden tisztelete a képregények iránt.
Érdekesnek tűnő dolog, hogy miközben Morrison arról beszél, hogy egy rocksztártól arra számított, hogy káoszt produkál a képregényében, Morrison gyakorlatilag minden képregényében ezt csinálja. Nála nincsenek standard fordulatok, robbanás, döbbenetes jelenetsorok annál inkább. Amikor például a New X-Men Birodalom című történetfolyamában a mutánsok telepatája a mentora agyában és emlékeiben kutakodik, akkor dialógusok nélkül úgy sziporkázik, hogy az egyszeri képregényrajongó megnyalja minden ujját. Ez a szavak nélküli pár oldal tele van meghökkentő jelenetekkel és képekkel, ráadásul egy szépen és logikusan felépített cliffhangerrel zárul. Morrison amúgy dialógusban nem túl erős, ami furán hangzik egy alapvetően párbeszédeket gyártó művésztől. Az ő szereplői gyakran elbeszélnek egymás mellett, vagy például feltett kérdésekre nem válaszolnak. Küklopsz a Birodalomban kétszer tesz fel egy kérdést, de gyakorlatilag senki nem reagál rá, miközben hárman szerepelnek a jelenetsorban. Az ehhez hasonló megakadások, zökkenők gyakran előfordulnak nála, ahogy az idősíkokat is törékenyen használja. Még a Birodalomban nem is igazán, a Batman sokat vitatott Morrison-korszakában annál inkább. Morrison éppen a Batman sztorik írása között hallgatott sok My Chemical Romance-dalt. Nem gondolnám, hogy a minőség is ezért lett ott hullámzó. A Birodalom annál inkább koherens és lendületes. Ahogy a megelőző sztoriban, úgy itt is egymást követik a meglepő fordulatok, és az egész történetfolyamot belengi valami végzetes, valami fojtogató hangulat, ami nem csak az eseményekből fakad, hanem a rajzolók stílusából. Igor Kordey a leggyengébb a három közül, de nem sokban marad el, ráadásul hasonló stílusban alkot, mint Ethan Van Sciver és Frank Quitely. Utóbbi is egy vitatott, de közben körülrajongott rajzoló, vagy gyűlölöd, vagy imádod, de az egyediség inkább erény ebben a műfajban, mint hiba. A Birodalom meghökkentő stílusa, a rajz és a sztori szerves egysége az egyik legjobb X-Men sztorivá teszi, és bár nem lép a hatásvadászat olyan szintjeire, mint egyes Image képregények manapság (pl. Saga, amiben a tökéletesen felesleges szexjelenetek meg a gusztustalan ábrázolásmód kioltja az egyébként zseniális sztorit), de a Marvel kiadó többnyire bunyós-színes világából biztosan kilóg.
Way ezzel szemben az inkább filmes adaptációival piacot szerzett, de egyébként függetlensége okán sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkező Dark Horse kiadónál jelentette meg az Umbrella Academyt. A gyűjteményes kiadásban sok háttérinfó kiderül a képregény születéséről, amit érdekes olvasni, de a lényeg maga a képregény, amiben azért, nem egyetértve Morrisonnal, van nem kevés bődületes kép, és meglepő esemény. Eleve a felállás elég merész, mivel egy gyerekekből álló szuperhős csapatról szól (és ha már vagányság: az eredet történetük zseniálisan tömör, de mégis hatásos), akik mire felnőnek, tele vannak gyerekkori frusztráltsággal, amiből az egyik legfaszább főgonosz is ered, akit képregénybe írtak. Valaki, valahol megjegyezte, hogy a történet nem szól semmiről, pedig ez nem igaz. Szól a tanítómesterek és tanítványok közötti kapcsolatok hibáiról, szól a gyermekkor erős defektjeiről, meg amúgy tényleg van sztorija is, amiből kár lenne nagyobb fordulatokat lelőni. Ennyire emlékezetes képregény élmény ritkán adódik az ember életében, mint az Umbrella Academy, ami nagyban köszönhető Gabriell Bá baromi részletes, de mégis karikatúrszerű rajzainak. Nem véletlen, hogy ezt az univerzumot bővítik szépen, sőt Way jelenleg is dolgozik egy Umbrella-képregényen.
Mindkét képregény megjelent nemrég magyarul, a Birodalom a nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként, a szokásos igényességgel, fűzve, kemény borítóval, az Umbrella Academy első fele pedig Vad Virágok Műhely kiadásában, a tőlük megszokott vastag és súlyos papírra nyomva, ami bár mutatós, de a kötet hordozhatóságát és tárolását kissé nehezíti, hogy a puhafedeles könyv meghajlik a saját súlyától, ha nem fektetve teszi le valaki. Mindenesetre erősen ajánlott olvasmány mindkét kötet, kurva jó ilyeneket olvasni magyarul.
