Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Fumax szuperhősös portfóliója is olyan főszereplőket helyez a figyelem középpontjába, akikkel viszonylag kevesebbet vagy egyáltalán nem foglalkoztak korábban Magyarországon. Fenegyerek mondjuk pont nem ilyen (a Kingpinnél állandó sorozata fut, sőt most egy egyedi füzet is megjelent), de a Sárga című kötet egy különleges sorozat egyik legjobb darabja, és amúgy elég művészi kategóriát képvisel a szuperhősös sztorik között. Én most nem is erről szólnék pár szót, hanem két vaskos könyvről, az egyik a Marvel Kapitány, a másik pedig a Deadpool: Zsémbes Zsoldos. Mindkettőnek vannak művészi értékei is, de azért ezeket inkább a fun kedvéért olvassa az ember, és nem a mély tartalomért.
A kettő közül a Marvel Kapitányt mondhatjuk komolyabbnak. Nálam korábban egyáltalán nem volt fókuszban ez a karakter, és ha össze is futottam vele mondjuk a Bosszú Angyalai tagjaként, sosem éreztem olyan súlyúnak, hogy önálló kötetet is elvigyen a hátán (talán nem véletlen, hogy Amerikában az on-going szériáját hol elindítja, hol leállítja a Marvel). A Fumax gondolt egy merészet, és bár a filmhez időzítve, de megpróbálkozott egy sztorival, és milyen jól tette. Gondolom nem én leszek az egyetlen, aki ez alapján látja meg a mélységet a szuperhősnő személyiségében. A könyvben amúgy egy közérthető sci-fi sztori lapul, néhány egyéb és földhözragadtabb epizóddal. A közérthetőséget egy kevésbé drámai Star Wars szintjén kell érteni, csipetnyi háborús elemmel, meg kifejezetten sok vidámsággal és poénnal. Szerencsére a habkönnyű szórakozás ellenére a karakterrajz sem marad el, és még a mellékszereplők is kapnak teret. A Galaxis Őrzői például, ha minden igaz, először jelennek meg magyar képregényben (nagy hibát követne el a Fumax, ha nem hozna ki tőlük egy önálló sztorit), és Mordály az egyik legszórakoztatóbb eleme a 13 epizódnak. Megkapja a magáét ezen kívül a Mikulás, meg van verselős vicceskedés is, de a fő sztori is lendületes és szórakoztató. Tartalom pedig olyannyira van benne, hogy éppen azon gondolkodom, hogy újraolvasom.
Deadpoolt Marvel Kapitánnyal ellentétben nem nagyon kell bemutatni Magyarországon. A filmek is sikeresek voltak, de pár képregényben már ő is kapott főszerepet nálunk. Azonban minden megjelenése közül ez a legfajsúlyosabb. A több mint egy kilós kötetben a 13 részes Merc With a Mouth sztorit lehet elolvasni, ami pont olyan őrült, mint minden ami Deadpoolhoz tartozik. A történet egyetlen komolynak mondható eleme, hogy Deadpool valóban meg akarja menteni a világot saját zombifejének fertőzésétől. Zombifej? Fertőzés? Áá, nem is tudom ezt itt elmagyarázni. Talán annyi a lényeg, hogy több dimenzión keresztül száguld a kaland, és az egyik dimenzióban levágott Deadpool-fej körül forog minden. A szokásos, bár rendkívül vicces Deadpool-beszólásokon, -káromkodásokon, -szemétkedéseken túl sok szöveges tartalmat nem lehet találni a kötetben, emiatt aztán inkább egyszer olvasós, de mivel a kötetet 90 százalékban rajzoló Bong Dazo (aki sajnos nemrég halt meg) baromi részletgazdag módon dolgozott, ezért az ember újra és újra előveszi, hogy nézegesse a képeket. Szóval nincs baj, mert Deadpool érdemel ekkora teret és kiadványt, de jobb tudni előtte, hogy ez csak szórakozás, és nincsen világ megfejtő mondanivalója. Érdemes volt kiadni.
